2024 karácsonya előtt jelent meg a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával az MMA Kiadó kiadásában a Gyöngyössy Imre művészetét bemutató kötet Szenvedés és szenvedély címmel, a szerző, Gelencsér Gábor kísérőtanulmányával. Várszegi Asztrik OSB ajánlóját ajánljuk olvasóink figyelmébe.
„Gyöngyössy Imre (1930–1994) filmjeit egyfelől empátia és a mindenkori mártírok, az üldözöttek szenvedései, a megváltás és a megváltók melletti kiállás, másfelől ezen eszmék felfokozott, költői erejű, szenvedélyes kifejezése jellemzi. Életművének helye azonban a magyar filmtörténeti kánonban ellentmondásos. Amíg külföldön egyéni stílust kialakító »magyar Pasoliniként« ünneplik, s a magyar újhullám olyan szerzői között említik, mint Jancsó Miklós, Gaál István vagy Kósa Ferenc, addig a hazai kritika szigorúbb bírálatokat fogalmaz meg a filmjeiről, kevéssé ismeri fel kapcsolódását a filmtörténeti folyamatokhoz, így inkább magányos, különutas alkotóként jelenik meg filmtörténetünkben. A róla szóló kötet azt igyekszik bizonyítani, hogy a rendező munkássága szerves része a magyar filmtörténeti folyamatoknak. Az életművét elemző tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, filmjei mely stílustörténeti irányzatokhoz kapcsolódnak, miképpen alakítják azokat, mennyiben hoznak újat és eredetit a szemléletmód és a formavilág tekintetében. A kötet második felében magyarul jórészt először megjelenő dokumentumok pedig az alkotói műhelytitkokba engednek bepillantást, illetve Gyöngyössy kevéssé ismert külföldi fogadtatását mutatják be” – olvasható az MMA Kiadó gondozásában megjelent kötet fülszövegében.
Az alábbiakban Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, nyugalmazott pannonhalmi főapát személyes hangvételű ajánlását olvashatják.
Gyöngyössy Imre pannonhalmi bencés diákunkat személyesen ismertem, gyermekkorától kötődött pannonhalmi iskolánkhoz, tanáraihoz, különösen Békés Gellért atya személyéhez. „Rendtörténeti örökségként” kaptam Imre, családja és baráti köre kapcsolatát. Ezét érzem az indítást, hogy ha megkésve is, azaz már Gyöngyössy Imre halála után három évtizeddel életműve ne merüljön feledésbe és még sokan felfedezhessék művészetét, tanuljanak, okuljanak belőle.
Gyöngyössy Imrét (1930–1994) mint olasz szakos egyetemi hallgatót 1951-ben letartóztatták és egy koncepciós perben összeesküvés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1954-ben súlyos betegségekkel szabadult.
A hatalomnak kiszolgáltatottak, száműzöttek, hazátlanok sorsa visszatérő motívuma lett filmjeinek és verseinek. Szenvedélyes elkötelezettséggel örökítette meg „áldozat-testvéreit”, a koncentrációs táborokban elpusztított, a sztálinista börtönök, a Gulág munkatáborainak foglyait, a dél-kínai tenger menekültjeit, a fennmaradásukért küzdő kis népeket. Az erőszakkal szemben morális értékeket mutatott fel.
Miközben filmjeit külföldön díjakkal tüntették ki, nagy sikerű retrospektív sorozatokban vetítették, hazájában az Állambiztonsági Szolgálatok célkeresztjében állt, ügynökökkel figyeltették, forgatókönyveit, verseinek kiadását nem engedélyezték, a sajtóban támadták. Csak 1992-ben rehabilitálták.
Gelencsér Gábor könyvében tudományos igényességgel, ugyanakkor empátiával mutatja be Gyöngyössy Imre (1930–1994) életét és művészetét, melyet „egyfelől a mindenkori mártírok, az üldözöttek szenvedései, a megváltás és a megváltók melletti kiállás, másfelől ezen eszmék felfokozott, költői erejű, szenvedélyes kifejezése” jellemez. Életművének helye azonban a magyar filmtörténeti kánonban ellentmondásos. A kötet azt igyekszik bizonyítani, hogy a rendező munkássága szerves része a magyar filmtörténeti folyamatoknak, valamint arra a kérdésre keresi a választ, hogy filmjei mely stílustörténeti irányzatokhoz kapcsolódnak, illetve miképpen alakítják azokat és mennyiben hoznak újat és eredetit a szemléletmód és a formavilág tekintetében.
A kötet második felében a magyarul jórészt először megjelenő dokumentumok pedig az alkotói műhelytitkokba engednek bepillantást, illetve Gyöngyössy kevéssé ismert külföldi fogadtatását mutatják be.
Szerző: Várszegi Asztrik
Fotó: MMA Kiadó
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
