A kisebb települések közösségi életében kulcsszerepet játszanak az önkéntes tűzoltó szervezetek. Így van ez a Csallóközben fekvő Füss községben is, ahol 2015-ben élesztették újjá a helyi tűzoltó egyesületet. Azóta a szervezet nemcsak tűz- és vagyonvédelmi feladatokat lát el, hanem aktívan részt vesz a közösségi események szervezésében is. Farkas Károly polgármestert, az újjáalakulás egyik kezdeményezőjét és az ÖTT oszlopos tagját a szervezet múltjáról, jelenéről és a jövő kihívásairól kérdeztük. Körkép-interjú.
Az önkéntes tűzoltószervezetek fontos közösségi pillérek, különösen kisebb településeken. Kezdjük a múlt felidézésével! Mikor és milyen körülmények között alakult meg a szervezet? Kik voltak az alapítók, és mi motiválta őket?
Tűzoltószervezetünk nagy múltra tekint vissza, az első feljegyzések 1869-ből valók. Kisebb nagyobb megszakításokkal az 1980-as évekig jó működött a szervezet. A rendszerváltás után azonban – ahogy sok minden más is a régiókban – a tűzoltószervezet működése is megállt. Szerencsénkre azonban a szervezet tagjai továbbra is gondoskodtak a infrastruktúra fennmaradásáról, legyen a szó a tűzoltószertárról vagy a felszerelésről, beleértve a tűzoltóautót.
Lényegében 2015-ben indítottuk újra a szervezet működését. Előtte is voltak próbálkozások, de igazi visszatérésről 2015-től beszélhetünk. Az én korosztályom volt a kezdeményező, Fábik Attilával és még néhány elszánt emberrel kezdtük el lépésről lépésre újraépíteni a tűzoltószervezetet.
Nagyon örülök, hogy sikerült bekapcsolnunk a tűzoltószervezet munkájába a 90-es években született fiatalokat is, és máig ez a két generáció adja a törzsgárdát. Elmondhatom, hogy ma már 23 aktív tagunk van.
Mi volt a fő motiváció?
A fő motivációnk kettős. Egyrészt, a célunk az, hogy lehetőség szerint helyben oldjuk meg falunk tűzvédelmét. Másrészt, és ez is nagyon fontos, hogy a tűzoltószervezeten keresztül tovább építsük községünk közösségi életét, különös tekintettel a fiatalokra.
Ebben szerencsére azt mondhatom, hogy sikeresek vagyunk. A legfiatalabb tagunk például 17 éves. Ugyanakkor folyamatos kihívást jelent az új generáció bevonzása, ránevelése a tűzoltófeladatokra. Többször elhangzott a tűzoltótestületetünk találkozóin, hogy már az egészen fiatal generációt be kellene kapcsolnunk a szervezet életébe, hogy, úgymond, generációs folytonosságot teremtsünk, biztosítsuk az utánpótlás-nevelést. Focis analógiával élve, valamiféle ificsapat kiépítésére gondolunk ez alatt.
Úgy gondolom, hogy ezen a szervezetünknek még aktívabban kell dolgoznia. Némiképp árnyalja a képet, hogy mindannyiunknak megvannak a saját kötelezettségei is a szervezeten kívül. Ez nem főállás, az időhiány pedig folyamatosan kihívások támaszt mindannyiunk elé.
Példának okáért, így hétköznap, napközben, talán öten ha mozgósíthatók vagyunk, ami a tűzvédelmi és vagyonvédelmi feladatok ellátására elegendő, de ezzel és minden mással párhuzamosan még az utánpótlás-nevelés biztosításához már nem biztos, hogy elégséges.
Ezek szerint a szervezet nem csak tűzvédelmi feladatokat lát el, hanem részt vesz a közösségi élet szervezésében is. Hogyan kell ezt elképzelni?
Igen. Szinte az összes helyi, akár önkormányzat, akár helyi civil szervezetek által szervezett eseménybe a tűzoltószervezet aktívan bekapcsolódik.
Az önkéntes tűzoltószervezetek felkarolásának néhány éve még komoly politikai hátszele is volt. Az akkori kormányok kidolgoztak egy koncepciót, amely a helyi önkéntes tűzoltószervezetek segítségével tehermentesítették a professzionális tűzoltókat.
Igen. Ez volt az az időszak, amikor a települések között árvízvédelmi és tűzoltóautókat osztottak szét. A 2020-as kormányváltás után a lendület alábbhagyott, de most újra érezni, hogy van politikai akarat ennek megvalósítására.
Az állami támogatás rendszere, miután bevezették, politikai vezetéstől függetlenül azóta is működik. Az adott szervezet kérvényezheti besorolását a kerületi igazgatóságnál, amely aztán egy adott kategóriába osztja b. A támogatást az adott kategóriától függően minden szervezet megkapja.
Jelenleg mi a B kategóriában vagyunk, annakidején a C-kategóriában kezdtük.
Mi kell ahhoz, hogy valaki feljebb tudjon lépni a kategóriák lépcsőjén?
Egyrészt megfelelő számú személyi állománnyal kell rendelkeznie a szervezetnek, illetve az előírásoknak megfelelő technikára is szükség van hozzá. Ugyanilyen fontos, hogy az önkéntes tűzoltó sikeresen elvégezze az alapkiképzést, ami nélkül senki sem vehet részt bevetésen, enélkül legfeljebb például a civilek biztonságos távolságban tartásában segíthet. De ha tűzoltásról, mentésről, vagyonmentésről vagy műszaki mentésről van szó, kötelező az alapkiképzés sikeres elvégzése.
Az alapkiképzést elég egyszer elvégezni, a jelenlegi szabályozás szerint nem kell megújítani, de persze vannak olyan feladatkörök a tűzoltóknál, amelyeknél rendszeresen meg kell újítani a tanúsítványt. Ha valaki motorfűrészt használ a kármentésnél, vagy műszaki bevetésnél, például úttestre kidőlt fák, faágak eltávolításában vesz részt, neki ugyanúgy meg kell újítania az engedélyét a motorfűrész használatára, mint azoknak, akik az erdészetben látnak el hasonló hivatalos feladatköröket.
Speciális feladatkörökhöz jelenleg négy tagunk rendelkezik engedéllyel. Az önkormányzatunk épp most hozott egy döntést, amely alapján, ha az önkéntes tűzoltó testület valamely tagja szeretné elvégezni valamelyik specializált képzést, annak költségeit a település téríti, jórészt abból az állami támogatásból, amiről az előbb beszéltünk.
Milyen kötelezettségekkel jár a helyi önkéntes tűzoltó testület számára az, hogy már B-kategóriás szervezetnek számít?
A kötelezettségek a B és C kategóriánál lényegében azonosak, a fő különbség az elvárt reagálási időben van. Minél magasabb kategóriába tartozik egy szervezet, annál rövidebb idő alatt kell bevetésre készen állnia az eset bejelentéstől számítva.
A technikának bevethető állapotban kell lennie, és néhány embernek mindig elérhetőnek kell lennie. Olyan nem fordulhat elő, hogy nincs bevetésre kiküldhető tűzoltónk, mikor riasztás érkezik.
Riasztás esetén a nyitrai műveleti központ értesíti a helyi tűzoltótestület parancsnokát, és ő rögtön riasztja szervezetünk tagjait. Három-négy ember mindig elérhető. Azt azért hozzáteszem, hogy logisztikai szempontból ez nem mindig egyszerű, mert egy, a tűzoltóautót kezelő gépész feladatkörét ellátó személynek mindig elérhetőnek kell lennie. Ő ugyanis a technikáért felel, bevetéskor sem hagyja el a tűzoltóautót. A gépész feladatkörének sajátosságai miatt, például a megkülönböztetett jelzés használata, ez is sepcializált engedélyhez, többek között pszichológiai teszthez kötött szerepkör.
Milyen reakcióidőt várnak el az önkéntes tűzoltóktól a B-kategóriában?
Valóban rövid időkorlát csak az A-katerógiában van, a B-kategóriában nagyjából két óra áll rendelkezésre, hogy a riasztást követően bevetésre készen álljunk a tűzoltószertár előtt, és onnan tíz percünk van ténylegesen elindulni. Nyilván rendszerint azért ennyi időre nincs szükségünk, hogy elinduljunk. Az időkorlátokat azonban nem véletlenül szabták meg. Az önkéntes tűzoltók sem indulhatnak el bevetésre akárhogy, csakis bevetési ruhában.
Ma már 12 emberre elegendő tűzoltóruhával és felszereléssel rendelkezik a szervezetünk. Ez alatt olyan hétköznapinak tűnő dolgokat kell érteni, mint a bakancs, nadrág, kabát, kesztyű és sisak.
És hogyan kell elképzelni egy ilyen bevetés menetét? Történik egy baleset, tűzeset, és a nyitrai műveleti központ értesíti a füssi parancsnokot. Mi jön ezután?
A parancsnok riasztja a többieket. Fontos kiemelni, hogy van egy riasztási tervünk, amelynek lényege, hogy a parancsnok négy embert hív fel, az a négy ember pedig a többieket is riasztja. Előfordulhat, hogy a parancsnok épp nincs itthon, ebben az esetben a bevetésre induló csapat tagjai megegyeznek, hogy ki lesz a bevetési parancsnok.
Ugyanakkor itt is vannak szabályok. Az előírások szerint gépész nélkül nem lehet elindulni, nem véletlenül van szervezetünkben hat gépész engedéllyel rendelkező tűzoltónk. A gépész a tűzoltóautó sofőrje, nem hagyja el a járművet vagy annak közvetlen közelét, kezeli a szivattyúkat, biztosítja a vízellátást. Ő a közvetlen oltásban vagy mentésben sem vesz részt.
Elvileg a gépész is lehet a bevetési parancsnok, de épp az előbbi okok miatt ez nem a legjobb megoldás, a mindenkori bevetési parancsnok feladatai között ugyanis szerepel a terep felderítése.
Egy három fős csapat már bevethető, a mi felszereltségünkkel akár hatan is riaszthatók egy esethez, ha szükség van rá.
Riasztás után a tűzoltóink a tűzoltószertárnál gyülekeznek, beöltöznek. Közben a gépész gondoskodik arról, hogy a tűzoltóautó mielőbb indulásra készen álljon. Ha kell, kiválasztásra kerül a műveleti parancsnok, ő kiérkezés után először felméri a helyzetet. Mindaddig ő a bevetési parancsnok a helyszínen, amíg magasabb kategóriás (A) önkéntes tűzoltócsapat vagy a professzionális tűzoltók nem érkeznek ki a helyszínre.
Az indulásunkról és kiérkezésünkről is külön értesíteni kell a nyitrai műveleti központot, tájékoztatnunk kell a helyzetről. A központtal a bevetési parancsnok tartja a kapcsolatot, a helyzettől függően kérhet erősítést, mentőket, rendőri támogatást. Sikeres bevetés után még a visszaindulás előtt ismét értesíteni kell a központot, majd újra, mikor a tűzoltószertárba visszaértünk.
Évente nagyjából mennyi bevetésben vesznek részt a füssi önkéntes tűzoltószervezet tagjai?
Nem sokban. Tavaly hét bevetésünk volt.
Életmentésre is volt már példa?
Nem, arra még nem, rendszerint vagyonvédelmi és oltási feladatokat láttunk el. Ennek egyszerű oka van, nem rendelkezünk olyan felszereléssel, például sűrített levegős légzőkészülékekkel, amellyel magunkra vállalhatnánk az életmentés feladatát egy tűzeset során. A légzőkészülékek kérdése eleve egy bonyolultabb történet, a tűzoltók külön képzésen sajátítják el a használatát, ráadásul a készülékek műszaki állapotát is meghatározott időközönként hatóságilag ellenőrzik, ami egyáltalán nem meglepő, tekintettel arra, hogy a tűzoltó élete múlhat a megfelelő működésükön.
Égő épületbe a mi tűzoltóink nem mehetnek be.
A tavalyi évben két tűzeset oltásában vettünk részt, plusz, volt egy hamis riasztásnak bizonyuló bejelentés is. A tűzesetek szerencsére ritkábbak, az esetek többségében kárelhárító feladatokat látunk el, például a szél által kicsavart fák, letört ágak eltávolítása az úttestről.
Előfordult már, hogy a füssi lakosság már eleve közvetlenül a helyi önkéntes tűzoltókat riasztotta?
Igen, előfordult már. Ilyenkor rendszerint engem, mint polgármestert keresnek meg, én azonnal értesítem a parancsnokot, majd a nyitrai műveleti központot.
Azt azért érdemes tudni ezzel kapcsolatban, hogy a törvény betűje szerint a polgármestereknek a településük területén joguk van bevetésre hívni a helyi tűzoltókat. De ebben az esetben is értesíteni kell a központot, és indulás után a műveleti parancsnok is jelent a központnak és az egész bevetés ideje alatt ő tartja a kapcsolatot a diszpécserrel, ha szükség van rá erősítést kér.
Tudna mondani egy emlékezetes esetet?
Az egyik legemlékezetesebb a tavalyi baraktűz volt, amit egyes médiumok próbáltak indokolatlanul botránnyá felfújni, de a tűzoltóink és mindenki, aki részt vett az oltásban, maximálisan odatették magukat.
Egy faépítésű ház kapott lángra. Az okát még nem tudjuk, a rendőrség és a hivatásos tűzoltók szakértői vizsgálódnak az ügyben. Nincs információk arról, hogy lezárták-e már a nyomozást.
Elég komoly tűzeset volt. Egy ilyen gyúlékony szerkezetű ház esetében, ha nem értesítik időben a tűzoltókat, a lángok elképesztő gyorsasággal terjednek szét, és ha ez megtörténik, az épület menthetetlenné válik. A legtöbb, amit tehettünk, hogy megakadályozzuk a lángok átterjedését a szomszédos épületekre.
Akkor egyesek megfogalmaztak olyan vádakat, miszerint a helyi tűzoltók hibáztak. Ennek mi volt a háttere?
Ennek az állításnak semmilyen valóságalapja nem volt. Ahogy annak sem, hogy az elsőként kiérkező önkéntes tűzoltóink nem tudták biztosítani a vizet. Mikor a lángok felcsaptak, már sötét volt, az egyik önkéntesünk a közelben lakott, észrevette a tüzet, és mire mi kiértünk a tűzoltóautóval, ő már előkészítette a tűzcsapot, azzal is gyorsítva az oltást.
Egyébként több egység vett részt az oltásban. Csicsóról és Ekelről is jöttek az önkéntes tűzoltók, nem sokkal később a hivatásosok is megérkeztek, ha jól emlékszem Gútáról, Nagymegyerről és Komáromból is.
Az egy több órás bevetés volt. Két autóval folyt az oltás, az egyik a füssi önkéntes tűzoltóké volt, a másik az ekeli önkénteseké, a többi autó pedig szükség szerint pótolta a két kocsi vízigényét.
Az alaptalan, rosszindulatú vádaskodásokat méltatlan találom. Ismét hangsúlyozom, hogy a füssi önkéntesek értek ki először, és akkor már bevethető állapotban volt a tűzcsap. Gondoljunk bele, mennyivel később kezdődött volna meg a lángok megfékezése, ha Füssnek nem lennének önkéntes tűzoltói és ha nem lenne ennyire ütőképes a csapat.
Utolsó kérdés: milyen jövőbeli kihívások előtt áll a füssi önkéntes tűzoltótestület?
Úgy érzem, hogy a legfontosabb feladat a mindennapi feladatok elvégzésén túl a fiatalakkoval való kapcsolattartás és foglalkozás lenne. Jelenleg huszonhárman vagyunk, ez a létszám biztosítja, hogy szükség esetén bevethetők legyünk. Mindenki azért van ebben a csapatban, mert benne akar lenni és komolyan veszi a rábízott feladatot, amit felelősségteljesen végez el. És ezzel nem csak a saját biztonságát és vagyonát védi, hanem a polgártársaiét is.
Viszont azzal is számolnunk kell, hogy az idő nem áll meg, és a mai csapat egy része majd kiöregszik. Magyarul, ha folytonosságot akarunk a tűzoltótestület életében, gondoskodnunk kell az utánpótlásról.
És nem csak azért van erre szükség, mert hagyomány, mert a falu életének része. Ez egy rendkívül komoly munka. Gondoljunk bele, például az előbb emlegetett háztűznél, fizikailag is mennyire megterhelő ott állni a tűz közvetlen közelében. Egy kívülálló számára nem tűnik annak, pedig elképesztően fárasztó. Nem véletlenül riasztanak egy ekkora tűzhöz több egységet. Aki ott áll a lángok közelében a sugárcsővel, rendkívüli hőhatásnak van kitéve, próbára teszi az állóképességét. Épp ezért az oltást végző tűzoltók szabályos időközönként váltják egymást. És az a bevetés 3-4 órán át tartott.
Szumma szummárum, ez egy felelősségteljes munka a közösség javára. És ahogy előbb említettem, biztosítani szeretnénk a folytonosságot, épp ezért a jövőben igyekszünk több fiatalt megszólítani, megismertetni ennek a hivatásnak a szépségeivel és felkészíteni a kihívásaira. Sőt, megkockáztatom, hogy a tűzoltással, vagyon- és katasztrófavédelemmel való kapcsolat kialakítására már a gyerekek kisiskolás korától szükség volna. Nem feltétlenül azért, hogy később ezt a hivatást válasszák, hanem mert megtanulhatnak felelősségteljesen viselkedni, és felkészültségre és sok érdekes tudásra tehetnek szert.
Komjáthy Petőcz Andrea
Nyitókép forrása: facebook.com/Füssi ÖTT
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
