Boldog Brenner Jánost köszöntötte a nagykanizsai Jézus Szíve-plébánia december 15-én, advent harmadik vasárnapján. Az alkalomról Pohnert Dávid káplán, a Brenner János Hittudományi Főiskola egykori növendéke beszámolóját szerkesztve közöljük.
„Brenner János atyánk, te légy példaképünk, közbenjárásoddal segítsd földi éltünk…” December 15. a vértanú áldozópap liturgikus emléknapja. Idén a Gondviselés úgy engedte, hogy e dátum egybeessen advent harmadik vasárnapjával,
Az is nagy ajándék volt, hogy az ősz folyamán kaphattunk vértanúnkból egy ujjperccsont-ereklyét a Szombathelyi Egyházmegyétől. Ezt egy képviselő-testületi ülés előzte meg, még a nyár végén: ezen az ülésen elhatároztuk, hogy szeretnénk egy modern szentet is templomunkban tisztelni, így adódott, hogy Boldog Brenner János lett plébániánknak és különösen is fiataljainknak példaképe.
Advent harmadik vasárnapján a délelőtti szentmisében helyeztük ki tiszteletre Boldog János ereklyéjét. Ő a maga derűjével és gyakran ábrázolt mosolyával valóban példakép lehet az öröm vasárnapján. Az ünnepi szentmise előtt hittanosaink meggyújtották a harmadik adventi gyertyát, majd az asszisztencia a templom főkapuján keresztül vonult be.
Magam hoztam be János atya csontereklyéjét – ő mostantól velünk van a felsőtemplomban. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy behozhattam, mivel öt évig a győri Brenner János Hittudományi Főiskolán készülhettem a papságra és ez idő alatt „nagyon jó barátok” lettünk.
A szentmise végén, az áldás után lementünk a ministránsokkal az ereklye elé, és imádkoztunk mennyei Atyánkhoz, Boldog Brenner János közbenjárását kérve. Az imádságok között felhangzott egy volt szemináriumi évfolyamtársam, Horváth Csaba atya (jelenleg kapuvári káplán) Brenner János tiszteletére írt himnusza.
Bízom abban, hogy János atya közben fog járni fiataljainkért, egyházközségünk megújulásáért.
Nagy szükségünk van arra, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk ünnepelni.
Boldog Brenner János nagyon sok nehézségen ment keresztül: a ciszterciek feloszlatása, majd a szombathelyi szeminárium bezárása. Élete utolsó napját sem úgy tervezte, hogy vértanúhalált hal. Még reggel megjegyezte házvezetőnőjének:
Aztán éjszaka kihívták azzal az ürüggyel, hogy a szomszédos faluban haldoklik valaki. Ő kötelességtudóan elindult, majd útban Zsida felé megtámadták, és harminckét késszúrással megölték. Ennek a cselekedetnek sok előzménye volt. Szinte mindnek az állt a hátterében, hogy Boldog János hittel, jámborul és buzgón végezte papi szolgálatát. Legyen az ő buzgósága példa mindnyájunk számára!
Szöveg: Pohnert Dávid
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kovács Csabáné
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
