Szinte üstökösként indult a költői pályán. 28 éves korában megjelent Hajnali harangszó című kötetét a kritika és az olvasóközönség is kitörő örömmel fogadta. De rájött, hogy versei előadójaként legalább akkora sikere van, mint írójaként, s egyre kevesebbet törődött azok kidolgozásával, hisz így is hódolat fogadta az egyre inkább szaporodó előadókörútjain. Jól jött ez a hasonló népszerűséggel nem dicsekedhető vetélytársainak, akik össztüzet zúdítottak rá. A háború elülte után a rákosista zsarnoki önkény próbálta ellehetetleníteni, ami szinte sikerült is neki. Bár viszonylag gyorsan rehabilitálták, új versek és új kiadások híján olvasói gyorsan elfelejtették. Kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra, s élete utolsó éveiben már publikálhatott is; nemcsak fáklyaként nem tudott már világítani, de az a bizonyos mécs is teljesen kialudt. 130 éve született Mécs László, akinek kötetei a harmincas-negyvenes években több százezres példányszámban keltek el, s akinek kötetei franciául, angolul és hollandul is megjelentek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
