Vannak történetek, amelyek nem csupán a múltról szólnak, hanem rólunk, mindannyiunkról. Visky András Kitelepítés című regénye ilyen: egy gyermek szemszögéből mutatja meg a romániai diktatúra embertelen valóságát, a hit melegét és a szeretetet, amely túlélni segít. A könyv nem csupán elbeszélés, fragmentumokból, emlékekből, töredékekből áll össze, akár egy bibliai szöveg, ahol minden részlet külön is él, de együtt valami mélyebbet, örökkévalót hordoz. Visky András ebben a beszélgetésben arról is mesél, mit jelent felszabadulni az emlékezet súlya alól, mit tanult a szüleitől az életről és hogyan lehet a szenvedésből, még ha töredékesen is, művészetet, sőt reményt formálni úgy, hogy az az életet szolgálja. Szó esik tartozásról és odatartozásról, az emberi méltóság határairól, az irodalom felelősségéről és arról a gyermeki bizalomról, amely képes túlélni pusztítást, háborút, ideológiát. Ez a beszélgetés nemcsak egy könyvről szól, hanem arról, hogy az igazság, a trauma és a szeretet hogyan fér meg egyetlen emberi hangban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
