Az olimpiai bajnok öttusázó lett az év magyar női sportolója, aki nagyon hálás minden egyes szakembernek, aki segítette a felkészülését. Gulyás Michelle az InfoRádióban elmondta: ha lesznek nehéz pillanatai a jövőben, a párizsi élmények, tapasztalatok segíthetnek neki a talpra állásban. Úgy véli, teljesen új időszak kezdődik az öttusában, megváltoznak az erőviszonyok, és arra számít, sokkal inkább felértékelődnek a fizikai számok.
A párizsi olimpián aranyérmes Gulyás Michelle (1311 pont) Márton Viviana tekvondóst (720) és Klujber Katrin kézilabdázót (355) megelőzve lett az év magyar női sportolója. Az UTE öttusázójának elmúlt egy éve teli volt hullámvölgyekkel és egy óriási sikerrel, hiszen kis híján lemaradt az ötkarikás játékokról, miután a tavalyi világbajnokságon két magyar is jobban szerepelt nála, de végül a hazai szövetség – nagyrészt a sokéves egyenletesen jó teljesítménye miatt – mellette döntött. Gulyás Michelle pedig meghálálta a bizalmat: világcsúccsal lett olimpiai bajnok a francia fővárosban, majd az év végén a nemzetközi szövetség megválasztotta az év női versenyzőjének. Gulyás Michelle az Operaházban tartott év sportolója gála végén az InfoRádió kérdéseire is válaszolt.
Mit jelent önnek ez az elismerés?
Óriási megtiszteltetés és nagy kiváltság, mert minden évben nagyon erős a mezőny ezen a szavazáson. Az elmúlt sok-sok év tapasztalata alapján pontosan tudtam, hogy olimpia évében csak olimpiai aranyéremmel lehet valaki az év sportolója. Úgy éreztem, én mindent megtettem tavaly azért, hogy erre a díjra esélyes lehessek, de Márton Viviana is olimpiai bajnok lett, ráadásul egy egyesületben is sportolunk, az UTE-ban. Komoly verseny volt ez közöttünk, de nagyon örülök neki, hogy végül én vehettem át ezt a gyönyörű trófeát.
Az utolsó versenynapon magyar szempontból ön tette fel az i-re a pontot a párizsi olimpián, amivel felejthetetlen élményt szerzett a magyar szurkolóknak. Fél év távlatában hogyan emlékszik vissza arra a bizonyos napra?
Örökre életem egyik, ha nem a legszebb napja lesz 2024. augusztus 11. Ha becsukom a szemem, újra át tudok élni minden egyes párizsi pillanatot. A legkülönlegesebb momentum nem is feltétlenül a célszag átszakítása volt, hanem az, amikor felállhattam a dobogóra, és megszólalt a magyar himnusz 16 ezer ember előtt. Páratlan élmény volt, ami sok erőt adhat majd nekem később, amikor esetleg nehézségek jönnek az életemben. Tudom jól, hogy nem csak magasságok vannak, nem csak jó élmények érik az embert, de bízom benne, hogy ha visszagondolok majd ezekre a pillanatokra, akkor az átlendít az akadályokon. Nagyon remélem, hogy átélhetek még hasonló sikereket a jövőben is.
A célszalag átszakítása előtti másodpercekre hogyan emlékszik vissza? Akkor már tudta, hogy nem veszítheti el az aranyat.
Hálát éreztem azok felé, akik segítettek engem az úton, mert tényleg nagyon nehéz időszakaim is voltak az elmúlt évben. Sok nehézséggel kellett szembenéznem. Főleg az volt embert próbáló, amikor végre egyet legyűrtem, aztán másik kettő nehézség lépett a helyébe. Volt, hogy úgy éreztem, kilátástalan a helyzetem, de hálás vagyok azoknak az embereknek, akik végig mellettem voltak, támogattak, és lehetővé tették, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmomat. Abban is nagyon szerencsés vagyok, hogy ezek az emberek szinte mindannyian ott voltak a lelátón Párizsban, és szurkoltak nekem, úgyhogy emiatt még különlegesebb volt az a pillanat, amikor beértem a célba elsőként.
Rengeteg edző segítette az útján.
Igen, nagyon sokan. Gondolkoztam rajta, hogy a díj átvétele után mindenkinek a nevét felsorolom a beszédemben, aki támogatott, de hát senkinek sem engedik meg ilyenkor, hogy tizenöt percen át beszéljen. Szakágak szerint nagyon sok edző, stábtag segített, szerintem egy focicsapatnyira való szakember irányította a felkészülésemet az évek alatt. Amikor egy öttusázó kijelenti, hogy az adott siker nem csak az ő érdeme, ezt nem udvariasságból mondja, hanem azért, mert tényleg csapatmunka eredménye az, amit én is véghez vittem például az olimpián.
Mennyire várja az idei első nagy megmérettetést? Bő egy hónap múlva Kairóban már világkupa-versenyt rendeznek.
Mindenképpen várom, mert hogy őszinte legyek, nem tudom, mire számítsak. Igazából egy teljesen új sportágban kell színre lépnem. Nem tudom, hogy téthelyzetben milyen szinten tudom majd teljesíteni az OCR-t (obstacle course racing, magyarul: akadálysport – a szerk.). Óriási kihívás lesz, de nem tartok tőle, nagyon várom. Egy nagy kérdőjel még számomra, hogy alakul ez az év, hiszen teljesen megváltozik az egész közeg az akadálypálya megjelenésével. Az is elképzelhető, hogy teljesen mások lesznek az erőviszonyok, és azt hiszem, sokkal jobban felértékelődnek majd a fizikai számok. Úgy tudom, nagyon sokan abbahagyták az öttusát a nagy változások miatt, de minden bizonnyal jönnek majd a fiatalok, akik újak, ügyesek, tehetségesek, és biztosan hamar felveszik a versenyt a felnőttekkel, úgyhogy fel kell kötnünk a gatyánkat.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
