Róma Hispania meghódítását nem csupán katonai győzelmekkel, hanem politikai stratégiával, kíméletlen erődemonstrációval és fokozatos asszimilációval valósította meg. A hódító háborúk, mint a keltibériai és lusitániai felkelések, évszázadokon át formálták a félsziget sorsát, míg végül megszületett a római Hispania.
A kezdetek: Hannibál legyőzése és a területek megszervezése
A második pun háború (Kr. e. 218–201) során Hispania kulcsszerepet játszott a Róma és Karthágó közötti konfliktusban. Hannibál innen indította híres alpesi hadjáratát Itália ellen. A hadjárat hosszú éveken át tartó háborúskodást eredményezett, amely során Róma felismerte, hogy Hispania stratégiai fontosságú – mind gazdasági erőforrásai, mint például a bányák, mind katonai pozíciója miatt – írja a Muy Interesante.
A háború végére Róma célja már nem csupán Hannibál legyőzése volt, hanem Karthágó teljes eltüntetése a Földközi-tenger nyugati feléről. A Zama melletti döntő csata (Kr. e. 202), amelyben Scipio Africanus aratott győzelmet, véget vetett Hannibál hatalmának. Ezt követően Róma fokozatosan átvette az irányítást a korábban pun kézben lévő ibériai területek felett.
A meghódított területeket két részre osztották: Hispania Citerior (a keleti és északi területek) és Hispania Ulterior (a déli és nyugati régiók). Ezek hivatalosan csak Kr. e. 197-től lettek provinciákká, de már korábban is katonai és közigazgatási irányítás alá kerültek.
Cato fellépése Hispaniában
Kr. e. 195-ben Marcus Porcius Cato – más néven Cato a Cenzor – prokonzuli rangban érkezett Hispania Citeriorba. Híres volt szigorúságáról és puritán erkölcséről, amit hadjáratai során is érvényesített. Cato nemcsak a lázongó helyi törzsek, hanem a római katonák fegyelme felett is kemény kézzel uralkodott. Hadjáratai során több lázadást levert, és megszilárdította Róma uralmát a keleti tartományban, egészen a Turdetania nevű dél-hispániai területig.
Sikerei közé tartozott, hogy a keltibériaiakat visszaszorította területeikre, és katonai jelenlétével elrettentette őket a további felkelésektől. Ugyanakkor nem sikerült teljesen pacifikálnia a vidéket – ez csak ideiglenes nyugalmat eredményezett. Cato a hadizsákmányból diadalmenetet tartott Rómában, bemutatva több mint 11 000 kg ezüstöt, 600 kg aranyat és óriási mennyiségű egyéb pénzt (mintegy 123 000 dénárt és több mint félmillió ezüstérmét).
Cato visszatérése után a meghódolt népek, különösen a keltibériaiak, ismét fellázadtak. A béke, amit sikerült kialakítani, valójában rendkívül törékeny volt. Róma ismét katonai erőt vetett be a lázongó törzsek ellen, és a megtorlások során a foglyokat rabszolgának adták el, az őslakosokat pedig lefegyverezték. Ez a kemény fellépés azonban csak tovább mélyítette az ellentétet a rómaiak és a helyi népek között, előrevetítve a következő évtizedek véres felkeléseit.
A helyi népek ellenállása
A keltibériaiak, lusitániaiak és galíciaiak makacsul ellenálltak a római uralomnak. A szicíliai Diodórosz szerint ezek a népek, főleg a lusitániaiak, portyáztak, hogy zsákmányt szerezzenek. Mozgékonyságuk és harcmodoruk komoly kihívást jelentett Róma számára.
Róma szisztematikus hódításba kezdett, katonai fellépéseket és szövetségeket kombinálva. Kr. e. 180 körül a karpetanusokat és orétanusokat is meghódították. Tiberius Sempronius Gracchus sikeres hadjárat után békét kötött, amely korlátozott függetlenséget biztosított a helyieknek.
A két legnagyobb felkelés, a keltibériai (Kr. e. 153–133) és a lusitániai háborúk (Kr. e. 155–136) súlyos feladatot jelentettek Rómának. A Numantia elleni harcok és a Tajo-völgy kontrolljáért folytatott csaták több római vereséget hoztak.
A lusitániaiak vezére, Viriatus, gerillaharcot indított, és sorozatos győzelmeket aratott. Végül azonban Kr. e. 139-ben a legszűkebb bizalmi körébe tartozó emberei – akiket valószínűleg megvesztegettek – meggyilkolták. Halálával a szervezett lusitániai ellenállás megszűnt.
A keltibériai Numantia hódítását Publius Cornelius Scipio Emilianus vezette sikerre. Kr. e. 133-ban, több sikertelen ostrom után, a várost kiéheztetve törték meg. A védők többsége meghalt, a túlélőket rabszolgaként adták el.
A galíciaiak meghódítása és a Baleár-szigetek elfoglalása
A galíciaiak meghódítása és a Baleár-szigetek elfoglalása után Róma teljes uralomra tett szert Hispániában. A tartományokat fokozatosan romanizálták, városokat alapítottak (pl. Corduba, Valentia, Pamplona), és integrálták a helyi lakosságot a birodalmi rendszerbe. Az őslakos népeket fokozatosan bevonták a római társadalmi, politikai és gazdasági struktúrákba, miközben a római jog, nyelv és kultúra is egyre szélesebb körben terjedt el.
A provinciákban kialakult városi központok nemcsak közigazgatási és kereskedelmi szerepet töltöttek be, hanem a romanizáció kulcsfontosságú gócpontjaivá is váltak. A római úthálózat kiépítése, az amfiteátrumok, fórumok és fürdők létesítése, valamint a földosztási reformok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Hispania a Kr. e. 1. századra már teljes mértékben beépüljön a római világba, és hosszú távon a birodalom egyik legfontosabb és leggazdagabb tartománya legyen.
A romanizáció kezdete és Hispania integrálása
A tartományok pacifikálása után Róma a politikai és gazdasági integrációra összpontosított. A korábban katonai uralom alatt álló területeken fokozatosan kiépültek a római közigazgatási, jogi és városi struktúrák. A latin nyelv terjedése, a római építészet, vallási kultuszok és a kereskedelmi utak (viae) kiépítése révén a romanizáció egyre mélyebben gyökerezett meg a félszigeten.
Városokat alapítottak vagy rómaiasítottak – Corduba (ma Córdoba), Valentia (Valencia), Caesaraugusta (Zaragoza) és Pompaelo (Pamplona) fontos központokká váltak. A városok gazdasági és katonai funkciókat is elláttak, és az itáliai telepesekkel együttműködő helyi elit gyorsan beilleszkedett a római hatalmi struktúrába.
A római törvénykezés (ius Latii) és a földtulajdon rendezése révén Hispánia egyre inkább a birodalom belső részévé vált, nem csupán perifériás provincia volt. Az erőforrások, különösen a bányák (pl. a las médulas-i aranybánya) és mezőgazdasági termékek (pl. olívaolaj, bor) révén Hispánia Róma egyik leggazdagabb és legfontosabb tartományává nőtte ki magát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
