1903. december 30-án kora délután több száz gyermek, szülő és pedagógus érkezett a chicagói Iroqouis Színházhoz. A Kékszakállú Úr (Mr. Bluebeard) című Broadway-musical előadására jöttek, amely főszerepét a híres Eddie Foy alakította. A zenés előadás rengeteg színészt, táncost és állatot mozgatott a színpadon és a nézőtér is megtelt a téli szünetet élvező közönséggel.
Több, mint hatszáz ember vesztette életét az Egyesült Államok eddigi legtöbb áldozatot követelő épülettűzében. A frissen megnyitott chicagói Iroqouis Színház építésekor nem figyeltek a tűzbiztonságra, ezek pedig végzetesnek bizonyult.
Tűz a színpadon, tűz mindenhol
A második felvonás elején azonban egy felrobbanó reflektor lángra lobbantotta a függönyt. A tűz gyorsan terjedt tovább és hamar kiderült nem lehet eloltani. Meggyulladtak a díszlet olajfestményei is, a színpadra lángoló törmelék hullott. A nézőtéren csapdába esett közönség pánikba esett és egymáson átmászva igyekezett a nehezen elérhető kijáratok felé.
A színházban nem volt tűzjelző, az egyik színpadi segéd szaladt el a legközelebbi tűzoltóságra, hogy segítséget kérjen. Mire a tűzoltók kiértek a tűz hatalmas pusztítást végzett, az áldozatok holttestei miatt az épületbe is nehezen jutottak be. „Ha van bent élő ember, adjon ki hangot!” – kérte egyikük, de választ nem kapott.
A chicagói Iroqouis Színház épülete nem sokkal a tűz előtt.
602 ember, köztük nők és gyermekek vesztették életüket a tragédiában, ami sokkolta Chicago városát. A nagy chicagói tűzvész még elevenen élt az emberek emlékezetében: 1871. október 10-én a város egyharmada vált a lángok martalékává.
Építési hiányosságok
Az Iroqouis Színházat a tragédia előtti hetekben, november elején nyitották meg a nagyközönség előtt. A tűzállónak is nevezett épületet ugyanakkor sietve fejezték be és nem végeztek el több tűzbiztonsági intézkedést. A tűzjelző berendezéseken túl a füstszellőző nyílásokat leszögelték, de a tűzlépcsők sem voltak készen. Mind a hátsó, színpadi részek, mind a közönségforgalmi terek veszélyesnek számítottak. Több néző halálát a harmonikaajtók okozták, azok a fémlemezek, amelyek a karzaton ülőket választják el a színpadhoz közelebbi részektől. Ezeket az előadás alatt lezárták, hogy a leleményes látogatók ne tudjanak leszökni a jobb helyekre, de ezzel a menekülési útvonalat is elvágták.
A hős színész
A tragédia után azonnal megindult a felelősök keresése. A színháztulajdonosok, Will J. Davis és Harry J. Powers, közleményben „mosták kezeiket” és a közönséget hibáztatták, hiszen ők felszólították nézőiket, hogy nem essenek pánikba. Bár valóban igyekeztek nyugtatni a tömeget, a színházi személyzet valójában nem volt felkészítve ilyen szituációra. Három évi nyomozás és jogvita után senkit nem vontak felelősségre. Következménye viszont volt a tragédiának. Chicagóban egyre szigorúbb törvényeket hoztak, amelyek elvárták a színházak korszerű tűzvédelmi berendezését, elsősorban a tűzjelzőt, a kivilágított menekülőútvonalakat és a lángálló díszleteket.
Eddie Foy, akit a túlélők hősnek tartottak.
A chicagói színház tűz halálos áldozatai között voltak nagy számban a színház dolgozói. A címszerepet játszó Eddie Foy a korszak ünnepelt sztárja, a tragédia egyik hőse lett. Az utolsó pillanatig a színpadon maradt és igyekezte megnyugtatni a pánikba eső közönséget. Már lángoló törmelékek hulltak a mennyezetről mikor elmenekült. Csatornán keresztül, kúszva jutott ki az épületből.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
