Az Igent mondok online női lelkigyakorlat záró szentmiséjét június elsején tartották Bodajkon, a Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegyhelyen. A lelkigyakorlaton a világ minden tájáról több ezer magyar nő vett részt: ismeretlenül is közösséget alkotva imádkozták át Mária gyönyörű hónapját.
A lelkigyakorlat szervezője immár öt éve a Jézus Szíve Társasága. Gergely Katalin elöljáró levélben üzent az ünneplőknek. „…amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem…” – idézte Mindszenty József hercegprímás szavait, és emlékeztetett arra, hogy
Balla Erika testvér, aki a lelkigyakorlatot annak születésétől fogva kíséri, ragyogó arccal fordult a lelkigyakorlatozókhoz. „Ez a záró szentmise az út vége… Vagy az út kezdete? Azt kívánjuk, hogy a lelkigyakorlat isteni üzenete építse újra és járja át a mindennapjaitokat!”
Isten kegyelméből a lelkigyakorlat hatására ez történhetett Király Eszter újságíró életében, aki a következőket írja blogjában: „Szorongással, sóvárgással, szégyennel, bizonytalansággal és félelemmel voltam tele az Igent mondok lelkigyakorlat elején. … Sokkal jobban féltem Istentől, mint amennyire bíztam Benne, és elképzelhetetlennek tűnt elfogadni, hogy szeretnivaló vagyok. Úgy látszott, hogy a szomorúság állandósul a lelkemben, hogy felfal a hiány, és nagyon féltem, hogy soha nem fog a szívem legmélyéig átjárni az Istenben való bizonyosság. …
Felfoghatatlan csoda nekem, hogy ezért az otthonért, ezért a meleg szeretetért, Isten bőrön érezhető igenjéért semmi mást nem kellett tennem, mint ott lenni a közelében és egyszerűen hagyni, hogy érjen.”
Eszter a bodajki záró szentmisén is jelen volt, ahol a zenei szolgálatot a kezdetektől a felvidéki Hajnalvándor zenekar vállalja. Öt évvel ezelőtt a zenekar vezetője, Danczi Mónika szerezte a lelkigyakorlat himnuszát Igent mondok címmel; a dal az idei szentmisén is gyönyörűen szólt.
Nagy öröm volt, hogy a szokásosnál jóval több gyerek vett részt a szentmisén, de természetesen a padokban főként női lelkigyakorlatozók ültek. Mórocz Tamás kegyhelyigazgató szeretettel köszöntötte őket, és – mivel a szentmisét az online közvetítés mellett a Mária Rádió is élőben adta – kiemelten üdvözölte az erdélyi és a kárpátaljai testvéreket: „a távolság ellenére egy közösség vagyunk Krisztusban”.
A napi evangélium és a zárószentmise kapcsán a plébános a búcsúzásról beszélt, ami sokszor fájdalmas, valamint félelemmel és aggodalommal teli. A búcsú olyan emberi pillanat, amikor valami megszakad. És éppen ez a fájdalom mutatja meg igazán az emberi kapcsolatok értékét! „Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.…” Isten sokszor időt, türelmet kér tőlünk, ezzel megadja nekünk a várakozás ajándékát.
Ez az idő szent, mert Isten úgy alkotta meg, hogy a várakozás legalább annyira értékes, mint az, amit általa megkapunk. „Tanuljunk meg mi is várni Isten ajándékára!” – hívta a testvéreket Tamás atya, majd arról is beszélt, hogy az apostolok számára a Jézustól való elszakadás örömöt is jelentett: az Eucharisztia ünneplésének kezdetét – így nevezte egyébként az ősegyház a szentmisét. Az Eucharisztiával ma is megfürödhetünk Isten közelségében. Ahogy Pilinszky mondja: „…kimondhatatlanul jól van, ami van…” Tamás atya elmondta, hogy
Szent Ágoston ezt így írta: „Szeress, és tégy, amit akarsz!”, míg Ferenc pápa azt nyilatkozta: „Azt az Egyházat szeretném látni, aki mer tenni, és cselekedni akar akkor is, ha megsérül.”
A szentmise végén hosszú köszönetnyilvánítást olvastak fel a szervezők. Elmondták, hogy a névsor telve van szolgálattal és hálával: civilek, művészek, egyházi szolgálattevők, sajtó- és technikai munkatársak egyaránt sokat tettek a lelkigyakorlat megvalósulásáért és mélységéért. „De a legnagyobb köszönet nektek jár, kedves lelkigyakorlatozók, hiszen értetek jön létre évről évre ez a lelkigyakorlat!” – hangsúlyozták a szervezők, Balla Erika SJC, Tyukodi Beáta SJC, Jacsó Annamária, Szebedy Bolda és Békési Erika.
A szentmise után a közösség összeállt egy hagyományos csoportképre, és gyönyörű júniusi napsütésben volt lehetőségük személyesen is egymásra mosolyogni, falatozni, beszélgetni.
Szöveg: Békési Erika
Fotó: Pásztor Péter
Forrás: Jézus Szíve Társasága
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
