100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.
A vonaton. Október 22, szombat
Rossz éjszaka után, melyet a rosszfekhelyek igen kínossá tettek, nem kismeglepetésünkre reggel nyolc órára Soprontól még csak Kapuvárig jutottunk el.Tízkor Csornán vagyunk, ahol két-háromóráig állunk s csak egy óra felé érkezünk Győrbe. Még ebédnél ülünk, tésztaés dessert között, mikor befut a vonat apályaudvarra.A felségek abbahagyják az evést ésfogadják Klempa ezredest, ki hosszasanbemutatkozik. Egy magasrangú tisztről,aki éppen szökni készült, kitudódott, hogydélelőtt üzenetet küldött Horthy kormányzónak a király érkezéséről.A perronon nagy tömeg gyűlt össze,mely szűnni nem akaróan ünnepli a királyipárt. A tömeg Gyulát is sokat éljenezi éshallani kívánja. Ő néhány szót intéz hozzájuk. Azt mondja, hogy Magyarországonmindig a jog uralkodott és most mindenkinek kötelessége a királyhoz csatlakozni,aki nekünk az integritást fogja hozni,mire több oldalról azt kiáltják: »Adnáaz Isten!«Rakovszkyt a király már tegnapminiszterelnöknek dezignálta és a külügyminiszterségre Gyulát kérte fel.Valaki már annak szólítja, mire Gyulanevetve leinti: »Majd csak Pesten leszek az, amikor meg lesz hozzá azország is«.Mindeddig minden jól megy. Emelkedett kedélyhangulat és amerre nézaz ember, mindenfelé boldogságtól sugárzóarcok.
Bombaként csap le a kormány üzenete,hogy a király vonatát tartóztassák fel. Aküldönc más sürgönyöket is hoz, amelyekben az entente-missziók tiltakozásukatjelentik be. Erre el voltunk készülve, azelőbbire nem.Gyula figyelmesen átolvassa a sürgönyöket és csak annyit mond: »ez nemlep meg, nem újság előttem«. úgy veszemészre, hogy ez nem alterálja túlságosan,de annál inkább a magyar kormány viselkedése.A vonatot senki sem meri feltartóztatni.A helyőrség leteszi az esküt. A magasállásu tisztet magunkkal visszük.Hegedűs útközt aranyérmet kap, amitsugárzó arccal feltűz. Akkor éppen mellette állok és látom, hogy a keze ügyetlena feltűzésben.Győrszentivánon hirtelen megáll a vonat. Megtudjuk, hogy Ács előtt felszedtéka síneket. Ostenburg utászai ugyanhamar rendbehozzák a pályát, de Ácsracsak öt óra felé érünk be. Ideújabb üzenet jön a kormánytól, hogyLehárt le kell tartóztatni, a királyvonatának pedig lehetetlenné tenni a továbbmenetelt.»Csak rajta«, gúnyolódik Lehár, »én mármegszoktam az elfogatást, csak nemrégültem a dutyiban.«Sok ember gyűl össze az állomáson.Ismerőseink közül is többen fehérneműt, ágyneműt, párnákat hoznak a királynészámára.Bemegyek őfelségéék fülkéjébe és megkérdezem, ne küldjem-e be komornájátaz ágybebúzáshoz. Látom, hogy a királynémaga végzi ezt, maga hajtja le a lepedőket a matracok alá a saját és a királyágyán. Hozzálátok segíteni. A király mellettünk áll és egyre köszöni a segítséget.Hír jön, hogy Komárom előtt a landsbergi alagútnál Perczel ezredes ellentáll.Férfiismerőseink közül többen jelentkeznek Ostenburgnál a zászlóaljba való belépésre. Itt Ácson végtelen időkig vesztegelünk. Ha jól tudom, Vass miniszterrevárunk, aki parlamentairenek van kiküldve.A király, aki a történtek után úgy semakar vele találkozni, indulatosan mondjanekem, hogy »ő ugyan várhatja, mígbeszélek vele, a kormány ilyen viselkedése után eszemben sincs ezt tenni.«Végre elfogy a király türelme, kiadja aparancsot, hogy többet nem várunk, hanemindulunk tovább.Este kilenckor Komáromba érkezünk. Ostenburg a Perezel-csapatokat bekerítiés kerülő úton hatol be. Perezel megszökik, Siménfalvy ezredes véletlenségbőlOstenburg kezeibe kerül. Itt is kivonulaz egész helyőrség és felesküszik akirályra.Ácsról, hol mar nem talált senkit,megérkezik Vass miniszter Ottrubay ezredessel. Beszállnak a vonatba és Tatáig Gyulával, Rakovszkyval és Boroviczónyvel egy fülkében ülnek.Vass azzal a megbízatással jött, hogybírja rá a királyt, hogy ne folytassaútját, hanem álljon meg.Ezzel biztosan csak időt akarnak nyerni,hogy első ijedtségükből felocsúdjanak ésszervezkedjenek, mert mint hallatszik,Pesten óriási a fejvesztettség. Bethlencsak reggel érkezett meg Pécsről ésazóta tótágast áll egész Budavára. Őfelsége Rakovszky által üzenteti, hogy semmi esetre sem áll meg, — az entente-ra vonatkozólag pedig csak Pesten fog nyilatkozni.Gyula még az éj folyamán elmondjanekem a köztük és Vass között lefolytbeszélgetést. Megmagyarázták neki, hogy most már nincs arról szó, vájjon helyesvagy okos volt-e a király hazajövetele,vagy hogy ki a felelős, ki a hibás, hogyez megtörtént, de egyedül arról, hogymost számolni kell ezzel a fait-accomplival.Gyula elképzelhetetlennek tart minden másmegoldást, mint azt, hogy a kormányzótól kezdve mindenki kivétel nélkül koronás királya mellé álljon. Horthy elháríthatja magától a felelősséget, ha úgytetszik neki, kinyilatkoztathatja, hogy roszszalja a tettet, de azért adja át a hatalmat, mert csakis ha egységesen, ingadozás nélkül áll a nemzet az uralkodójamögé, csak akkor imponálhat velő úgy akis-, mint a nagyántántnak.Vass igazat látszott nekik adni. Meg isígérte, hogy ebben az értelemben fog akormányzónak referálni. Beszélgetés közben Vass még azt is mondta Rakovszkynak, hogy csodálkozik azon, hogy a királyvonatát olyan könnyelműen őrzik. Bárkia sínekre tolakodhatik és megtámadhatjaa királyt. Ő is minden feltartóztatás nélkül,sőt anélkül, hogy találkozott volna valakivel, közelíthette meg az udvari vonatot. »Ti nem is tudjátok, mily veszélybenvagytok!« mondja Rakovszkynak.»Láthatod ebből« feleli Rakovszky,»hogy a királyt nem kell őrizni. Nembántja őt senki. Diadalmenetben jöttünkidáig és mindenütt a nép szereteteőrizte.«Mikor a pesti kiküldöttek Tatán kiszálltak a vonatból, urainknak az volt a benyomásuk, hogy Vass le van véve a lábáról, hogy minden a legjobban áll éshogy most már feltartóztatás nélkül mohetünk be Pestre.A katonai vezetők ma délután megcsinálták az egész tervet a bevonulásra.Megbeszélték Gyulával és velem, hogy akirályné egy tizenkét főből álló tisztidíszőrséggel nálunk a rakparton lesz elszállásolva és addig marad ott, míg akirály bevonult a várba. — Azon esetbenha este érkeznénk, a királyné nálunktöltené az éjszakát. Én ezt természetesennagy örömmel fogadtam. Uram Isten, csakvolnánk már ott!!!
Forrás:monarchista.blogspot.com
Tovább a cikkre »
