Hüttner: „Ahhoz, hogy célt érjünk, egy irányba kell tolni a szekeret” Elek Zoltán2025. 04. 29., k – 12:29
A hétfői bejelentésig teljes titokban tartották, hogy Hüttner Csaba lett a szlovákiai kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya. Az 54 éves szakember, aki nyolc évig irányította Magyarországon a szakág szakmai munkáját, az elsők között adott interjút az Új Szónak új feladata kapcsán.
Mikor történt meg az első kapcsolatfelvétel a szlovákiai Kajak-kenu Szövetséggel?
Akkor beszéltünk erről először Erik elnök úrral (Vlček Erik, a szövetség síkvízi szakágának elnöke), amikor úgy döntöttek Magyarországon, hogy már nem velem fognak dolgozni a továbbiakban, és új irányt vesznek. Kétszer-háromszor tárgyaltunk. Nekem volt egy másik munkám Magyarországon, amit a posztomról való távozásom után kaptam, de végül úgy hozta az élet, hogy április elején megkötöttük a szerződést a szlovákiai szövetséggel.
Mennyire volt képben a szlovákiai kajakosokat, illetve magát az itteni kajaksportot illetően?
Nagyon régóta járunk együtt edzőtáborokba, gyakran készültünk közösen Szolnokon. Nemcsak a szlovákiai kajak-kenu sportot figyelem, szövetségi kapitányként az összes többi válogatott ténykedését is figyelemmel követtem, de a szlovákiaival különösen jó kapcsolatom volt eddig is. Nagyon tisztelem mind Eriket, mind az itt dolgozó edzőket, azok előtt az eredmények előtt, amelyeket ők az elmúlt 10-15 évben elértek 500 párosban és 500 négyesben, mindenki megemelheti a kalapját.
Azt gondolom, itt is az lesz a legfontosabb, hogy újra egységben legyen az erő, hogy mindenki megtalálja azt a számot, amelyben a legeredményesebb lehet.
Alkalmazhatóak itt egy az egyben azok elvek, elgondolások, amelyek alapján Magyarországon dolgozott kapitányként? Vagy kell majd rajtuk alakítani a helyi viszonyok, helyzet alapján?
A kajak-kenu kis sportág. Természetesen biztosan lesznek olyan dolgok, amiket itt is alkalmazhatunk, de egyértelműen azt gondolom, hogy itt a helyi rendszerhez kell alkalmazkodni. Egyértelmű döntéseket kell hozni, és számolni azzal, hogy egy-egy ilyen döntés nem lehet mindenki számára megfelelő. Magyarországon is így tettem, és itt is olyan kapcsolatokat szeretnék kialakítani, hogy mindenki elfogadja azt, amit mondok, mindenki belássa, hogy azért cselekszem így vagy úgy, mert akkor lehet a legeredményesebb a csapat.
A komáromi és a pozsonyi klub között a múltban voltak súrlódások, amelyek a férfi négyes teljesítményét is befolyásolták. Hogyan fogja kezelni ezt?
Ezeket a dolgokat ki kell beszélni. Meg kell oldani azt, hogy rájöjjön mindenki a cél érdekében: annyira kevesen vannak ebben a sportágban – ami más országokban is pontosan így van –, hogy ahhoz, hogy célt érjünk, egységesen kell fellépnünk, egy irányba kell tolni a szekeret.
A teljes olimpiai ciklusra szól a megállapodása, a Los Angeles-i játékokkal bezárólag?
Igen, négyéves szerződést kötöttünk, de ezt befolyásolja majd az eredményesség és más dolgok is. Én szeretnék minél jobban dolgozni, mindenkivel minél jobban megismertetni magamat, hogy hozzám is tudjanak fordulni, és én is mindenkihez fordulhassak.
Szeretném a srácokból kihozni a maximumot.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Nem akárkit sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak a Szlovák Kajak-kenu Szövetség síkvízi szakágának: Hüttner Csaba 8 évig vezette a sikert sikerre halmozó magyar válogatottat.
A végsőkig kivártak
Vlček Erik, a síkvízi szakág tavaly megválasztott új elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elárulta, az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, mivel a kapitányi posztra jelentkező pályázók közül nem tudtak választani.
Szerettünk volna némi vérfrissítést, hogy új szelek fújjanak a vezetésben. Ezért végül külföldi szakember mellett döntöttünk, amire még nem volt példa. Hüttner Csaba irányításával 13 olimpiai érmet, közte három aranyat szereztek a magyar kajak-kenusok, ami önmagáért beszél. Remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka
– mondta Vlček, majd bevallottan a focistáktól lekoppintva a módit, ünnepélyesen átadta Hüttnernek a szlovák válogatott hivatalos melegítőjét.
Nagyon köszönöm a megkeresést, szeretném sikeresen elvégezni az új kihívást. Az új olimpiai kvalifikációs rendszer kemény feladat elé állít, szűkül a rendszer, de itt ül mellettem három olimpiai érmes kajakos, ami jelzi, megvannak a lehetőségeink
– jegyezte meg Hüttner.
Az olimpiai érmesek közé tartozik Botek Ádám is, aki tavaly nyári csuklóműtétje után a felkészülést már maximális erőbedobással végezhette.
Az operáció után sokáig tartott a felépülésem, december végére, január elejére tudtam elkezdeni nehezebb súlyokkal is tornázni. Nem gondolkoztam azon, hogyan fog viselkedni a csuklóm, csak azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban elérjek arra a szintre, ahol tavaly voltam, aztán kicsit túl is lépjek azon. Jól sikerült a felkészülés, nem hátráltatott semmi
– mondta lapunknak a virti kajakos.
Járni, majd repülni
A leghosszabb időszakot Dél-Afrikában töltötte a komáromi Likér Péter edzette csapat, a finisben pedig az olaszországi Sabaudiában készültek. Azzal, hogy teljesen új alapokra kellett helyezniük a négyéves ciklus munkáját, tekintve, hogy a párizsi olimpiára nem jutott ki szlovákiai kajakos.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kudarc után – mert nem lehet másnak nevezni, hogy nem szereztünk kvótát – mindenki magába nézzen. És akinek van egy pici önkritikája, az magánál kezdte ezt a tisztogatást. Újra kellett gondolnunk a szakmai kapcsolatokat, mit akarunk, hogyan akarjuk elérni. Tudatában vagyunk, hogy ha nem egyesítjük az erőinket, nem fog jó eredmény születni belőle.
Azaz meg kellett újítani mindent. Ebben az évben a kapcsolatokon, az edzésmetodikán van a hangsúly: egy olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyet tudunk a jövőben használni. Először meg kell tanulnunk újra járni, hogy aztán tudjunk repülni
– magyarázta az Új Szónak Likér, hozzátéve, a múlton, a pozsonyi klubbal, tisztségviselőkkel való konfliktusokon nincs értelme rágódni.
„Ha van egy kis eszünk, nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért nagyon fontos, hogy a lányoknál ilyesmi ne következzen be, mert nagyon ügyes csapatuk van.”
Kapcsolódó cikkünk
Felhajtás nélkül, mondhatni szép csendben ült át a kajakból a szövetségi-szakági elnöki székbe. Vlček Erikkel, a négyszeres olimpiai érmessel, 10-szeres világbajnokkal és 11-szeres Európa-bajnokkal beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről.
Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?
Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.
Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.
Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).
Hány év után is?
Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után…
Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?
Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.
Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?
Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.
Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?
Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.
A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?
Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.
A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.
Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).
A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?
Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.
A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?
Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.
Fókuszban az U23
A nőket a médiaeseményen a somorjai Sidó Bianka képviselte, aki ugyancsak pozitívan nyilatkozott a szakmai vezetésben bekövetkezett változásokról:
Meglátjuk, az új kapitánynak milyen víziója lesz, de a változás már nagyon kellett a szövetségben. Emberileg is közel áll hozzám Hüttner Csaba, aki profi szakember, sokat fog nekünk segíteni.
Sidó korábban nehezményezte egy-egy verseny alkalmával, hogy nem mindig azokban a számokban indulhatott, amelyeken szeretett volna, most azonban még nem akart konkrét célokat megfogalmazni.
Sok fog múlni a válogatón is, de azt is számításba kell venni, hogy nekem még idén is az U23-as kategória lesz a fő terepem. Ebben a korosztályban Romániában lesz az Eb, Portugáliában a vb. Szegeden és Poznańban biztosan szeretném abszolválni a felnőtt-világkupákat. Utána majd eldől, indulok-e a felnőtt-Eb-n is, mert sok lesz a verseny
– nyilatkozta Sidó, aki emellett továbbra is folytatja egyetemi tanulmányait.
Az említett, kétnapos válogatót a hétvégén rendezik a pozsonyi Zemníken. Az ott született eredmények szolgálnak majd a nevezés alapjául a két vk-ra és a račicéi Eb-re. A későbbi, milánói vb előtt a tervek szerint lesz majd egy újabb válogató is.
A Hüttner Csaba szövetségi kapitánnyal és Zalka Csaba kajakossal készült interjúinkat hamarosan olvashatják az ujszo.com-on.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
