Az alábbiakban Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspökének karácsonyi üzenetét olvashatják.
Krisztusban szeretett Testvérek!
Szentatyánk, Ferenc pápa megnyitotta a jubileumi szentévet Jézus Krisztus születésének 2025. évfordulóján, hogy a remény zarándokaiként egy egész éven keresztül adjunk hálát Istennek, és ünnepeljük a világtörténelem legnagyobb eseményét, Isten Fiának test szerinti születését.
Ebben az elmélkedésben szeretnék párhuzamot vonni az ünnep evangéliuma és a karácsonyi események között.
Nem véletlen az, hogy ha új dologgal áll elő valaki, mindjárt az mondjuk: „Na, hadd lássam”! A választott nép is így volt Istennel kapcsolatosan. Bár elérhetetlennek tűnt számukra, mégis örök vágyakozással remélték, hogy egyszer meglátják, érinthetik, találkozhatnak vele; Emmánuel, velük lakó, értük jelen lévő Istenük lesz.
Nemeshegyi Péter jezsuita atya írja: „Jelen lenni és találkozni a személyes létezők világához tartozó fogalom. Ha két kő fekszik egymás mellett, nem mondjuk, hogy jelen vannak egymás számára, vagy hogy találkoznak. Olyan létezők találkoznak, akik egymásért, egymás számára vannak jelen. …
Isten minden képzeletüket felülmúló módon teljesítette a népe vágyát. A megtestesülésben egyértelműen az ember felé fordult, felkínálta a vele való kapcsolat lehetőségét.
1. Szent János írja: „Az Ige testé lett és közöttünk lakott”, a karácsonyi angyal pedig így közölte a pásztorokkal a jó hírt: „Ma megszületett a Megváltótok”! Ez még nem találkozás. Ez csupán megállapítás. De az utána következők, hogy: „Láttuk dicsőségét”, a pásztoroknál pedig: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket”, ezek a szavak már a találkozás felé mutatnak. Az apostolok látták a feltámadt Urat, a pásztorok pedig sietve elmentek, hogy megnézzék a Kisdedet.
Itt Isten cselekedett és cselekvésre késztet: nem hagyja nyugodni a pásztorokat, de az apostolokat sem: erről meg kell bizonyosodni! Ha igaz ez az örömhír, akkor ez mindent megváltoztat az életükben, de a mienkben is! Ha igaz, hogy megszületett az Isten Szentje, ha igaz, hogy helyettünk halt meg a véres Golgotán, ha igaz, hogy a halála után dicsőségben feltámadt, ha igaz, hogy egy teljesen új, Istennel közös életet nyerhetünk Tőle – akkor nem alhatunk tovább az éjszakában, akkor semmi nem lehet fontosabb annál, hogy hálásan fogadjuk el a legnagyobb karácsonyi ajándékot.
2. „Övéi nem fogadták be” – írja Szent János evangélista… Mária és József „nem kaptak helyet a szálláson” – jegyzi meg Szent Lukács. Ez bűn volt a betlehemiek részéről, bűn Mária, a gyermeket váró anya és József ellen, bűn a születendő gyermek ellen, de – és ez a megdöbbentő – Jézus nem azért jött, hogy őt oda fogadjuk be csupán, ahova be tudunk fogadni egy gyermeket váró édesanyát, egy házaspárt, hanem
Jézus istenségét bizonyítja, hogy ő meg is valósította annak lehetőségét, hogy „énünk barlangjában” megszülethessék. Köztünk maradt az Oltáriszentségben, és ide lép be minden szentáldozással. Ettől nagyobbat, szebbet, örökkévalóbbat senkitől nem kaphatok!
Akkor nemcsak a karácsonyunk, hanem az egész életünk más lesz. Az ilyen emberek közelében jó lenni, mert ott békességet, szeretetet, örömet találni. Bárcsak ilyenekké válhatnánk, bár ilyenekké tehetne bennünket ez a karácsony, és ennek a karácsonynak legnagyobb ajándéka, az Úr Jézus Krisztus! Nyissuk meg az utat szívünk barlangja felé, és legyünk a remény hordozói a szentévben!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek reményteljes, örömteli és boldog karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, békés új esztendőt!
† Schönberger Jenő
szatmári püspök
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »