A Szentatya április 6-án, húsvéthétfőn a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a Regina caelit a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal. Beszédében a napi evangéliumból kiindulva arra hívta fel a figyelmet, hogy kétféle magatartás közül választhatunk: hirdethetjük félelem nélkül az örömhírt, vagy félelmünkben hazuggá és romlottá válhatunk.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim, Krisztus feltámadt! Áldott húsvétot!
Ez az ámulattal és örömmel teli köszöntés egész héten el fog kísérni bennünket.
Amikor az „új napot” ünnepeljük, melyet az Úristen adott nekünk, a liturgia arról szól, hogy az egész teremtés belépett az üdvösség idejébe: Jézus nevében a halál okozta kétségbeesés örökre megszűnt.
A mai evangélium (Mt 28,8–15) arra hív bennünket, hogy két beszámoló között válasszunk: választhatjuk az asszonyok beszámolóját, akik találkoztak a Feltámadottal (vö. Mt 28,9–11), vagy az őrökét, akiket a főtanács vezetői megvesztegettek (vö. Mt 28,11–14). Az előbbiek Krisztus halál feletti győzelmét hirdetik; az utóbbiak azt állítják, hogy a halál mindig és minden körülmények között győz. Az őrök változata szerint ugyanis Jézus nem támadt fel, hanem ellopták a holttestet. Ugyanabból a tényből, az üres sírból, két értelmezés fakad: az egyik új és örök életről szól, a másik biztos és végleges halálról.
Ez az ellentét arra késztet, hogy elgondolkodjunk a keresztény tanúságtétel értékén és az emberi kommunikáció tisztességén.
Ahogyan a sírhoz érkező asszonyoknak, úgy ma nekünk is ezt mondja Jézus: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül…!” (Mt 28,10). Ő maga válik így a tanúsítandó örömhírré a világ számára: az Úr húsvétja a mi húsvétunk, az emberiség húsvétja, mert ez az ember, aki értünk meghalt, Istennek a Fia, aki értünk adta életét. Ahogyan a feltámadt Krisztus, aki mindig él és jelen van, megszabadítja a múltat a pusztító végkifejlettől, úgy a húsvéti örömhír is megváltja jövőnket a sírtól.
Kedves testvéreim,
Gondolok a háború sújtotta népekre, a hitük miatt üldözött keresztényekre, a tanulástól megfosztott gyermekekre. Krisztus húsvétjának hirdetése szóban és tettben azt jelenti, hogy új hangot adunk a reménynek, melyet különben az erőszakosak kezei fojtanak el. Amikor ugyanis hirdetjük az örömhírt a világban, az minden korban minden sötétséget elűz.
A Feltámadott fényében
Miközben felidézzük azt a nagy tanúságtételt, amelyet a hitről és a szeretetről adott, forduljunk együtt a Boldogságos Szűz Máriához, a Bölcsesség Székéhez, hogy az igazság mind világosabb hirdetőivé váljunk!
A Szentatya szavai a Regina caeli imádság elmondása után:
Kedves testvéreim!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és különféle országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm az Appiano Gentile-i esperesi kerület fiataljait.
Szeretettel gondolok azokra, akik a világ különböző részein részt vesznek a sport a fejlődésért és békéért nemzetközi napja alkalmából szervezett programokon, és megismétlem felhívásomat, hogy a sport – a testvériség rá jellemző egyetemes nyelvével – legyen a befogadás és a béke helye.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik ezekben a napokban húsvéti jókívánságaikat eljuttatták hozzám. Különösen is hálás vagyok az imáitokért; a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására jutalmazzon meg mindnyájatokat az Úr az ő ajándékaival!
Kívánom, hogy ezt a húsvéthétfőt és húsvét nyolcadának Krisztus feltámadásáról szóló napjait örömben és hitben töltsétek.
Áldott húsvéthétfőt kívánok!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
