Elsősorban a szerzetesség iránt érdeklődő fiatal lányokat vártak a domonkos nővérek budakeszi kolostorukba január 31-én, a nyitott kolostor éjszakája program keretében. A résztvevők élményeit fűzték össze beszámolóként.
– Mi ragadott meg előzetesen az eseményben? Miért gondoltad, hogy ez jó lehet számodra?
Ilona: A hivatásomat keresem, azért érdekelt az esemény. De azon kívül is gondoltam, hogy egy beszélgetéssel, imával töltött este jó élmény lesz.
Dalma: Szeretem a szerzeteseket. Nagyon sokat segít katolikus életemben a tudat, hogy vannak. Ha elcsüggedek, és Krisztus keresztjének fájdalmaihoz nehéz hasonlítanom a problémáimat, ők adnak erőt.
Amikor egy pillanatra mindenki túl távolinak tűnik, ők a ma is hús-vér, valóságos útjelzők nekem.
Csenge: Megérintett a programterv olvasása alatt egyfajta hívás, egy meghívás egy olyan estére, amely akár az életemet is megváltoztathatja! Úgy gondoltam, hogy a közös este, az imádság s a szentségimádás a nővérekkel új meglátásban és elmélyülésben tud segíteni az Istennel való kapcsolatomban.
– Mennyiben teljesültek az „elvárásaid”?
Ilona: Többet kaptam, mint amire számítottam, különösen jól esett, hogy tudtam akár kettesben, kötetlenebben beszélgetni szerzetesnőkkel.
Dalma: Amikor az eseményre készültem, egy csapat Krisztustól megérintett, sőt átjárt-átitatott lelket vágytam látni. Kedves, vidám és boldog nőket, akik a helyükön vannak, és élvezik. Teljes mértékben teljesült a vágyam.
Csenge: Teljes mértékben, sőt abszolút túlszárnyalta minden elképzelésemet a program.
– Volt-e bármi, ami meglepett?
Ilona: Hogy
Dalma: Meglepett, amikor bebocsátást nyertünk a kápolnába, és a stallumokban minden nővérnek be volt rendezve a saját helye különböző könyvekkel, füzetekkel. Annyira kedves kép volt! A zsoltáros jutott eszembe róla, amikor azt énekli: „Számomra asztalt terítettél, … s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” (Zsolt 23, 5–6)
Csenge: Az a hatalmas szeretet és közvetlenség, amit addig soha nem tapasztaltam. Csodálatos!
– Volt-e számodra pillanat, esemény, program, találkozás, élmény, ami mélyre ment, és miért?
Ilona: Az egyik korombeli szerzetesnővel kettesben tudtam beszélgetni a vacsoránál. Fel tudtam tenni a „hülye” kérdéseket is, például: nem húzza a hajukat a fátyol? Van-e lehetőségük rendszeresen sportolni? Mi történik a régi személyes tárgyaikkal, amikor belépnek a rendbe? Van-e telefonjuk?
Dalma: A közös zsolozsma nagyon megérintett. A puritán kápolnában gyönyörűen szólt az imádság, ami tökéletes ünnepi díszbe öltöztette a teret. Rendszeresen járok zsolozsmára a ferencesekhez, de ez nagyon más volt. Próbáltam követni, becsatlakozni, de nem igazán sikerült, aztán elengedtem, és csak élveztem, hogy ott lehetek.
Csenge: Alapvetően
Ugyanakkor én most ismertem meg a nővérek többségét személyesen, amely szintén megérintett. Ami viszont nekem az egyik legszebb, az a kápolnában volt. A csönd, vagy akár a gitárszó alatt a szentségimádásban a Jézussal való találkozás!
– Hogyan tudnád megfogalmazni egy mondatban, hogy mire jó a nyitott kolostor éjszakája?
Ilona: Összefoglalva jó párbeszédre volt lehetőség szerzetesnők és világi nők között, nem csak egy sablonos bemutató volt a rendről. Persze megismerkedhettünk a rend történetével, működésével, a szervezett programjaival. Emellett egy nyugodt békés este volt minden programot tekintve, ahol pár órára ki lehetett zárni a hétköznapi dolgokat.
Dalma: A nyitott kolostor éjszakája arra jó, hogy
Csenge: A nyitott kolostor éjszakája mindenkinek életre szóló élmény lehet, aki közelebb szeretne kerülni az Istenhez, akár az imádság által, akár találkozások által.
Ide kattintva egy rövid videós összefoglaló is megtekinthető az eseményről.
Forrás és fotó: Domonkos Nővérek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
