A romániai szuperválasztási év vége ugyanis olyan példa nélküli döntéseket, váratlan fordulatokat és extrém helyzeteket – valamint extrém nézeteket valló pártokat, politikusokat – hozott, melyek nyomán egyre inkább az látszik, hogy Bukarestben bármikor előállhatnak olyan helyzetek, amikor a régi rossz is jó. Sőt, adott esetekben az a legjobb.
Nemigen láthattuk előre például azt, hogy örülnünk kell annak, ha – akár amerikai nyomásra, akár a romániai mélyállam beavatkozása révén – érvénytelenítenek egy választási folyamatot, hiszen így megteremtődik az a precedens, miszerint bármikor törölni lehet a szavazást, ha nem tetszik az eredmény, Călin Georgescu potenciális győzelménél azonban talán-talán ez is jobb opció volt. És igen, eljutottunk oda is, hogy Klaus Iohannist is lenyeljük még egy kis ideig: rossz államfőnek bizonyult, a rendszerváltozás után hatalomra kerültek közt talán a legrosszabb – de még mindig jobb, mint egy legionárius mozgalommal rokonszenvező, szélsőséges eszméket valló sarlatán.
Aztán ott az a sokat szidott nagykoalíció. Hányszor meg hányszor kárhoztattuk, hogy mennyire egészségtelen, természetellenes, milyen rossz ez a szövetség – de lám, a választások nyomán kialakult parlamenti erőviszonyok közepette mégiscsak ez a legjobb. Minden más felállás vagy egy bármikor megdönthető, rettenetesen instabil kisebbségi kormányt jelentene, vagy pedig, ami még ennél is rosszabb: a szélsőséges erők hatalomra kerülését. Aztán azt is meg kellett érnünk, hogy ott könyörgött mindenki a nemegyszer pokolba kívánt, vörös pestisnek becézett, korruptnak és kommunistának bélyegzett Szociáldemokrata Pártnak: vállalják a kormányzást, nélkülük ugyanis megint csak nincs működőképes kormány. Márpedig egy rossz kormány – akár a régi-új kormányfővel, Marcel Ciolacuval az élen – mégiscsak jobb, mint a semmi: év vége van, ki kellene dolgozni a jövő évi költségvetést, meg kellene szervezni az államelnök-választást, hogy hirtelen csak a legszükségesebb teendőket emeljük ki.
És ha már elnökválasztás: minden jel szerint színre léphet Crin Antonescu, a liberálisok egykori vezetője, aki Victor Ponta volt szociáldemokrata pártvezérrel korábban már tető alá hozott egy liberális–szociáldemokrata szövetséget, amelynek kormányzása szintén nem tartozott a román közelmúlt fénykorszakai közé. A közéletből több mint tíz éve visszavonult politikus a jelenlegi Európa-párti koalíció jelöltje lehet a tavaszra tervezett elnökválasztáson – nem akármilyen visszatérés lenne ez az egykor szépreményű, később vitatott megítélésű, majd levitézlett politikus számára. Crin Antonescu sem az a jelölt, akit kitörő lelkesedéssel lehetne megválasztani – a Georgescu- és Simion-félék uralta mezőnyben azonban a rossz is könnyen jó lehet.
Mint ahogy jó lesz az a kormány is, amelyet összeállít a szociáldemokraták, a liberálisok és az RMDSZ szövetsége. Legalább annyira, mint az a rossz pálinka, amelyet a viccbeli Pista bácsi is megivott…
Fotó: gov.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
