Mikszáth és a „pergő idő múlása“ Szklabonyán – az író születésének 178. évfordulóját ünnepelték Vataščin Péter2025. 01. 17., p – 11:30 Szklabonya |
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma megemlékezést és könyvbemutatót tartott Mikszáth Kálmán születésének évfordulója alkalmából a szklabonyai emlékházban – amely ugyanúgy várja a látogatókat, mit eddig bármikor.
1846. január 16-án született Szklabonyán a nógrádiságát és palócságát egész életében őrző Mikszáth Kálmán. A gyerekkorát és a teljes életvilágát megidéző emlékháznál már a 178. „születésnapját” ünnepelhették.
Koszorús író
Az esemény formális része az író emlékház előtt álló mellszobrának megkoszorúzásával, ill. az ott kifejtett gondolatokkal kezdődött. A vendégeket Jarábik Gabriella igazgató, ill. helyettese, Nagy Tímea köszöntötte, majd Marta Kálovcová, a község polgármestere is üdvözölte az egybegyűlt közönséget.
Az emlékbeszédet ezúttal Szászi Zoltán költő, író, publicista tartotta. „Az irodalom miatt vagyunk most itt. Mi, szolgái az időnek, köszönteni az időt formálókat. Mert bizony: hej, ha még egyszer rápipálhatna! Ha egy jóféle tányér libatepertővel meghintett túrós csúszás tányér fölé hajolhatna! Ha egy jóféle kutya nyelven megtáncoltathatná még egyszer a tolla hegyét! De jó lenne! De nem teheti… Mert ahhoz, hogy ilyen megessen, hegynek felfelé kéne folynia a Bágy-pataknak“ – fogalmazott, majd így folytatta:
„Ő, a mi Mikszáth Kálmánunk nem teheti meg, hanem mi, akik itt vagyunk. Éljünk és vígan emlékezzünk a régiekről, áldva a jó sorsot, hogy olvashatjuk a műveiket. Hogy mi még arcunkon érezhetjük a csípős, Ebeck felől ugató szeletet, nyelvünk hegyén az áldomásra emelt ital erejét, szívünkben pedig azt a meleget, amit csak az érezhet meg, aki emberként, olvasva, gondolkodva éli meg a pergő idő múlását.“
Egy régi, de inkább teljesen új könyv
Az emberek Kliment Éva, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának megbízott elnöke új évi pohárköszöntője után az emlékház előadótermében Praznovszky Mihály könyvbemutatóját nézhették, hallgathatták végig. Az irodalomtörténész a Nógrádi Mikszáth-lexikon (alcíme: Mikszáth nógrádi barátai, ismerősei, ellenfelei s életének, kalandjainak helyszínei Nógrádban s a megyén kívül) című könyvének ismerete a rá jellemző, folyamatosan viccelődő módon.
Praznovszky ugyan 1991-ben már kiadott egy látszólag hasonló művet, ám az azóta eltelt időben a gyarapodó tudás és tapasztalata okán gyakorlatilag az egész könyvet újraírta. Mint mondta, a mostani kötetben egy szócikk sincs ugyanolyan tartalommal, mint a korábbi műben.
A kötet szűkebb értelemben az egykori Nógrád vármegyére vonatkozik, némi kitekintéssel a szomszédos régiókba (Hontba és Gömörbe). Ezek Mikszáth helyszíneit jelentik, még akkor is, ha csak annyiról van szó, hogy az adott faluban egyszer jól berúgott. Emellett azok a valós (tehát nem kitalált) személyek is részei a lexikonnak, amelyek a nógrádi, ill. ezzel együtt a mikszáthi világ képviselői.
„Ez nem tudományos könyv. Ez egy szemtelen könyv, ez az én stílusom. Oda is írtam, hogy aki ebből akar doktori diplomát írni, azt meg fogják buktatni. Viszont az a helyzet, hogy minden adat hiteles, de ahogyan én azt elmondom, az hitelképtelen“
– fogalmazott sajátosan az irodalomtörténész, aki egyébként óriási történeti kutatómunkával, hosszú éveken át pontosította az adatokat.
Praznovszky úgy fogalmazott, azt akarta, hogy „mikszáthos“ a lexikon, mivel amikor a szklabonyai születésű író műveit olvassuk, akkor „mosolyogjunk és jó kedvünk van“.
Kapcsolódó cikkünk Alsósztregova |
Az alsósztregovai kastélyban is bemutatták azt a Madách-enciklopédiát, amely sajátos módon igyekszik eligazítani az olvasót a magyar irodalom egyik legfőbb remekművének világában. A szerzővel, Praznovszky Mihállyat a Tinta Kiadó igazgatója, Kiss Gábor beszélgetett.
Praznovszky Mihály nem kertelt, amikor meg kellett határoznia Madách főművéhez való viszonyát a Madách-kastélyban tartott „…befejeztem 1860. márc. 26-án” elnevezésű ünnepségen. Ahogy fogalmazott, tudja, hogy elfogult, de a dráma a magyar irodalomban egyszerűen nem mérhető a Bánk bánhoz vagy más alkotásokhoz.
Madách viharos magánéletét megidézve Kiss Gábor arra is kíváncsi volt, hogy vajon a Fráter Erzsébettel kötött zaklatott házassága vajon mennyiben befolyásolta azt, hogy végül létrejött a Tragédia. Praznovszky szerint a főművet „nem szabad úgy olvasnunk, hogy a felesége ilyen vagy olyan volt“, a dráma nem így íródik. Hubay Miklós drámaírót idézve azt mondta, „a Tragédia egyszercsak felsejlik az emberben, mint egy képlet“. Ez Praznovszky magyarázatában annyit tesz, hogy Madáchnál is megérkezett a pillanat, amikor családja, anyja, életmódja, a sztregovai kastély, 1848 emléke, a reformkor, a felesége, a családi tragédiák, valamint az emberiségről és a nemzetről alkotott víziók egyszercsak úgy álltak össze, amelyek létrehozták Az ember tragédiáját.
Arra a kérdésre, hogy mi szippantotta be őt Madách világába, Praznovszy többek között azzal válaszolt, hogy a főmű tele van kérdésekkel, amelyek őt is folyamatosan foglalkoztatták, s mindig másmilyen válaszokat adott rájuk. A reformkor, amelyben Madách felnőtt, eleve ilyen ilyen korszak volt, „kérdező irodalommal“, amely a teremtés vagy az emberi élet célját is kutatta.
A Madách-enciklopédia megírása régóta foglalkoztatta, hiszen a Tragédia nem könnyű olvasmány sem nyelvileg, sem tartalmilag. A szöveg pedig tele van olyan fogalmakkal és elnevezésekkel, amelyeket sokan nem érthetnek komolyabb magyarázat nélkül. Így aztán fokozatosan összeállította a szótárat, vagyis az enciklopédiát, amelyben az adott kifejezésnél feltünteti, hogy melyik színben hangzik el, ki mondja, s végül magát a konkrét idézetet is bemutatja. A munka során elsősorban a fiatal olvasókra gondolt, nekik akart segíteni, mert a Tragédia olvasása „kínszenvedés“ is lehet. Azonban, mint mondta, az értékes dolgok megfejtéséhez munkára van szükség, s meg kell küzdeni az értékek megtalálásáért.
Az emlékház a bizonytalanság ellenére rendesen működik
Lapunk megkérdezte Jarábik Gabriella múzeumigazgatót arról, hogy rövid-, ill. középtávon vannak-e terveik az évente 4-5 ezer látogatót fogadó emlékház további fejlesztésére.
„Nagyon örülnék, hogyha azt mondhatnám, hogy igen. Ám mivel az új főigazgatótól december 8-án megkaptuk azt az információt, hogy 2025. március 1-től átalakítják a Szlovák Nemzeti Múzeumot, így nem tudjuk, hogy mi lesz. Viszont mi ennek ellenére készültünk, készülünk, tehát megpróbálunk a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma mellett működő irodalmi emlékhelyekről – így a szklabonyai emlékházról – úgy gondolkodni, ahogy eddig is“
– fogalmazott.
E téren a legfontosabb, hogy továbbadják Mikszáth Kálmán szellemiségét a diákoknak, az ifjúsági kluboknak, ill. a nyári táborokban részt vevő gyerekeknek, de a felnőtt vagy az idősebb korosztályoknak is.
A szűk értelemben vett kiállítás megtekintése mellett egész évben interaktív foglalkozásokat is biztosítanak – például tematikus eseményekkel, bábszínházzal vagy olyan korabeli játékokkal, amelyekkel még maga Mikszáth is játszott. Az emlékházban pedig minden év valójában január 16-án, az író születésnapján kezdődik – tette hozzá.
Kapcsolódó cikkünk
A 19. századi magyar irodalom nagyjai közül sokan vállaltak kisebb-nagyobb politikai szerepet. Ez egyeseknél társadalom- vagy rendszerkritikus műveket, esetleg publicisztikákat jelentett. Mások az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban vállaltak aktív szerepet. Néhányan pedig hosszabb-rövidebb időre képviselők vagy akár kormánytagok lettek, mint Kölcsey Ferenc, Eötvös József vagy Jókai Mór. Ilyen volt a dualista korszak kiemelkedő személyisége, Mikszáth Kálmán is, aki közel egy negyedszázadig egyszerre volt író, újságíró és képviselő. A nagy palóc mesemondó 175 évvel ezelőtt született.
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán. Apai ágon evangélikus lelkészek voltak az ősei, akik Sárosban, Gömörben és Nógrádban teljesítettek szolgálatot. Apja, a falu módos polgáraként 100 holdon gazdálkodott, de kocsmát és mészárszéket is üzemeltetett. Társadalmi helyzeténél fogva benne volt a helyi elitben, az emberek a faluban pedig megsüvegelték. Anyja palóc kisnemesi családból származott, így az író ebben a nyelvjárásban tanult meg beszélni.
A gyermekkor
A családban az 1848-as hagyományok erősen éltek, sőt egyik cselédjük Guyon tábornok katonájaként harcolt a branyiszkói ütközetben. Ezt az érzést kuruc szellemiségű iskolái tovább fokozták, selmeci szállásadójáról nem is beszélve, aki a lányának a Garibaldina nevet adta. Mindez Mikszáthra óriási hatással volt, akinek sokáig a „huncut a német” szólás volt a szavajárása, bár a karrierje érdekében később néha azért engedett a ’48-ból.
A kis falu lakosságának közel 90 százaléka szlovák nemzetiségű volt, így Mikszáth még gyermekkorában elsajátította mindkét nyelvet. Munkáiban később is gyakran használt szlovák szavakat és kifejezéseket, bár azt nem tudni, hogy valójában mennyire tudta a nyelvet. Az ekkor hallott mesék és mondák pedig későbbi írásaiban visszaköszöntek, de a „tót atyafiak”-ról néprajzilag és politikailag is pontos képet adott. Nem véletlen, hogy az írói sikereket meghozó két könyvének hősei is éppen a palócok és a szlovákok voltak.
Mikszáth tanulmányait Szkla-bonyán kezdte, majd 1857-től a rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnáziumban folytatta. Az első két éve meglehetősen gyengén sikerült, és leginkább a magyarral voltak gondjai. Bizonyítványa szerint az „olvasásban akadozó, előadása nehézkes, … fogalmazásban gyenge”, ráadásul a nyelvtan sem ment neki. De a harmadik osztálytól már a legjobbak között volt, és itt írta meg első munkáját, a Hunyadi-ódát is. 1863-tól a selmecbányai Evangélikus Líceumban folytatta tanulmányait, de tanulás helyett inkább olvasott.
Az akkor még közigazgatási pályára készülő Mikszáth a gimnázium végeztével 1866-tól Pesten, majd 1870-től Győrben jogot tanult. De diplomát már nem szerzett, mert a tanulással és a vizsgázással igencsak hadilábon állt, 1871-ben pedig végleg ott is hagyta az iskolát. De egyetemi évei alatt jelentek meg az első írásai, egyik elbeszélésével pedig még díjat is nyert. Mikszáth ekkor még nem találta meg a saját hangját, és nagy példaképéhez, Jókaihoz hasonló romantikus stílusban írt.
A kezdő író
1871-ben a nógrádi megyeszékhelyen, Balassagyarmaton kezdett el dolgozni. Mivel az eredetileg megpályázott állást nem kapta meg, apja révén az ottani főszolgabíró, Mauks Mátyás mellé került gyakornoknak. Főnöke rendszeresen meghívta beosztottjait a házába ebédre, és Mikszáth így ismerkedett meg vendéglátója lányával, Ilonával. A találkozásuk nem volt szerelem az első látásra, választottja szívét csak idővel sikerült meghódítania. Az összekötő kapcsot a két fiatal között az irodalom jelentette, mivel a sokat olvasó Ilonával gyakran cserélt könyvet, sőt közös felolvasásokat is tartottak. Mikszáth hamarosan egy főnökének átnyújtott aktában kérte meg a lánya kezét, de ő egy jogi formulával válaszolva mondott nemet a meglehetősen bizonytalan egzisztenciájú fiatalembernek. Az ifjú ekkor egy jobban fizető ügyvédi irodába szegődött el, a Mauks család pedig igyekezett őt a jogi pálya felé terelni, de kevés sikerrel. Bár indult a megyei aljegyzői posztért, de a választáson megbukott. Az öreg Mauks ekkor minisztériumi fogalmazónak akarta bejuttatni, de az írás felé kacsingató Mikszáth nem élt a felkínált lehetőséggel. 1873 elején még egy ideig újságírással próbálkozott. Tavasszal végleg visszatért a fővárosba.
Mikszáth, Jókaihoz hasonlóan egyszerre akart író és közéleti ember lenni, amire még hosszú évekig várnia kellett. 1873 nyarán megnősült, titokban elvette a rokonlátogatásra Pestre érkező Mauks Ilonát. A fiatal párnak kezdettől fogva komoly anyagi gondjai voltak. Mikszáth hiába szerkesztett lapot és írt cikkeket, mégsem sikerült megfelelő életkörülményeket teremtenie felesége számára. Egy nyirkos, penészes lakásban éltek, újszülött kisfia is meghalt pár napos korában. 1874-ben megjelent első könyve sem hozta meg a várva várt sikert. Ráadásul ezt az író saját költségén adta ki, amire ráment a szklabonyai birtok. Közben a lapja is megszűnt, így jövedelem nélkül maradt.
A feleségétől inkább elvált, hogy az asszonynak ne kelljen tovább nyomorognia, ő maga pedig két évig állás nélkül tengődött. Ezalatt hol a barátainál lakott, hol valamilyen ócska kis szállóban, miközben annak írt, aki hajlandó volt közölni az írásait.
1878 nyarán Szegedre költözött, ahol három éven át a Szegedi Napló munkatársa volt. Mikszáth éppen ott tartózkodott, amikor 1879 márciusában a megáradt Tisza romba döntötte a várost. A szerencsétlenségre az egész ország felfigyelt, a miniszterelnök kíséretében még maga Ferenc József is ellátogatott a katasztrófa helyszínére. Mikszáth folyamatosan tudósított az árvízről, a mentésről, majd az újjáépítésről, írásait pedig más lapok is átvették. Tudósításaival nagy sikert aratott, nevét országszerte megismerték. Az önbizalmában megerősödött Mikszáth 1880 végén tért vissza a fővárosba, ahol a szerencse ismét neki kedvezett. Egy anyagi vita miatt a Pesti Hírlap teljes szerzőgárdája felmondott, így sikerült álláshoz jutnia ennél a nagy múltú lapnál. Hamarosan íróként is befutott, 1881–82-ben megjelent „Tót atyafiak”, majd „A jó palócok” című könyvei nagyon nagy sikert arattak. Anyagi helyzete javulásával újra felvette a kapcsolatot volt feleségével, akivel ha nehezen is, de 1882 szilveszterén végül sikerült újra összeházasodnia.
Az író-politikus
A sokévi hányattatás után révbe ért írónak a konszolidált családi élet kimondottan jót tett. Gyomorproblémái megszűntek, és három fia született. Sajnos egy komoly tragédiában is volt része, egyik gyermeke, Jánoska négyévesen diftériában (torokgyík) meghalt. Elvesztését soha nem tudta kiheverni. A történtek hatására felesége egy éjszaka alatt megőszült, ő pedig hónapokig nem volt képes írni, bár „A ló, a bárányka és a nyúl” című elbeszélésével később felejthetetlen emléket állított kisfiának.
Újabb változást hozott az író életében 1881 novembere, amikor a képviselőházba ment helyettesíteni egyik beteg kollégáját. Ideiglenesnek szánt tudósításainak olyan sikere lett, hogy azokat tíz éven át folytatta. Közben összebarátkozott a pártok képviselőivel, és egy kortárs szerint írásaihoz „mindenki hordta neki az anyagot, aki vele érintkezésben volt; a szerkesztők, képviselőtársai, a Ház folyosója, vacsorálókompániája, mindenki, aki tudta, mi érdekli őt”. Egyik könyve például azért kapta „A Klub és a folyosó” címet, mert az abban szereplő témákat a parlament folyosóján és a képviselői klubban hallotta. Bár az író maga is elismerte, hogy az írásaiban vannak „szúrós megjegyzések és vágások minden oldalra, de egyik sem származik ellenszenvből. Nem a képviselőket üldözöm én, t. Ház, és nem a korrupciót, hanem csak az unalmat.”
A képviselőházban eltöltött évek során Mikszáth olyan kapcsolatokat épített ki, hogy a kormányzó Szabadelvű Párt 1887-ben őt indította képviselőjelöltként a székelyek lakta illyefalvi választókerületben. Az író korabeli megítélését jól mutatja, hogy amikor ezt a betegsége miatt vissza akarta utasítani, választói kijelentették, hogy ismerik őt, ezért nem kívánnak tőle „sem személyes megjelenést, sem programbeszédet”. Mikszáth a haláláig képviselő maradt, 1892-től a fogarasi választókerületben. Ezekben az években gyakran vacsorázott együtt a miniszterelnökkel és pártja más vezetőivel, bár ez a megtiszteltetés a kiváló írónak, nem az egyszerű képviselőnek szólt.
Az 1890-es évektől sorra születtek a regényei, melyekkel sikert sikerre halmozott. Témáit a magyar múltból vagy a dualista Magyarország életéből merítette, amivel nem egyszer görbe tükröt tartott olvasói elé. A századfordulót követően az író kezdett visszavonulni a nyilvánosságtól, bár ebben egykori vacsorapartnereinek halála is közre játszott (pl.: Tisza Kálmán, Jókai Mór stb.). 1904-ben egy kis birtokot vásárolt a Nógrád megyei Horpácson, és ide húzódott vissza, amikor írni akart. 1910 májusában fényes ünnepséggel emlékeztek meg 40 éves írói pályafutásáról, szülőfaluja, Szklabonya pedig az iránta való tiszteletből a Mikszáthfalva nevet vette föl. A kormány is ki akarta tüntetni, de az író az érdemrendet csak nehezen fogadta el, a főnemesi címről pedig hallani sem akart.
Az ünnepséget követően Mikszáth kampánykörútra indult, ahol megfázott és tüdőgyulladás kapott. Betegsége végzetesnek bizonyult. Az író 1910. május 28-án, Budapesten hunyt el. Mikszáthot a kisfia, Jánoska mellé temették.
Vesztróczy Zsolt
történész
Országos Széchényi Könyvtár
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
