Gaal Gergely egyetlen említésre méltó dolgot sem csinált egész életében. Most pedig nagy hangon távozik, rágalmaz, vádaskodik, hazudozik – írja Bayer Zsolt Elfogult címmel megjelent véleménycikkében, a KDNP elnökségi tagságáról lemondó Gaal Gergely politikai ámokfutásával kapcsolatban.
A szerző már az elején jelzi: „Az alábbi cikkecske elfogult lesz, ezt muszáj tisztáznunk mindjárt az elején. Elfogult lesz, ugyanis Semjén Zsolt mégiscsak 1977 szeptembere óta a barátom, és mifelénk az ilyesmi súlyos dolog, fontos dolog, az ilyesminek következményei vannak. Például hogy soha nem áruljuk el egymást. 1977 az 48 évvel ezelőtt volt. És 48 év kötelez. Ilyenek ezek a negyvennyolcak” – nyomatékosítja Bayer.
Majd felsorolja, hogy miket tett Semjén Zsolt a Kereszténydemokrata Néppártért, Magyarországért, az egyházakért és a magyarságért:
„S ha ezt tisztáztuk, fogjunk neki. Nézzük először Semjént, nem a barátomat, hanem a pártelnököt. Mi is van az ő háta mögött?
Őt gyalázza most Gaal Gergely. De kicsoda Gaal Gergely? Hát ez az… – teszi fel a kérdést Bayer Zsolt, majd ismertsége révén meg is adja rá a választ:
„Van szerencsém (szerencsétlenségem) még Solymárról ismerni. Már akkor azzal tűnt fel, hogy kétszer kellett bejönnie valahová, hogy egyszer se vegyék észre. Van ez a típus, nincs ezzel semmi baj, a baj akkor kezdődik, amikor mindez túlzott ambícióval párosul.
Gaal esetében a túlzott inkább beteges. És a beteges ambíció és szemérmetlen törtetés teljes tehetségtelenséggel és ürességgel párosulva szüli az árulót. (Lásd még M.P.) Amúgy Gaal minden lehetőséget megkapott. Ehhez képest egyetlen említésre méltó dolgot sem csinált egész életében.
Állást kapott – kegyelemből – Latorcai Csabánál. Mit gondolnak, mi volt a fő tevékenysége? Igen: a főnökét fúrta. Felajánlották neki – kegyelemből –, hogy legyen konzul. De közölte, hogy ő nagykövet akar lenni. Hát mi más, ugye. Esetleg még pontifex maximus…
Majd különböző pozíciókat kezdett követelni magának Semjén Zsolt pártelnöktől, aki – mert jó emberismerő – mindig elutasította.
Aztán az egyik elnökségi ülésen egy fiktív egyesületnek akart 50 millió forintot, a pénzt valójában a saját megélhetésére szánta. Ekkor lett először elküldve melegebb éghajlatra, méghozzá üvöltve. Azután egy darabig kussolt. Most pedig nagy hangon távozik, rágalmaz, vádaskodik, hazudozik.
Már biztosan sikálják neki a helyet a Tiszánál. Illetve, bocsánat, a tiszánál. Hol máshol?
Ezek tényleg mind ugyanolyanok. Illatos keszkenőt kell szorítania az embernek az orra alá, ha megjelennek valahol…
Ui.: Ne tévedjünk! Az írás első fele volt elfogult. Vállalom. A második fele unalmasan tényszerű. Azt is vállalom.”
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
