27 millió euróból rendezik meg a 2029-es szlovákiai hoki-vb-t Orosky Tamás2025. 05. 26., h – 15:49 Pozsony |
Az idei jégkorong-világbajnokság kicsúcsosodása előtt szavazta meg a nemzetközi szövetség kongresszusa, hogy 2029-ben Szlovákia rendezheti az elit-vb-t.
Lemorzsolódó riválisok
Mint azt Miroslav Šatan, a Szlovák Jégkorongszövetség (SZĽH) elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, egy éve merült fel az ötlet, hogy megpályázzák a rendezést.
2029-ben lesz ugyanis 100 éve annak, hogy szervezettebb formában kezdett el létezni a hokis mozgalom az országban. Az 1925-ben alapított 5 klub ekkor hozott létre egy közös bajnokságot. Ez volt a jelentkezésünk központi motívuma. A tavaly augusztusi olimpiai selejtező alatt adtuk be a pályázatot
– mondta Šatan.
Akkor még Magyarország és Nagy-Britannia is érdeklődött a rendezés iránt, egy későbbi fázisban pedig Kazahsztán is csatlakozott hozzájuk, de végül a folyamatot csak Szlovákia csinálta végig: februárban már csak a SZĽH prezentálta Zürichben a terveiket. Végül a nemzetközi szövetség kongresszusa az igenek 99%-os arányával hagyta jóvá a rendezést, pozsonyi és kassai helyszínekkel.
Kapcsolódó cikkünk
A 2025-ös jégkorong-világbajnokság döntőjében az Egyesült Államok válogatottja 1:0-ra győzte le Svájcot hosszabbítás után, megszerezve első világbajnoki aranyérmét 92 vagy 65 év után.
Érdekesség, hogy a források eltérő módon számolják az amerikai aranyérmek számát. Egyes médiumok a 2025-öst tartják a harmadik amerikai diadalnak, mások szerint viszont ez csak a második volt. Ennek oka az 1960-as téli olimpiai torna, amelyet az USA nyert meg – és ami egyben világbajnokságnak is számított. Annak ellenére, hogy az olimpiai arany mellé vb-aranyat is kaptak az amerikaiak, maga az amerikai szövetség nem ismeri el világbajnoki címként a 60´-as sikert, és úgy veszi, hogy a nemzeti csapat 1933 óta most lett először vb-győztes.
Genoni lett az MVP
A svájciak elleni finálé egyetlen gólját Tage Thompson, a Buffalo Sabres támadója szerezte a hosszabbítás 2. percében. Az amerikai kapus, Jeremy Swayman 25 védéssel járult hozzá a győzelemhez, míg a svájci hálóőr, Leonardo Genoni 39 lövést hárított, és a torna legértékesebb játékosának választották. Genoni 243 percig nem kapott gólt, új világbajnoki rekordot állítva fel.
A torna legproduktívabb játékosa a cseh David Paštrnák lett (6 gól+9 assziszt). A csehek voltak a leghatékonyabb gólütők 15,55%-os hatékonysággal, emberelőnyben pedig a svájciak voltak a legkönyörtelenebbek a mezőnyben. Szlovákia egy lényegesebb statisztikában végzett az élen, de arra nem igazán lehet büszke – ők töltötték a legtöbb percet emberhátrányban.
Peches Svájc
Svájc számára ez volt a negyedik elveszített világbajnoki döntő 2013, 2018 és 2024 után, és továbbra is vár első aranyérmére. A döntőig vezető úton Svájc meggyőző teljesítményt nyújtott, 6:0-ra verte Ausztriát a negyeddöntőben és 7:0-ra Dániát az elődöntőben, miközben egyetlen gólt sem kapott a kieséses szakaszban.
Hatalmas csalódás és nagyon fáj a vereség. Egyetlen lépés hiányzott a sikerhez, jelenleg nem is tudok másra gondolni
– fogalmazott a svájciak legendája, Andres Ambühl, aki huszadik és egyben utolsó vb-jén vett részt.
Gaudreau emlékére
Az amerikai csapat fiatal összetételű volt, átlagéletkora mindössze 24 év volt. A döntő után a játékosok az öt vb-t megjárt Johnny Gaudreau emlékére a 13-as mezét a trófeára helyezték, tisztelegve a tavaly elhunyt játékos előtt, akit testvérével együtt egy részeg sofőr gázolt halálra.
„A legelső naptól kezdve éreztük, hogy meglehet a győzelem, de soha nem tekintettünk túlságosan előreˮ
– mondta az amerikaiak csapatkapitánya, Clayton Keller.
A 2026-os vb-t Svájcban, Zürich és Fribourg városában rendezik.
Nyereséggel számolnak
„Még a pénteki szavazás előtt egy héttel is egy 32 pontból álló listát kaptunk a teendőkről. A stadionok, az infrastruktúra minden egyes négyzetméterét átvizsgálta az IIHF. Elsősorban a Steel Arénával kapcsolatban voltak szkeptikusak. De ezt a jégcsarnokot hosszabb ideje fejlesztik a vb-től függetlenül is. Komolyabb felújításra is sor fog kerülni, amely során a pálya méreteit némileg csökkentjük a lelátói kapacitás növelése érdekében”
– árulta el Miroslav Lažo, a SZĽH főtitkára, aki már a költségvetési terveket illetően is pontos számokkal tudott szolgálni: 27,3 milliós büdzsét kell biztosítaniuk, azzal, hogy az elképzeléseik szerint a jégcsarnokok 60%-os kihasználtsága mellett a vb 32 milliós bevételt fog generálni.
Persze mindez sok egyéb tényező függvénye – például azé is, a pozsonyi vagy a kassai csoportot választják maguknak a házigazdák, vagy hogy épp a lengyelek és a magyarok szerepelni fognak-e az elitben 2029-ben.
„Szerencsére még nem sürgető a döntés. A pályázatban előzetesen annyit jeleztünk, hogy az elődöntők, az éremcsaták és a kongresszus is Pozsonyban lenne
– jegyezte meg Šatan, aki arra is reagált, hogy Rudolf Huliak sportminiszter a rendezés kapcsán azt mondta, ez önmagában nem elég, jó válogatott is kellene hozzá.
Erről annyit, hogy a hoki az egyetlen csapatsport, amelyben Szlovákia még képviseli magát az olimpiákon.
2011 és 2019 után Pozsonyban és Kassán harmadszor lesz jégkorong-világbajnokság 2029-ben.
Kapcsolódó cikkünk Stockholm/Herning |
A keddi (16.20), Finnország elleni zárómeccs eredményétől függetlenül a szlovák jégkorong-válogatott már biztosan nem jut be a legjobb nyolc közé a dán–svéd közös rendezésű világbajnokságon.
Vasárnap este ugyanis 5:1-es vereséget szenvedtek a szintén az utolsó negyeddöntős helyért hajtó Lettországtól. Ez pedig az Ausztria elleni, rávezetéses vereséggel együtt megpecsélte Szlovákia sorsát: hiába győznének a finnek ellen (ami a két csapat eddigi teljesítményét látva óriási bravúr lenne), a fentebb említett két gárda egymással találkozik a zárókörben, és egyikük mindenképpen Sukeľék előtt fog végezni, még ha csak jobb egymás elleni eredménnyel is.
A lettek ellen ráadásul nem is játszottak szoros meccset a szlovákok: az első gólra még válaszolni tudtak, de a második harmadban gyors egymásutánban lőttek nekik hármat a baltiak, így az utolsó húsz perc már nem tartogatott izgalmakat.
„A munkamorállal kapcsolatban senkinek sem vethetek a szemére semmit. A srácok minden meccsen küzdöttek, de ha nem használjuk ki a helyzeteinket és egy, maximum két gólt ütünk egy meccsen, akkor gyorsan növekszik a frusztráció. Nem voltak olyan játékosaink, akik a meccsek döntő szakaszaiban magukra vállalták volna a felelősséget, és egy góllal segítettek volna. Hiányzott a kreativitás, a vérbeli befejező csatárok és a tapasztalat is”
– értékelt Vladimír Országh szövetségi kapitány.
Érdekes Még van esélye a magyar válogatottnak a bennmaradásra
Vasárnap este Svájc 10:0-ra kiütötte a magyar jégkorong-válogatottat, amelynek ez lett a legnagyobb arányú veresége a modernkori vb-ken (az eddigi negatív rekord a 2009-es, Kanada elleni 9:0 volt). Majoross Gergely szövetségi kapitány csapata azonban így is jó esélyekkel várhatja a hétfő esti (20.20) ki-ki meccset a norvégok ellen: ha pontot szereznek, biztosan bentmaradnak az elitben, de ez még vereség esetén is összejöhet – amennyiben a kazahok kedden nem szereznek pontot az eddig hengerlő Svájc ellen.
10-es zakó után is jó esélyekkel Alig ütöttek gól a szlovákok
Szlovákia 6 meccsen összesen 8 gólt szerzett eddig, annyit, mint a bentmaradásért küzdő magyar és kazah válogatott, és csak hajszállal többet, mint a saját csoportjukban az ugyancsak a kiesés elől menekülő franciák (7) és szlovének (6). Ami pedig a csapat átlagéletkorát illeti, a harmadik legfiatalabb gárda a vb-n a szlovákoké.
„Nagy tapasztalatot jelent számunkra ez a torna. Sokan azt hitték, hogy a tengerentúli farmcsapatokból érkező fiatalok dominálni fognak a jégen, de ez nem így működik. A juniorhokit nem lehet a felnőttel összehasonlítani, óriási a teljesítménybeli különbség. De minden fiatal jobb hokis lesz egy-két év múlva, mert rutint szereznek. A vb-n nagyon gyorsan követik egymást a meccsek, a pályák is nagyobbak, ezek a dolgok sokat segíthetnek a fejlődésükben”
– mondta Országh, hozzátéve, a finnek ellen így is győzni szeretnének.
„Személy szerint kezdettől bíztam a csapatban, mert ügyes srácokból áll. Reméltem, hogy meglepetést okozhatunk, és a fiatalos lendület, kiegészülve néhány játékos rutinjával, elég lesz a negyeddöntőhöz
– értékelt a hírügynökségnek Matúš Sukeľ csapatkapitány.
– Én egy gólt ütöttem, ami nagyon kevés, a jövőben eredményesebbnek kell lennünk. Mindenki akart, de mindenki tud még egy picivel jobb lenni, amit nem sajnos nem sikerült az összes játékosból kihoznunk.”
Kapcsolódó cikkünk
Pénteken kezdődik és május 25-ig tart a dán–svéd (ha úgy tetszik: herningi–stockholmi) elit jégkorong-világbajnokság.
Mind a magyar, mind a szlovák válogatott esetében bravúrnak számítana a jó szereplés: előbbi esetében ez a bentmaradást, utóbbi esetében a negyeddöntő elérését jelentené – még úgy is, hogy az orosz és fehérorosz csapat továbbra sem vehet részt a tornán.
Négy a magyar igazság?
Magyarország története negyedik elit vb-jére készül. A történelmi első szereplés Pat Cortina védencei nevéhez fűződött, akik 2009-ben Svájcban – soraikban Majoross Gergely jelenlegi szövetségi kapitánnyal – négyes csoportjuk utolsó helyén végeztek, és átkerültek a kiesés elkerüléséért küzdő kvartettbe. Ott két sima vereség után (Ausztria 0:6, Dánia 1:5) eldőlt a sorsuk.
Hét évvel később Oroszországban Rich Chernomaz dirigálta az együttest. A nyolctagú csoport 6. fordulójában kapaszkodtak bele Sofronék az utolsó szalmaszálba, 5:2-re legyőzték Fehéroroszországot, és akár az ő, akár az ellenük záró Franciaország kárára bentmaradhattak volna. De sem ennek a meccsnek az eredménye nem alakult kedvezően, sem pedig a Németország elleni találkozójukat nem tudták behúzni a magyarok.
2023-ban a finn–lett vb tamperei nyolcasába került Kevin Constantine kapitány csapata. Pechjükre a franciák kétpontos legyőzése nem volt elég, és az osztrákok elleni ki-ki meccs döntött a kiesőről. A magyarok már 3:1-re is vezettek, de végül rávezetésekbe torkollott a derbi, amelyekben Gallóék nem tudtak túljárni Ausztria kapusának eszén.
Május 10., szombat, 16.20: Németország–Magyarország
Május 11., vasárnap, 12.20: USA–Magyarország
Május 13., kedd, 20.20: Kazahsztán–Magyarország
Május 15., csütörtök, 20.20: Csehország–Magyarország
Május 16., péntek, 16.20: Magyarország–Dánia
Május 18., vasárnap, 20.20: Magyarország–Svájc
Május 19., hétfő, 20.20: Magyarország–Norvégia
Sofron és Sebők nélkül
Tavaly Bolzanóban Don MacAdam válogatottja az utolsó meccs hajrájában vívta ki az újabb, negyedik feljutást. A svéd–dán tornára már Majoross készítette fel a nemzeti csapatot.
Elsőként a sebességet és az intenzitást emeltük. A stábnak ezekben a napokban volt befolyása arra, hogy merre menjenek a csapattal kapcsolatos események, a vb-meccseken ez a hatás már sokkal kisebb, mint azt az emberek gondolnák. Az elmúlt hetekben láttunk hét meccset A csoportos ellenfelek ellen, és többé-kevésbé boldogok lehetünk azzal, ami ezeken történt
– nyilatkozta a kapitány a szövetség honlapjának.
Majorossnak két fontos játékosát kell nélkülöznie a vb-n: korábban Sebők Balázs jelentette be, hogy az elmúlt időszak különféle, főleg mentális problémái után nem tudja vállalni a válogatottságot, pár hete pedig a legendás Sofron István volt kénytelen lemondani a szereplést gerincsérve miatt.
A magyar csapatnak így az egységben lehet az ereje, abban, amit Bálizs Bence kapus fogalmazott meg lapunknak adott interjújában: a rájuk jellemző energiaszintet és játékképet mutatni minden szituációban, taktikusan, okosan, nem túl kapkodósan hokizni.
A fogadóirodák mindenesetre kifejezett outsiderként tekintenek rájuk, vb-győzelmüket 1200-as szorzóval kínálják. A fordított erősorrendben a szlovének a másodikok 1000-es oddsszal, majd a kazahok és a franciák következnek.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
Alig maradt valaki
A szlovák válogatottban gyakorlatilag kő kövön nem maradt a tavalyi világbajnoksághoz képest. Eleve nem a betegeskedő Craig Ramsay szövetségi kapitány irányításával kezdték meg a felkészülést, hogy végül a beugró Vladimír Országh a teljes vb idejére átvegye a csapatot. A 74 éves kanadai szakember korábbi asszisztenseként Országh egy általa is jól ismert játékrendszerhez térhet vissza, ugyanakkor rengeteg új hokissal kellett begyakorolnia a szisztémát. Mindössze hatan maradtak majd hírmondónak a tavalyi, negyeddöntős gárdából.
Az NHL-ből egyetlen hokis sem csatlakozik a nemzeti csapathoz ezúttal (Tatar, Slafkovský, Nemec és Černák is számításba jöhetett volna), de még a cseh extraliga két döntősének öt szlovák résztvevője, Kelemen, Ďaloga, Cingel, Čerešňák és Pospíšil is kihagyja a vb-t. Hiányzik az utóbbi évek húzópárosa, Hrivík és Cehlárik, a flegmatikus, de váratlan megoldásokra mindig képes Libor Hudáček…
S hogy akkor kikből áll a válogatott? Nagyrészt AHL-es fiatalokból és Tipos extraligás játékosokból, valamint a többi cseh klub hokisaiból.
Úgy tartom, ilyen esetekben rajtuk a sor, hogy éljenek a lehetőséggel. Hiszek a csapatban. Igyekeztünk a legjobb formában levő fiúkat beválogatni, akik passzolnak a taktikánkhoz
– magyarázta Országh, hozzátéve, a felkészülés során annak örült a leginkább, hogy a teljesítményük javuló tendenciát mutatott.
Május 9., péntek, 20.20: Svédország–Szlovákia
Május 11., vasárnap, 12.20: Szlovákia–Szlovénia
Május 12., hétfő, 16.20: Ausztria–Szlovákia
Május 14., szerda, 16.20: Szlovákia–Franciaország
Május 17., szombat, 20.20: Kanada–Szlovákia
Május 18., vasárnap, 20.20: Szlovákia–Lettország
Május 20., kedd, 16.20: Szlovákia–Finnország
Tavaly sikerült
A mérleg – 3 győzelem, 5 vereség – nem is adna túl sok okot az optimizmusra, főleg annak fényében, hogy két siker a harmatos franciák ellen született. Másrészt a 8:1-es főpróba kellő önbizalommal vértezheti fel a fiatal gárdát, amely papíron a könnyebb nyolcasba került.
Mert bár nagy meglepetés lenne, ha nem a kanadai–svéd–finn hármas végezne az első három helyen, de a francia–lett–osztrák–szlovén négyes megelőzése még a rutintalan szlovák csapattól sem teljesíthetetlen elvárás.
Tavaly a legjobb nyolc közé kerülés még úgy is összejött Tataréknak, hogy a nyitómeccsen 6:4-re kikaptak Németországtól. Kazahsztán legyőzése után (6:2) után megtréfálták az USA-t (5:4 h. u.), behúzták a kötelezőt Lengyelország (4:0) és Franciaország ellen (4:2), és még az is belefért, hogy kikapjanak Lettországtól (2:3 ráv. u.) és Svédországtól (1:6).
Kanada ellen aztán már nem volt esélyük a negyeddöntőben (3:6), de így is kilencévnyi böjt után zártak a top 8-ban – amit ezúttal is nagy sikerként könyvelhetnének el.
Kapcsolódó cikkünk Stockholm/Herning |
Szlovákia a 11., Magyarország a 14. helyen zárta a csütörtökön a negyeddöntőkkel folytatódó jégkorong-világbajnokságot. Számszerű összegzés a két csapat szerepléséről.
39
A magyar válogatott úgy tartotta meg elit mezőnybeli tagságát, hogy közben toronymagasan a legtöbb gólt kapta a csoportmeccseken. A szám még akkor is magas, ha kivonjuk belőle a svájciak elleni tízest (amikor mondhatni a másnapi, Norvégia elleni sorsdöntő meccsre is spórolhattak már az energiával Majoross Gergely szövetségi kapitány védencei). De a 29 gól is elég lenne a vonatkozó statisztika második helyére a kazahok (32) mögött, a szlovénekkel (29) holtversenyben.
19. és 24.
Ezzel szorosan összefügg a kapusok teljesítménye is. A vb-n összesen 24, több meccsen is védő hálóőr statisztikáit rangsorolta az IIHF. Az így kialakult mezőnyben pedig csak a 19. helyre fért oda Bálizs Bence (88%-os védési hatékonyság). A szintén négy meccsen szerepet kapott Vay Ádám még rosszabbul zárt, 24. lett (79%) – igaz, ő kapta a nagy hármast, a svájci, az amerikai és a cseh meccset is. A leghatékonyabban a svéd Ersson őrizte a kapuját (96%), a szlovák Samuel Hlavaj 12. lett (91%).
80,77%
Amiben kiemelkedőt nyújtott a magyar csapat, az az emberhátrányok kibekkelése. Szépen gyűjtögetett, 26 kiállításukat (összesen 58 perc) csak 5-ször tudták megbüntetni az ellenfelek, ezzel a 7. helyen zártak ebben a rangsorban. S ellenpólus sem volt: a fórok kihasználása terén ugyan jobban akadozott a gépezet, de százalékos arányban jobban megoldották a feladatukat Gallóék, mint az Ausztria–Finnország–Lettország hármas támadói.
Kapcsolódó cikkünk Herning |
Története során először sikerült megkapaszkodnia a világ legjobb 14 csapata között a magyar jégkorong-válogatottnak, amely jövőre is az elit-vb-n szerepelhet.
Hajrá, Svájc!
A Svájc–Kazahsztán mérkőzés egyértelmű volt a képlet: ha a kazahok pontot szereznek (azaz legalább döntetlent érnek el a rendes játékidőben), ők maradnak bent az elitmezőnyben, a magyarok kárára. A papírforma nem ezt jósolta, Svájc addig hengerelt a tornán, 5 győzelem mellett egy hosszabbításos veresége volt a csehektől. Ráadásul a már biztos negyeddöntős csapatnak kellő motivációt jelentett a csoportelsőség megszerzése, így ugyanis elkerülhette a másik nyolcasból érkező kanadai–finn–svéd hármast a legjobb nyolc között.
A svájciak mégis álmosan korongoztak az első harmadban, Sesztakov pedig még a vezetést is megszerezte Kazahsztánnak. A második húsz percben aztán felborult a jég, Svájc egyenlített, Fiala focis módra, a korcsolyájával passzolta a kapuba a korongot.
A helvétek fölénye az utolsó harmadra is megmaradt, nyomásuk a 48. percben érett ismét góllá – azaz ekkortól, 2:1-nél már Magyarország volt a bentmaradó. A magyaroknak a hátralevő időben sem kellett igazán izgulniuk: az egyenlítés helyett Svájc harmadik találata lógott a levegőben. ez végül az 58. percben született meg, a vége pedig 4:1 lett.
Így a magyar válogatott sporttörténelmet írt: negyedik elit-vb-s szereplése során először sikerült kivívnia a bentmaradást.
Kapcsolódó cikkünk
Pénteken kezdődik és május 25-ig tart a dán–svéd (ha úgy tetszik: herningi–stockholmi) elit jégkorong-világbajnokság.
Mind a magyar, mind a szlovák válogatott esetében bravúrnak számítana a jó szereplés: előbbi esetében ez a bentmaradást, utóbbi esetében a negyeddöntő elérését jelentené – még úgy is, hogy az orosz és fehérorosz csapat továbbra sem vehet részt a tornán.
Négy a magyar igazság?
Magyarország története negyedik elit vb-jére készül. A történelmi első szereplés Pat Cortina védencei nevéhez fűződött, akik 2009-ben Svájcban – soraikban Majoross Gergely jelenlegi szövetségi kapitánnyal – négyes csoportjuk utolsó helyén végeztek, és átkerültek a kiesés elkerüléséért küzdő kvartettbe. Ott két sima vereség után (Ausztria 0:6, Dánia 1:5) eldőlt a sorsuk.
Hét évvel később Oroszországban Rich Chernomaz dirigálta az együttest. A nyolctagú csoport 6. fordulójában kapaszkodtak bele Sofronék az utolsó szalmaszálba, 5:2-re legyőzték Fehéroroszországot, és akár az ő, akár az ellenük záró Franciaország kárára bentmaradhattak volna. De sem ennek a meccsnek az eredménye nem alakult kedvezően, sem pedig a Németország elleni találkozójukat nem tudták behúzni a magyarok.
2023-ban a finn–lett vb tamperei nyolcasába került Kevin Constantine kapitány csapata. Pechjükre a franciák kétpontos legyőzése nem volt elég, és az osztrákok elleni ki-ki meccs döntött a kiesőről. A magyarok már 3:1-re is vezettek, de végül rávezetésekbe torkollott a derbi, amelyekben Gallóék nem tudtak túljárni Ausztria kapusának eszén.
Május 10., szombat, 16.20: Németország–Magyarország
Május 11., vasárnap, 12.20: USA–Magyarország
Május 13., kedd, 20.20: Kazahsztán–Magyarország
Május 15., csütörtök, 20.20: Csehország–Magyarország
Május 16., péntek, 16.20: Magyarország–Dánia
Május 18., vasárnap, 20.20: Magyarország–Svájc
Május 19., hétfő, 20.20: Magyarország–Norvégia
Sofron és Sebők nélkül
Tavaly Bolzanóban Don MacAdam válogatottja az utolsó meccs hajrájában vívta ki az újabb, negyedik feljutást. A svéd–dán tornára már Majoross készítette fel a nemzeti csapatot.
Elsőként a sebességet és az intenzitást emeltük. A stábnak ezekben a napokban volt befolyása arra, hogy merre menjenek a csapattal kapcsolatos események, a vb-meccseken ez a hatás már sokkal kisebb, mint azt az emberek gondolnák. Az elmúlt hetekben láttunk hét meccset A csoportos ellenfelek ellen, és többé-kevésbé boldogok lehetünk azzal, ami ezeken történt
– nyilatkozta a kapitány a szövetség honlapjának.
Majorossnak két fontos játékosát kell nélkülöznie a vb-n: korábban Sebők Balázs jelentette be, hogy az elmúlt időszak különféle, főleg mentális problémái után nem tudja vállalni a válogatottságot, pár hete pedig a legendás Sofron István volt kénytelen lemondani a szereplést gerincsérve miatt.
A magyar csapatnak így az egységben lehet az ereje, abban, amit Bálizs Bence kapus fogalmazott meg lapunknak adott interjújában: a rájuk jellemző energiaszintet és játékképet mutatni minden szituációban, taktikusan, okosan, nem túl kapkodósan hokizni.
A fogadóirodák mindenesetre kifejezett outsiderként tekintenek rájuk, vb-győzelmüket 1200-as szorzóval kínálják. A fordított erősorrendben a szlovének a másodikok 1000-es oddsszal, majd a kazahok és a franciák következnek.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
Alig maradt valaki
A szlovák válogatottban gyakorlatilag kő kövön nem maradt a tavalyi világbajnoksághoz képest. Eleve nem a betegeskedő Craig Ramsay szövetségi kapitány irányításával kezdték meg a felkészülést, hogy végül a beugró Vladimír Országh a teljes vb idejére átvegye a csapatot. A 74 éves kanadai szakember korábbi asszisztenseként Országh egy általa is jól ismert játékrendszerhez térhet vissza, ugyanakkor rengeteg új hokissal kellett begyakorolnia a szisztémát. Mindössze hatan maradtak majd hírmondónak a tavalyi, negyeddöntős gárdából.
Az NHL-ből egyetlen hokis sem csatlakozik a nemzeti csapathoz ezúttal (Tatar, Slafkovský, Nemec és Černák is számításba jöhetett volna), de még a cseh extraliga két döntősének öt szlovák résztvevője, Kelemen, Ďaloga, Cingel, Čerešňák és Pospíšil is kihagyja a vb-t. Hiányzik az utóbbi évek húzópárosa, Hrivík és Cehlárik, a flegmatikus, de váratlan megoldásokra mindig képes Libor Hudáček…
S hogy akkor kikből áll a válogatott? Nagyrészt AHL-es fiatalokból és Tipos extraligás játékosokból, valamint a többi cseh klub hokisaiból.
Úgy tartom, ilyen esetekben rajtuk a sor, hogy éljenek a lehetőséggel. Hiszek a csapatban. Igyekeztünk a legjobb formában levő fiúkat beválogatni, akik passzolnak a taktikánkhoz
– magyarázta Országh, hozzátéve, a felkészülés során annak örült a leginkább, hogy a teljesítményük javuló tendenciát mutatott.
Május 9., péntek, 20.20: Svédország–Szlovákia
Május 11., vasárnap, 12.20: Szlovákia–Szlovénia
Május 12., hétfő, 16.20: Ausztria–Szlovákia
Május 14., szerda, 16.20: Szlovákia–Franciaország
Május 17., szombat, 20.20: Kanada–Szlovákia
Május 18., vasárnap, 20.20: Szlovákia–Lettország
Május 20., kedd, 16.20: Szlovákia–Finnország
Tavaly sikerült
A mérleg – 3 győzelem, 5 vereség – nem is adna túl sok okot az optimizmusra, főleg annak fényében, hogy két siker a harmatos franciák ellen született. Másrészt a 8:1-es főpróba kellő önbizalommal vértezheti fel a fiatal gárdát, amely papíron a könnyebb nyolcasba került.
Mert bár nagy meglepetés lenne, ha nem a kanadai–svéd–finn hármas végezne az első három helyen, de a francia–lett–osztrák–szlovén négyes megelőzése még a rutintalan szlovák csapattól sem teljesíthetetlen elvárás.
Tavaly a legjobb nyolc közé kerülés még úgy is összejött Tataréknak, hogy a nyitómeccsen 6:4-re kikaptak Németországtól. Kazahsztán legyőzése után (6:2) után megtréfálták az USA-t (5:4 h. u.), behúzták a kötelezőt Lengyelország (4:0) és Franciaország ellen (4:2), és még az is belefért, hogy kikapjanak Lettországtól (2:3 ráv. u.) és Svédországtól (1:6).
Kanada ellen aztán már nem volt esélyük a negyeddöntőben (3:6), de így is kilencévnyi böjt után zártak a top 8-ban – amit ezúttal is nagy sikerként könyvelhetnének el.
Elindultak az úton
A magyar válogatott saját jogon is kivívhatta volna a bentmaradást: ehhez pontot kellett volna szereznie a norvégok ellen a hétfő esti zárómeccsen. Az északiak azonban 1:0-ra győztek, Gallóék kapuvasig jutottak.
A lelkiismeretünk tiszta a mai mérkőzés után. Azt vártuk, hogy mindent adjunk bele, és ne maradjon bennünk semmi így a hetedik mérkőzésre, és azt hiszem, ez megvalósult. Nem maradt senkiben energia és érzelem. Ennek megfelelően egy nagyon jó norvég csapatot egy gólon tudtunk tartani. Sok energiába került, hogy ezt meg tudtuk tenni. Erre büszkék lehetünk. Az nyilván nem jó, hogy nem sikerült betalálni. Az emberelőnyökben voltak helyzeteink, hol kapuvasat lőttünk, hol pedig lemaradtunk egy-egy kipattanóról. Ebben ennyi volt ma
– értékelt az MTI-nek Majoross Gergely szövetségi kapitány.
„Elindultunk egy olyan úton, amit magunknak kitűztünk, de még biztosan nem értünk el odáig, ahová szeretnénk a következő években. Jó alapokat tettünk le, de nem tudtunk elég egységesek lenni abban, hogy olyan személyiségjegyeket mutassunk, amiket szeretnénk.
Értjük a kihívást, és ha velünk azonos szintű csapatok ellen játszanánk, akkor sikerülne ennek megfelelni tíz nap alatt hét mérkőzésen, de a világ legjobb csapatai ellen nem mindig. Csehország ellen például többé-kevésbé sikerült, Svájc ellen pedig egyáltalán nem, de nagyon tanulságos volt számunkra ez a torna.
– tette hozzá.
Más szint
A Norvégiából az osztrák ligához csatlakozó Ferencvároshoz igazolt kapus, Bálizs Bence elmondta, látta a vb-n, hogy mely területeken kell fejlődni ahhoz, hogy még előrébb tudjon lépni ő egyénileg vagy akár az egész csapat.
„Voltak lemaradásaink, felesleges kiállításaink. Ez egy más szint. A legtöbben európai topligákból érkeznek, és nekünk is több ilyen játékosra lenne szükségünk”
– mondta Bálizs.
A magyar válogatott három legjobb játékosának őt, a védő Henrik Nilssont és a támadó Hári Jánost választotta a vb szervezőbizottsága.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
4,66%
A szlovák válogatott lövési hatékonysága minden várakozást alulmúlt, ebben a mutatóban a torna leggyengébbje volt Vladimír Országh csapata. A 7 meccsen szerzett 9 gól történelmi antirekord, az eddigi negatív csúcsot az 1998-as világbajnokság 11 találata jelentette. Stockholmban csak az általuk legyőzött Szlovénia (9) és Franciaország (8) zárt hasonlóan, míg a másik csoportban ugyancsak a két kiesőjelölt, a végül megmenekülő Magyarország (8) és a búcsúzó Kazahsztán (9).
2
Így nem véletlen, hogy a szlovákok házigólkirálya a gyakorlatilag ismeretlen nyitrai hokis, Sebastian Čederle lett, aki igencsak szerény két góllal járult hozzá az eredményekhez. Összehasonlításképp: a statisztikát a 7 gólnál járók vezetik (a svájci Andrighetto, a svéd Lindholm és a kanadai MacKinnon), de még a top 30-ba is három találattal lehet csak bekerülni.
96
Szlovákia egy másik, nem túl hízelgő mutatóban is az élen zárt a csoportmeccsek után: játékosai kapták a legtöbb büntetést a vb-n. Tény, hogy az összesen 96 percnyi kiállításba beleszámítódik a franciák elleni, már a meccs lefújása után lezajlott bunyóért kiosztott két magasabb tétel is. De a legendásan kemény hokit játszó norvégokat kivéve ezek nélkül is verték volna a mezőnyt ebben a statisztikában. Enyhítő körülmény, hogy az emberhátrányos védekezést viszont (a sok lehetőségnek is köszönhetően) a csúcsra járathatták, közel 90%-kal Szlovákia volt a harmadik legjobb a fórok kivédekezésében.
Kapcsolódó cikkünk Stockholm/Herning |
A keddi (16.20), Finnország elleni zárómeccs eredményétől függetlenül a szlovák jégkorong-válogatott már biztosan nem jut be a legjobb nyolc közé a dán–svéd közös rendezésű világbajnokságon.
Vasárnap este ugyanis 5:1-es vereséget szenvedtek a szintén az utolsó negyeddöntős helyért hajtó Lettországtól. Ez pedig az Ausztria elleni, rávezetéses vereséggel együtt megpecsélte Szlovákia sorsát: hiába győznének a finnek ellen (ami a két csapat eddigi teljesítményét látva óriási bravúr lenne), a fentebb említett két gárda egymással találkozik a zárókörben, és egyikük mindenképpen Sukeľék előtt fog végezni, még ha csak jobb egymás elleni eredménnyel is.
A lettek ellen ráadásul nem is játszottak szoros meccset a szlovákok: az első gólra még válaszolni tudtak, de a második harmadban gyors egymásutánban lőttek nekik hármat a baltiak, így az utolsó húsz perc már nem tartogatott izgalmakat.
„A munkamorállal kapcsolatban senkinek sem vethetek a szemére semmit. A srácok minden meccsen küzdöttek, de ha nem használjuk ki a helyzeteinket és egy, maximum két gólt ütünk egy meccsen, akkor gyorsan növekszik a frusztráció. Nem voltak olyan játékosaink, akik a meccsek döntő szakaszaiban magukra vállalták volna a felelősséget, és egy góllal segítettek volna. Hiányzott a kreativitás, a vérbeli befejező csatárok és a tapasztalat is”
– értékelt Vladimír Országh szövetségi kapitány.
Érdekes Még van esélye a magyar válogatottnak a bennmaradásra
Vasárnap este Svájc 10:0-ra kiütötte a magyar jégkorong-válogatottat, amelynek ez lett a legnagyobb arányú veresége a modernkori vb-ken (az eddigi negatív rekord a 2009-es, Kanada elleni 9:0 volt). Majoross Gergely szövetségi kapitány csapata azonban így is jó esélyekkel várhatja a hétfő esti (20.20) ki-ki meccset a norvégok ellen: ha pontot szereznek, biztosan bentmaradnak az elitben, de ez még vereség esetén is összejöhet – amennyiben a kazahok kedden nem szereznek pontot az eddig hengerlő Svájc ellen.
10-es zakó után is jó esélyekkel Alig ütöttek gól a szlovákok
Szlovákia 6 meccsen összesen 8 gólt szerzett eddig, annyit, mint a bentmaradásért küzdő magyar és kazah válogatott, és csak hajszállal többet, mint a saját csoportjukban az ugyancsak a kiesés elől menekülő franciák (7) és szlovének (6). Ami pedig a csapat átlagéletkorát illeti, a harmadik legfiatalabb gárda a vb-n a szlovákoké.
„Nagy tapasztalatot jelent számunkra ez a torna. Sokan azt hitték, hogy a tengerentúli farmcsapatokból érkező fiatalok dominálni fognak a jégen, de ez nem így működik. A juniorhokit nem lehet a felnőttel összehasonlítani, óriási a teljesítménybeli különbség. De minden fiatal jobb hokis lesz egy-két év múlva, mert rutint szereznek. A vb-n nagyon gyorsan követik egymást a meccsek, a pályák is nagyobbak, ezek a dolgok sokat segíthetnek a fejlődésükben”
– mondta Országh, hozzátéve, a finnek ellen így is győzni szeretnének.
„Személy szerint kezdettől bíztam a csapatban, mert ügyes srácokból áll. Reméltem, hogy meglepetést okozhatunk, és a fiatalos lendület, kiegészülve néhány játékos rutinjával, elég lesz a negyeddöntőhöz
– értékelt a hírügynökségnek Matúš Sukeľ csapatkapitány.
– Én egy gólt ütöttem, ami nagyon kevés, a jövőben eredményesebbnek kell lennünk. Mindenki akart, de mindenki tud még egy picivel jobb lenni, amit nem sajnos nem sikerült az összes játékosból kihoznunk.”
Kapcsolódó cikkünk
Pénteken kezdődik és május 25-ig tart a dán–svéd (ha úgy tetszik: herningi–stockholmi) elit jégkorong-világbajnokság.
Mind a magyar, mind a szlovák válogatott esetében bravúrnak számítana a jó szereplés: előbbi esetében ez a bentmaradást, utóbbi esetében a negyeddöntő elérését jelentené – még úgy is, hogy az orosz és fehérorosz csapat továbbra sem vehet részt a tornán.
Négy a magyar igazság?
Magyarország története negyedik elit vb-jére készül. A történelmi első szereplés Pat Cortina védencei nevéhez fűződött, akik 2009-ben Svájcban – soraikban Majoross Gergely jelenlegi szövetségi kapitánnyal – négyes csoportjuk utolsó helyén végeztek, és átkerültek a kiesés elkerüléséért küzdő kvartettbe. Ott két sima vereség után (Ausztria 0:6, Dánia 1:5) eldőlt a sorsuk.
Hét évvel később Oroszországban Rich Chernomaz dirigálta az együttest. A nyolctagú csoport 6. fordulójában kapaszkodtak bele Sofronék az utolsó szalmaszálba, 5:2-re legyőzték Fehéroroszországot, és akár az ő, akár az ellenük záró Franciaország kárára bentmaradhattak volna. De sem ennek a meccsnek az eredménye nem alakult kedvezően, sem pedig a Németország elleni találkozójukat nem tudták behúzni a magyarok.
2023-ban a finn–lett vb tamperei nyolcasába került Kevin Constantine kapitány csapata. Pechjükre a franciák kétpontos legyőzése nem volt elég, és az osztrákok elleni ki-ki meccs döntött a kiesőről. A magyarok már 3:1-re is vezettek, de végül rávezetésekbe torkollott a derbi, amelyekben Gallóék nem tudtak túljárni Ausztria kapusának eszén.
Május 10., szombat, 16.20: Németország–Magyarország
Május 11., vasárnap, 12.20: USA–Magyarország
Május 13., kedd, 20.20: Kazahsztán–Magyarország
Május 15., csütörtök, 20.20: Csehország–Magyarország
Május 16., péntek, 16.20: Magyarország–Dánia
Május 18., vasárnap, 20.20: Magyarország–Svájc
Május 19., hétfő, 20.20: Magyarország–Norvégia
Sofron és Sebők nélkül
Tavaly Bolzanóban Don MacAdam válogatottja az utolsó meccs hajrájában vívta ki az újabb, negyedik feljutást. A svéd–dán tornára már Majoross készítette fel a nemzeti csapatot.
Elsőként a sebességet és az intenzitást emeltük. A stábnak ezekben a napokban volt befolyása arra, hogy merre menjenek a csapattal kapcsolatos események, a vb-meccseken ez a hatás már sokkal kisebb, mint azt az emberek gondolnák. Az elmúlt hetekben láttunk hét meccset A csoportos ellenfelek ellen, és többé-kevésbé boldogok lehetünk azzal, ami ezeken történt
– nyilatkozta a kapitány a szövetség honlapjának.
Majorossnak két fontos játékosát kell nélkülöznie a vb-n: korábban Sebők Balázs jelentette be, hogy az elmúlt időszak különféle, főleg mentális problémái után nem tudja vállalni a válogatottságot, pár hete pedig a legendás Sofron István volt kénytelen lemondani a szereplést gerincsérve miatt.
A magyar csapatnak így az egységben lehet az ereje, abban, amit Bálizs Bence kapus fogalmazott meg lapunknak adott interjújában: a rájuk jellemző energiaszintet és játékképet mutatni minden szituációban, taktikusan, okosan, nem túl kapkodósan hokizni.
A fogadóirodák mindenesetre kifejezett outsiderként tekintenek rájuk, vb-győzelmüket 1200-as szorzóval kínálják. A fordított erősorrendben a szlovének a másodikok 1000-es oddsszal, majd a kazahok és a franciák következnek.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A története negyedik elit-vb-jére készülő magyar jégkorong-válogatott egyik kapusa, Bálizs Bence szerint az lesz a legfontosabb, hogy mindenki ellen meg tudják mutatni a saját játékukat. A 34 éves hálóőrrel beszélgettünk a pénteken kezdődő tornáról.
Néhány nap múlva rajtol a világbajnokság. Mennyire érződik a csapaton a drukk, az izgalom?
Megmondom őszintén, bennem is csak nemrég tudatosult, hogy szűk egy hét múlva indulunk Dániába (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Valamiért olyan érzésem volt, mintha még lenne hátra a felkészülésből vagy két hét. Azért is, mert még nem nagyon foglalkozunk magával a tornával, csináljuk napról napra a dolgunkat, még van hátra felkészülési meccsünk is. Haladunk előre lépésről lépésre, ahogy terveztük, erről beszélünk sokat.
A külső szemlélő azt látja, hogy eddig remekül teszik a dolgukat, a hét felkészülési meccsből ötöt megnyertek. A csapat is úgy érzékeli, hogy kezdenek összeállni a dolgok?
Nem valószínű, hogy népszerű leszek ezzel a válasszal, de személy szerint nem tulajdonítok nagy jelentőséget a felkészülési meccseknek, amelyek a tanuló fázisunkat kell, hogy szolgálják. Ez hasonló dolog, mint a bajnokságokban az alapszakasz és a rájátszás. Az, hogy az ember mit játszik és mit mutat szeptemberben, teljesen irreleváns, nem számít. Amikor jön a rájátszás, a fontos mérkőzések, ott dől el, ki milyen játékos, ki milyen csapat. Mi arra próbálunk fókuszálni, hogy amit megmutatnak nekünk videón, azokat az információkat megjegyezzük, és a pozíciókat jól tudjuk elfoglalni a jégen. Hogy jól tudjunk kivitelezni a mérkőzéseken akár egy emberelőnyt vagy emberhátrányt, kiindulást vagy letámadást. Az, hogy ennek egy felkészülési mérkőzésen épp milyen eredménye van, sokadlagos kérdés.
Az ellenfelek között két-két párosmeccsen ott volt Norvégia és Dánia is, akikkel a vb-n is egy csoportban vannak. Mennyire volt ez hatással a találkozókra olyan értelemben, hogy a csapatok nem akarták felfedni minden ütőkártyájukat?
A mai világban ez már lehetetlen, mindenkiről mindenhol készülnek videók, a mérkőzéseket feltöltik szakmai platformokra. Minden játékos kap a cseréiről, a lövéseiről, a helyzeteiről videóanyagot, ez már megszokott a hokiban. A válogatottak trendeket játszanak, és a sémáikat végigviszik a felkészülésen is. Nem lenne reális, hogy egy-egy csapat egy éven keresztül játszana valahogy, míg a nagy tornára egy másik rendszerre váltana. Ez majdhogynem kivitelezhetetlen is lenne.
A norvégok elleni párosmeccs az ön számára specifikus volt, mivel második idényét töltötte az ottani Sarpsborg színeiben.
Jó volt ellenük hokizni, mert volt öt csapattársam is a brigádban. Nem tudom, közülük végül hány fog eljutni a világbajnokságra, bízom benne, hogy ketten-hárman azért ott lesznek. Klubszinten jó szezont zárhattam, még akkor is, ha korai volt a negyeddöntős kiesésünk a playoffból, több sanszot éreztem a jobb eredményre. A Valerenga a több rutinnal megvert minket, a mi fiatal csapatunkba 11 új hokis érkezett. De jó meccseink voltak az idényben, a playoffban is többször visszajöttünk két-, háromgólos hátrányból, többször nyertünk ilyen ún. karaktermérkőzéseket. Élveztem ezt a szezont is.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7:3-ra nyert a szlovák jégkorong-válogatott a magyar ellen a Pozsonyban zajló olimpiai selejtezőtornán. Majoross Gergely együttese, amely két harmadon át komolyan szorongatta ellenfelét, már nem juthat ki a téli ötkarikás játékokra.
Az olimpiai selejtezőtorna csütörtöki nyitónapján minden a papírformának megfelelően alakult. A magyar válogatott szimpatikusan küzdőtt a kazahok ellen, akik egy kevéssel jobbak voltak. Majoross Gergely szövetségi kapitány csapatában pedig a keret legfiatalabbja, a 16 éves Szongoth Donát és legidősebbje, a 36 éves Sofron István talált be az 5:2-es találkozón. Este pedig ha nyögvenyelősen is, a harmadik harmadot végigvédekezve, de behúzta a meccset a hazai gárda, 2:1-re verve Ausztriát.
Mindez pedig azt jelentette a már pénteki kazah–osztrák (2:1) után, hogy a volt szovjet tagállam hokisai az utolsó meccsig versenyben lesznek a tornagyőzelemért. Ennek ellenére csak igen elcsigázott kazah szurkolókkal találkoztunk az Ondrej Nepela-jégcsarnok környékén, amihez vélhetően a nagy hőség is hozzájárult — szomorkodó osztrákok „helyett” is inkább a vendéglátóhelyeken felfrissülést kereső sógorokat láttunk.
Persze, kíváncsiabbak voltunk arra, hány magyar mezes drukker vegyül el a kora esti meccsre gyülekező tömegben. A maximálisan békés délutánon feltűnt néhány „Terbócs” a környéken, de többen is biztos ami biztos alapon, inkább a kezükben összehajtogatva hozták magukkal a Hungary feliratú pólókat és mezeket. Aztán látva, hogy nyoma sincs semmiféle szlovák-magyar feszültségnek, békésen magukra húzták a szurkolói viseletet.
A nagyobb részt saját kapusuk mögött helyet foglaló magyar drukkerek fergeteges buzdításba kezdtek, a „Ria-ria-Hungária” skandálás pedig azért rögtön hangos füttykoncerte ösztönözte a szlovák nézőket. A hangpárbaj ebben a sorrendben még jó párszor megismétlődött, bár kis idő elteltével hazai részről eszméltek, hogy lehet azért a kedvenceket „csak úgy”, maguktól is buzdítani. Ha pedig nekilendült a pár szék híján telt házas jégcsarnok, fantasztikus hangulatot teremtett – miközben a piros tapsrudakkal felszerelkezett rivális tábor is vígan űzte-hajtotta kedvenceit.
Talán ennek is volt köszönhető, hogy hatalmas lendülettel kezdtek Craig Ramsay szövetségi kapitány védencei. A mérkőzés első pillanatától kezdve hatalmas nyomás nehezedett a Poprádon légióskodó Vay Ádám kapujára, amit csak Patrik Koch felesleges szabálytalansága szakított félbe. A „hatásszünet” viszont olyannyira komolynak bizonyult, hogy a honosított Henrik Nilsson révén a magyar csapat a vezetést is megszerezte fórban. Az addig tomboló csarnok szlovák része elhalkult, ellenben különböző helyeken elszórva fel-felugrottak drukkerek, szlovák mezek tengerében is a levegőbe csapó karokat lehetett látni. Hallani pedig a Republic számát: a szervezők szép gesztusként eresztették teljes hangerővel a „Még, még, még, még, még, ennyi nem elég”-et.
A magyar öröm nem tartott sokáig, egy perc elteltével Marek Hrivík révén ugyancsak egy emberelőnyt használtak ki a szlovákok is – 1:1. A játék aztán kiegyenlítettebbé vált: bár továbbra is fölényben voltak a szlovákok és nagyobb helyzeteik voltak, a magyar akciókban is benne volt a gólveszély. Hazai részről kulcsfontosságúvá válhatott volna egy közel kétperces kettős emberelőny, de Vaynak ezalatt igazából csak egyszer kellett nagyon odatennie magát a kapuban.
Hazai részről elég gyorsan türelmetlenné vált néhány drukker, egy döcögös szlovák emberelőnyt szórványos füttyszó kísért a második harmad elején, de az elsőprő többség továbbra is optimistán a „Mi gólt akarunk”-ot skandálta. Nekik lett igazuk, a 26. percben Matúš Sukeľ egy tetszetős akciót fejezett be Vay lábai között a kapuba pöccintve a korongot – 2:1. A szlovákok lendületben maradtak, de a megnyugtató harmadik találat váratott magára. Mígnem a 37. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, focis mintára, Martin Pospíšil szélről bejövő passzát a kapu elé érkező Grman továbbította a hálóba – 3:1.
Miután egy kettős magyar fór kihasználatlanul maradt, nem úgy tűnt, hogy a harmadik húsz perc fordulatot hozhatna a meccsbe, a gólzsák mégis kinyílt: Kristián Pospíšil felső sarkos találatára (4:1) azonnal érkezett a szépítés Bartalis szólója révén (4:2). Libor Hudáček góljára (5:2) pedig ismét a fehérváriak játékosa válaszolt (5:3). Slusszpoénból pedig kettő is akadt: előbb Tatar kezdett egy oktatóvideóba illő akciót, amit maga is fejezett be, majd Róbert Lantoši váltotta gólra a kiváló indítást – 7:3.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. Az elsőségről és az egyetlen kvótáról a vasárnap esti, szlovák-kazah találkozó fog dönteni.
Visszatérve a válogatotthoz, Majoross Gergely szövetségi kapitány eddig rotálta a kapusokat a meccseken. Volt már róla szó, hogy a vb-n is ilyesmire számíthatnak, vagy lesz kijelölt első számú kapus?
A felkészülésben váltjuk egymást folyamatosan Vay Ádámmal, és én nem is tekintek előbbre. Bárki fog állni a kapuban, az megpróbálja a legeslegjobb támogatást megadni a csapatnak. A legtöbbet kihozni az adott mérkőzésből.
Annyiban mégis előre néznénk, hogy a vb-n a bravúr, azaz a bentmaradás kivívásához ki(k) ellen lehet ön szerint elcsípni a szükséges pontokat? A cseh–svájci–amerikai hármas vélhetően biztos negyeddöntős lesz, de a dán–norvég–német–kazah négyes is elég masszívnak tűnik. Melyik válogatott hokija feküdhet a leginkább a magyar válogatottnak?
Vannak olyan mérkőzések, amelyeken, ha tökéletes játékot nyújtunk, akkor sem fogunk nyerni, az ellenfél akár sokkal gyengébb játékkal is meg tud minket verni, mert az alaptudása annyival nagyobb. Én nem fókuszálnék egy, két vagy három mérkőzésre, igenis próbáljunk meg minden egyes meccsen olyan energiaszintet és játékképet mutatni, amit szeretnénk, hogy az a mi csapatunkra jellemző legyen. Próbáljunk meg taktikusak, okosak maradni, nem túl kapkodni bizonyos szituációkat. Több helyről is lehet szerintem pontokat csipegetni, azzal, hogy ez mennyi lesz és kiktől, nem érdemes foglalkozni.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében kispadozós bentmaradás, a másikban egy nagyjából végigvédett, de kieséssel végződő vb lenne, melyik oldalra billenne?
Mindenképp az első felé.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia 7:3-ra legyőzte Magyarországot a jégkorong olimpiai selejtezőtornán. Hogyan látták a történteket a főszereplők?
Vereségével a magyar válogatott utolsó meccsének eredményétől függetlenül már nem nyerheti meg a selejtezőtornát. De mint azt lapunknak még a torna előtt maga Majoross Gergely szövetségi kapitány is elmondta, nem is volt/lehetett ez a céljuk.
„Nagyon büszke vagyok a csapatra. Örültem volna, ha be tudjuk fejezni mondjuk 5:3-mal, de vétettünk még két nagy hibát. Viszont láthattunk Tatartól egy olyan befejezést, ami élményszámba ment, még akkor is, ha a mi kapunkba esett – mosolyodott el az újságírók gyűrűjében a találkozó után Majoross. – Mi az egész tornát pici részekre bontottuk. Ha azt néztük volna, hogy négy nap alatt három iszonyatosan erős ellenféllel találkozunk, az rémisztő lett volna. Meccsről meccsre, harmadról harmadra halad(t)unk. 1:3-nál is arra tértünk ki az öltözőben, hogy nem mindennapi lehetőség 9000 ember előtt Pozsonyban hokizni. Odatettünk 40 nagyon jó percet, kötelességünk idővel ehhez hozzátenni még húszat. Ami az utolsó két sorcserét leszámítva majdhogynem sikerült.”
Védencei közül elsőként Vay jött oda a média képviselőihez. „Kár, hogy nem a helyi Tipos extraligás csapat ellen játszottunk, mert őket szétb… volna. De hát itt voltak a nagy játékosaik, akik ezért jöttek, most így jött ki a lépés” – mondta őszintén a bajnokságot jól ismerő Vay, hozzátéve, vagy 80 fokosnak érezte a levegőt.
Gallo Vilmos is azt hangsúlyozta lapunknak, a szívük-lelkük otthagyták a jégen, és nagyon hajtottak, kúsztak-másztak. „Sajnos ez a papírforma, de szerintem közelebb voltunk az ellenfélhez, mint a 7:3 mutatja. Talán a végén a buta hibákból lehetett volna lefaragni, de nagyon jó karakterű csapatot kezdünk építeni. Teljesen felépíteni pedig jövő májusra kell, az A csoportos világbajnokságra” – mondta a Linköping játékosa.
A szezon abszolút legelején, amikor az NHL-es csapatok edzőtáborai még el sem kezdődtek, mégis érezni azért a tengerentúli szlovák hokisokon, hogy a legmagasabb szinten játszanak egyébként? – vetettük fel a szokatlan időpont kérdését. „Természetesen. Nem is mindig a korizásokban vagy a technikában – nyilván ezeken is észre lehet venni – , hanem abban, hogy ha jó skillekkel rendelkező játékosokat raksz össze, akkor nagyon jól tudnak hokizni. De még így is ki tudtuk őket venni a játékból elég jól 55 percig, az utolsó perceket talán már fejben nem bírtuk. Versenyben voltunk sokáig egy Szlovákiával, ez becsületre méltó” – összegzett Gallo.
Az ellenfél jó játékát Craig Ramsay, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is elismerte. „Nagyon gyorsan hokiztak, próbálták a mi stílusunkat játszani. A végeredmény nem tükrözi a látottakat. Nehezen tudtunk átjutni a középső harmadukon, de az utolsó tíz percben sikerült megtörnünk az ellenállásukat” – nyilatkozta a kanadai szakember.
Alig maradt valaki
A szlovák válogatottban gyakorlatilag kő kövön nem maradt a tavalyi világbajnoksághoz képest. Eleve nem a betegeskedő Craig Ramsay szövetségi kapitány irányításával kezdték meg a felkészülést, hogy végül a beugró Vladimír Országh a teljes vb idejére átvegye a csapatot. A 74 éves kanadai szakember korábbi asszisztenseként Országh egy általa is jól ismert játékrendszerhez térhet vissza, ugyanakkor rengeteg új hokissal kellett begyakorolnia a szisztémát. Mindössze hatan maradtak majd hírmondónak a tavalyi, negyeddöntős gárdából.
Az NHL-ből egyetlen hokis sem csatlakozik a nemzeti csapathoz ezúttal (Tatar, Slafkovský, Nemec és Černák is számításba jöhetett volna), de még a cseh extraliga két döntősének öt szlovák résztvevője, Kelemen, Ďaloga, Cingel, Čerešňák és Pospíšil is kihagyja a vb-t. Hiányzik az utóbbi évek húzópárosa, Hrivík és Cehlárik, a flegmatikus, de váratlan megoldásokra mindig képes Libor Hudáček…
S hogy akkor kikből áll a válogatott? Nagyrészt AHL-es fiatalokból és Tipos extraligás játékosokból, valamint a többi cseh klub hokisaiból.
Úgy tartom, ilyen esetekben rajtuk a sor, hogy éljenek a lehetőséggel. Hiszek a csapatban. Igyekeztünk a legjobb formában levő fiúkat beválogatni, akik passzolnak a taktikánkhoz
– magyarázta Országh, hozzátéve, a felkészülés során annak örült a leginkább, hogy a teljesítményük javuló tendenciát mutatott.
Május 9., péntek, 20.20: Svédország–Szlovákia
Május 11., vasárnap, 12.20: Szlovákia–Szlovénia
Május 12., hétfő, 16.20: Ausztria–Szlovákia
Május 14., szerda, 16.20: Szlovákia–Franciaország
Május 17., szombat, 20.20: Kanada–Szlovákia
Május 18., vasárnap, 20.20: Szlovákia–Lettország
Május 20., kedd, 16.20: Szlovákia–Finnország
Tavaly sikerült
A mérleg – 3 győzelem, 5 vereség – nem is adna túl sok okot az optimizmusra, főleg annak fényében, hogy két siker a harmatos franciák ellen született. Másrészt a 8:1-es főpróba kellő önbizalommal vértezheti fel a fiatal gárdát, amely papíron a könnyebb nyolcasba került.
Mert bár nagy meglepetés lenne, ha nem a kanadai–svéd–finn hármas végezne az első három helyen, de a francia–lett–osztrák–szlovén négyes megelőzése még a rutintalan szlovák csapattól sem teljesíthetetlen elvárás.
Tavaly a legjobb nyolc közé kerülés még úgy is összejött Tataréknak, hogy a nyitómeccsen 6:4-re kikaptak Németországtól. Kazahsztán legyőzése után (6:2) után megtréfálták az USA-t (5:4 h. u.), behúzták a kötelezőt Lengyelország (4:0) és Franciaország ellen (4:2), és még az is belefért, hogy kikapjanak Lettországtól (2:3 ráv. u.) és Svédországtól (1:6).
Kanada ellen aztán már nem volt esélyük a negyeddöntőben (3:6), de így is kilencévnyi böjt után zártak a top 8-ban – amit ezúttal is nagy sikerként könyvelhetnének el.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
