A Monarchia tengerpartja. Dalmácia más szemmel Veres István2025. 05. 28., sze – 07:31
Horvátországgal kapcsolatban él egyfajta kép az emberekben: forróság, tenger, jobbára új építésű hotelek és apartmanok. Az Osztrák–Magyar Monarchiához és a Magyar Királysághoz kötődő hagyományok már ritkábban jutnak az eszünkbe – pedig ezeket az emlékeket is meg lehet találni, ha valaki a megfelelő helyen keresi, méghozzá akár az üdülőhelyeken is.
Horvátország a nyáron tengerhez igyekvő szlovákiai turisták legkedveltebb úti célja. A becslések szerint évente akár félmillióan is felkereshetik az Adriai-tenger partját. Ezeknek az utaknak komoly hagyománya van: a 19. század végén a kialakuló turisztikai szokások, a gyógyfürdők és a tengeri pihenés kultúrája elérte az Osztrák–Magyar Monarchiát is. A történelmi Magyarországnak pedig a Horvát Királyság révén pont Dalmácia északi részén akadt egy olyan tengerpartja, amelyen a vállalkozó szellemű, jobbára német nemzetiségű vendéglátósoknak köszönhetően kialakultak az első üdülővárosok.
Opatija riválisa
Néhány település emléke gyengén megmaradt a köztudatban. Fiume (Rijeka) városa és a Magyar Tengermellék különleges státusszal bírt a királyságon belül, és azóta is az egyik legnagyobb tengerparti településnek számít hangulatos épületekkel, utcácskákkal, a monarchiabeli hagyományokhoz kötődő emlékekkel. A turisták könnyen megtalálják, különösen, ha egyszerre keresik a nagyvárosi hangulatot és az Adriai-tenger közelségét. Az utazók körében legalább ennyire ismert Abbázia (Opatija) is, Rijekától nyolc kilométerre nyugatra. Ez a városka az 1900-as évek elejére a Monarchia második legnagyobb üdülőhelyévé nőtte ki magát, illusztris vendégekkel, korabeli villákkal és hotelekkel, valamint szanatóriumokkal. Bár Opatija sok szálon kötődik a nyaraló magyarokhoz, a köztudatban mégis az „osztrák” fürdőhelynek számított. Opatija azonban még a békeidőkben kapott egy riválist is, méghozzá a Kvarner-öböl „magyar” oldalán: Crikvenicát. A halászfaluból lett fürdővároska azóta is fejlődik, a helyi hoteltulajdonosoknak köszönhetően pedig célzatosan ápolja a Monarchia idejéből származó gyökereit.
Úton a „magyar” Dalmáciába
Az Adriai tenger legészakibb része, az úgynevezett Kvarner-öböl viszonylag könnyen megközelíthető Dél-Szlovákiából. Maga az út kedvező forgalom esetén öt és fél-hat órát vesz igénybe Pozsonyból vagy Párkányból, az első esetben Győrön és Szombathelyen (vagy Ausztrián) keresztül, vagy a Balaton déli partján húzódó autópályán. Könnyítés, hogy Horvátországban 2023-tól már euróban fizethetünk, a pénzváltással nem kell bajlódni. A kuna-euró árfolyam elhagyása miatt olyan részletek is feltűnnek, amelyek korábban nem: például az, hogy áprilisban a gázolaj literjéért átlagosan húsz centtel kevesebbet kell fizetni Horvátországban, mint Szlovákiában, úgyhogy megéri itt tankolni. Amennyiben megbirkózunk a horvát autópályák fizetőkapuinál hagyományosan feltorlódó tömeggel, gyerekes családként is két, legfeljebb három pihenőt kell beiktatnunk, amíg elénk tárul a tenger. Megérkeztünk az úti célhoz, a Szlovákiához legközelebb eső tengersávhoz.
A tengerhez érkezve három választásunk van: balra Rijeka városa és a Pula-félsziget nyaralói, előttünk a családbarát nyaralótelepeiről és strandjairól is híres Krk-sziget, jobbra fordulva, a part mentén délre haladva pedig elérjük a korabeli magyar riviéra településeit. Így kerülhet az utunkba Dramalj, Crikvenica, Selce, Klenovica. Ez utóbbi térség a történelem során, az üdüléskultúra kialakulása előtt gyakran cserélt gazdát. A halászfalvak hol a tengeren erősebb Velence, hol a szárazföldi szakaszt könnyebben ellenőrző Magyarország fennhatósága alatt próbáltak boldogulni, a lakosságuk pedig leginkább horvátokból és dalmátokból állt – az olasz kereskedők leginkább csak a kisvárosokig jutottak, messzebb a tengernél pedig soha nem merészkedtek.
A földsávot Mohács után Velence és a Habsburgok igazgatták felváltva, a török háborúk lezárását követően a Horvát Királyság a Magyar Királyságba tagozódott be, széleskörű autonómiával. Lika-Korbava és Modrus-Fiume vármegyék szolgáltak magyar tengeri kijáratul. Hogy a hagyományok mennyire erősek, azt az is mutatja, hogy Magyarország ismét a földrajzilag legkézenfekvőbb helyen, Rijekában építi egy bérbe vett telken a tengeri kikötőjét, már évek óta. A kivitelezés egyébként csúszik. 1910-ben az északibb vármegyében kétezer magyar élt, a lakosság 0,86 százaléka – köztük leginkább hivatalnokok, kalandorok, Magyarországról elszármazottak. Százhúsz év alatt sokat változott a világ: az apartmanok ellepték a kisvárosokat és a falvakat, magyar feliratokkal pedig a történelmi épületeken vagy a fémből készült csatornafedeleken találkozni.
Crikvenica – ahol jó a levegő
Egy átlagos horvátországi üdülővároskában a modern hotelek és apartmanok uralják a látványt a tengerparton. Ha elérünk az elsődleges úti célunkhoz, Crikvenicához, ez a tízezres városka némileg más képet mutat. Ugyan az újabb építésű szálláshelyeket is megtalálhatjuk, a város több látványossága is furcsamód emlékeztet egy átlagos budapesti épületre. Nem véletlenül: az első hotelek még a 19. század végén épültek.
Az 1880-as években a hotelbefektetések mecénásai, megirigyelve Abbázia fejlődését, új helyeket kerestek a környéken, hogy felfuttassák a turizmust. A befektetők egy óriási kastélyt szerettek volna felépíteni az akkor még kicsi halászfalucskában, de az 1895-ben megnyitott első hotel, a József főherceg szálloda költségvetési okokból némileg szerényebbre sikerült – a két oldalszárnyat lehagyták róla. Nem lett kicsi így sem, a nyitáskor a hotelben százhúsz luxusszoba kapott helyet egy óriási bálteremmel, valamint három hektáros parkkal. Az elegáns szálló azóta is meghatározza a látképet. Az épület később több alkalommal tulajdonost váltott, ugyanis meglátták benne a fantáziát a látogatók mellett a német orvosok is: a Krk-szigettel szemben található nyugodt öbölnek ugyanis megvan az az előnye, hogy mérsékli az erős szelek, a bóra hatását, így – az orvosok szerint – a sajátos minőségű levegőnek gyógyító hatása van a légutakra. A Therapiára átnevezett hotelben üdült a korabeli Magyarország elitje. A hotelt több más épület követte, nagy részük ma is áll: hotelként üzemel az egykori Kastély szálló és a Miramare is.
A nagyratörő fejlesztési terveket a történelem és a határváltoztatások mosták el. 1918 és 1945 között többször is tulajdonost váltott a Therapia, hogy a kommunizmus ideje alatt az épületet a puritán korszellem jegyében lecsupaszítsák. Az épületet azonban német tulajdonosok találták meg, és újították fel Kvarner Palace néven. A szálló 2014-től ismét a monarchista hagyományok szellemében, a belle époue stílusát megidézve üzemel. Még kiállítás is látható benne a múltról, amelyben hangsúlyt kap a Monarchia öröksége: magyar látogatóként furcsa szembesülni a budapesti korabeli közönségre szabott levelezőlapokkal és plakátokkal, vagy a 19. század nyaraláskultúrájával, mikor egy rendes szállóhoz hozzátartozott a pavilonokkal dekorált tengeri úszóstég. A Kvarner szálló célközönségét jelenleg egyébként elsősorban németek és osztrákok alkotják, a szálloda személyzetével pedig ugyanolyan könnyen megértetjük magunkat németül, mint angolul. A hotelben felépítettek egy modern új szárnyat, amelyet modern, de a régi korok stílusát idéző szobákkal rendeztek be, egy kültéri és egy beltéri tengervizes medencét, a turistákat pedig különleges programokkal, például specializált jógaoktatással próbálják megszólítani.
A Miramare, a másik klasszikus szálloda 1905-ben épült szecessziós stílusban, és hasonló szolgáltatásokat kínál a látogatóknak. Crkvenica hangulata ettől lesz egyedi: a történelmi, az 1900-as évek elején felhúzott épületek teljesen elütnek a klasszikus dalmát látképtől, a két kivilágított hotel a Krk-sziget északi partjáról is látványosságnak számít. Ez az egy csepp magyar Adria.
Crikvenica városának egyébként is akadnak érdekes nevezetességei. Például a középkori temploma vagy a piaca. A több történelmi épület és új építésű hotel mellett a tengerparti (kétcsillagos) Hotel International például olyan, mintha a hetvenes évek Bond-filmjeihez tartozó kaszinójelenetek miatt húzták volna fel, és a következő ötven évre változatlan formában otthagyták volna a jelentős forgalmat bonyolító kikötő közelében.
Különleges igények
Többen már rutinosan utaznak Horvátországba, akár minden nyáron felkeresik a tengerpartot – nekik nehéz újat mondani arról, hogy mire számíthatnak a környéken. Tavasszal, az üdülési szezonra való felkészülés idején azonban több olyan dolog is feltűnik az egyszeri turistának Crikvenicában és a városka szűk környékén, ami máskor nem ennyire nyilvánvaló.
Az egyik ilyen felismerés, hogy a jellemzően kopárnak tartott horvát tengerpart a tavaszi hónapokban – mikor bőven kap csapadékot a természet – mennyire lüktet az élettől. A természet zöld, a virágok nyílnak, tengerillat helyett pedig inkább a természetet érezzük. A látvány is egészen más, sokkal zöldebb a környezet. A tavaszi utazásnak ugyanakkor megvannak a hátrányai is: az idő hidegebb, a tengerbe pedig csak az gázol bele, akit nem riaszt a hőmérséklete. A korai kirándulásokhoz egyértelműen javallott olyan hotelt választanunk, amelyben van úszómedence – már ha valaki a túrázás mellett úszni is szeretne. A korai, vagy éppen szezonon túli utazás mellett szól, hogy a főszezonban kimondottan zsúfoltnak tűnő horvát tengerpart egyértelműen üresebb, és így a csendesebb és barátságosabb arcát mutatja a látogatóknak.
A következő kaland az étteremválasztás. Az idény kezdetén több vendéglátóhely még zárva tart, viszont általában véve is érvényes, hogy néhány étterem kivételével nem ismerik a gluténmentes termékek fogalmát. Annak, aki ételallergiával küzd, érdemes előre bespájzolnia, vagy legalábbis ellenőriznie azt, hová ülhet be. Némi alternatívát jelent, hogy halat és salátát a legtöbb helyen kapni, a Plodine üzlethálózatba pedig kimondottan gazdag a gluténmentes péksütemények felhozatala (a strandok közelében található pékségekben, fagyizókban és cukrászdákban azonban jobbára értetlenül pislognak a felvetésre).
Megéri felkeresni a magyar Dalmáciát? Egyértelműen igen, nagy kaland lehet a családnak, és kettesben is. Crikvenica szűk környéke a strandolás és a túrázási lehetőségek mellett olyat kínál, amit más régiók nem igazán: egy sajátos hangulatot, ahol olyan egyedi épületekbe ütközünk bele, amibe máshol nem. Ráadásul ehhez nem is kell sokat utaznunk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
