Április 24-én Varga László megyéspüspök Ferenc pápa lelki üdvéért mutatott be szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.
„Tele van a szívem hálával az elmúlt tizenkét évért, s ezt a hálát és örömet szeretném veletek megosztani ezen a szentmisén, valamint azt, hogy bennem milyen kép él Ferenc pápáról” – kezdte szentbeszédét a megyéspüspök, majd felidézte, kapott egy képet, ami a következőt ábrázolja: egy hosszú, vörös protokollszőnyeg van kiterítve, Ferenc pápa pedig keresztben megy át rajta, nem a szőnyegen sétál végig.
„Az egész működését összefoglalja számomra ez az egyetlen kép. Ő mindent másképp közelített meg. Amikor megválasztották, s kiállt a Szent Péter téren összegyűlt tömeg elé, már nem volt hajlandó úgy felöltözni, ahogyan az elődeit felöltöztették, s azzal kezdte, hogy
ezzel a mondattal, hogy »imádkozzatok értem«, nagy alázatról tett tanúságot.”
Varga László felidézte a pápa magyarországi látogatását is. „A budapest-erzsébetvárosi Szent Erzsébet-templomban találkozott a hajléktalanokkal, szegényekkel, betegekkel. Külön erre a találkozóra regisztráltam, itt szerettem volna látni őt, s itt szerettem volna találkozni vele. Kerekesszékben jött, nem rejtette el a korlátait, sebeit.
A püspök hangsúlyozta, nagyon sok példát lehetne hozni, ami Ferenc pápa alázatára utal. Hidakat épített a korlátok között, a fogyatékkal élő testvéreink felé, a hajléktalanok és börtönben lévők felé is. Hidakat épített muszlim testvéreink felé, valamint az ortodoxok és a reformátusok felé. Meg akarta élni Jézus végrendeletét: „legyenek mindnyájan egy”.
Az istenképe az irgalmas Atya, ezért azt kérte a papoktól, hogy a gyóntatószékek ne kínzó ítélőszékek, hanem az irgalmasság székei legyenek, ahol a bűnös ember találkozhat Isten mindent átölelő irgalmával. Az egyházképe pedig a II. Vatikáni Zsinat egyházképe volt. Nem a hierarchikus gúla egyházképében gondolkodott, hanem Isten vándorló népében a Szentlélek vezetése alatt. Ez a II. Vatikáni Zsinat egyházképe, illetve a communio, a közösségi Egyház, mely Szent II. János Pál pápa kedvenc zsinati egyházképe volt.
S mivel Isten vándorló népe az Egyház, ezért Ferenc pápa kilépő Egyházat szeretett volna látni. A megválasztása előtt, amikor a bíborosok beszédet mondtak, ő arról beszélt, hogy „engedjétek ki Krisztust”. Olyan Egyházat akart, amely kiengedi Krisztust a templomokból az emberek közé. Ezért elítélte a klerikalizmus, a vallási nagyképűség minden formáját akár papoknál, akár hívőknél egyaránt. Szintén elítélte a hatalommal való visszaélést, s annak minden formáját. Nagyon keményen küzdött ellene, hiszen ebből rengeteg botrány, abúzus született, visszaéltünk a spirituális, lelki hatalmunkkal.
Ferenc pápát kétértelműségek is jellemezték. Isten akarja a vallási sokféleséget. Nem ítéli el a melegeket. Az azonos nemű párok megáldását engedélyezte, az elváltak szentségekhez való járulását egyénileg, külön-külön megvizsgálva engedte. „Hatalmas ellenzéket szerzett magának a Katolikus Egyházon belül, mert nem értették – fogalmazott Varga László. – Ő nem a törvény, hanem Isten szívének oldaláról közelítette ezeket az embereket, s Isten szíve nem gettó.
Erre hívott bennünket ezekben a kétértelműségekben.”
A püspök szentbeszédében szólt az Evangelii gaudium (Az evangélium öröme), a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) és a Laudato si’ kezdetű dokumentumokról is.
Kiemelte,
Az igazságtalan béke csak háborúhoz vezet, ezért ő az igazságos béke hírnöke, prófétája volt, akár a palesztin-zsidó, vagy az ukrán-orosz háborút nézzük. Másképp nem tudta elképzelni a békét, csak igazságban.
Az egyik legnagyobb műve a püspöki szinódus volt. Következetesen folytatta a II. Vatikáni Zsinat gondolkodását, tanítását. Azzal, hogy mindenkit meg akart szólítani, minden kontinensen élő keresztényt, hogy elmondhassák, milyen Egyházat szeretnének. Ebből született a püspöki szinódus záródokumentuma, melyhez évtizedek kellenek még, hogy átjárja a világ- és magyar egyházat is, s hogy eljusson egészen a plébániákig, az ott élő hívekig.
Az Egyház reformja szívügye volt, kezdve a Római Kúrián. Ez sok ellenfelet és kőkemény ellenzéket szerzett számára, de következetesen végigvitte.
Nem liberális volt, bár nagyon sokan ezzel a címkével címkézik fel, hanem progresszív. Előre akarta vinni az Egyházat és ki akarta vinni mindenki felé – mondta Varga László.
„Az irgalom, az igazságos béke mellett a legfontosabb számomra a remény, s ahogyan ő ezt megélte. A reményben lévő ember közel van Istenhez, s a remény ismertetőjele a keresztény ember életében a derű. Aki közel van Istenhez, az derűssé válik, mert Isten szeretetét közelítette meg. Ferenc pápa a remény embere volt az utolsó pillanatig. Egy ifjúsági világtalálkozón a következőt mondta a fiataloknak: »a halál kérdése valójában az élet kérdése. Akkor kezdünk meghalni, amikor megfeledkezünk a halálról«.
Amikor megfeledkezünk önmagunkról, belefeledkezünk a jócselekedetekbe, a másik iránti szeretetbe, akkor már meghaltunk önmagunk számára és már nem olyan fontos a halál. Ő ebben a reményben önmaga elajándékozását élte meg és mindig, az utolsó pillanatig hűséges maradt a reményhez.
Azzal kezdted a péteri szolgálatodat, hogy imádkozzunk érted, s most, a befejezéskor is imádkozunk érted!” – zárta prédikációját a megyéspüspök.
A hosszabb beszámoló, illetve a teljes szentbeszéd videója IDE KATTINTVA érhető el.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
