Nemzetbiztonsági kockázatként kell kezelni Soros itt kiépített hálózatait. – Pokol Béla írása.
Nemzetbiztonsági kockázatként kell kezelni Soros itt kiépített hálózatait. – Pokol Béla írása.
Gglobális uralmi rend kiépülését kutatva harmadszor kerül az utamba Carroll Quigley 1966-os monumentális műve, a Tragedy and Hope, melynek 1300 oldalát az ember nem veszi csak úgy maga elé, ha nem kap külön ösztökélést rá. Én a holland nemzetközi politikatörténeti kutatótól, Kees van der Pijltől kaptam ezt először. Ő a nyugati elitek 1600-as évek végétől kezdődő küzdelmeinek bemutatásánál jelzi, hogy az ekkortól élre törő angol elit, miközben legyűrte és összeolvadt a korábban domináló holland pénzügyi elittel, majd Napóleon kiiktatásával a sok száz éves francia akadályt is elhárítva a tengerek, és ezzel a világkereskedelem és a pénzügyi rendszer urává válva az 1800-as évek végétől feljövő Egyesült Államok angolszász pénzügyi elitjével olvadt össze.
Ezt az utolsó nagy globális elitformálódást, mely az 1950-es évektől a nyugati világ, majd a szovjet birodalom legyűrése után a teljes glóbusz uralását biztosította, az angol Cecil Rhodes által szervezett Round Table (Kerekasztal) nevű titkos társaság tette lehetővé.
Ennek leírását Pijl főként Quigley művére alapozta, és Quigley azért autentikus ez ügyben, mert műve 1966-os megírása előtt húsz éven át ennek a nyugati világot átszelő titkos társaságnak a legbelső körig bejutó tagja volt, és a legteljesebben egyet is értett törekvéseikkel. Csak éppen született kutatóként azzal nem értett egyet, hogy e pompás célokra törekvő világuralomnak miért kell titkosan kiépülni, mert ez a demokrácia alapvető elveivel áll szemben, melyeket Quigley éppolyan értékesnek tartott.
Bár Rhodes 1902-ben meghalt, de addigra a brit dél-afrikai gyarmaton kiépített gyémánt- és aranybányák révén a világ egyik leggazdagabb emberévé vált. Egy ideig még miniszterelnök is volt, és Rhodesia néven egy ország viselte a nevét sok évtizeden át. Örökségéből bizalmasa, Alfred Milner az angol nyelvű világ, benne Afrika, Kelet-Ázsia és Közép-Amerika brit gyarmati területeinek nagy részén szorgalmasan kiépítette a titkos társasági hálózatuk sejtjeit. Az eljárás – sok mindent a szabadkőművesektől átvéve – a Rhodes által elkezdett úton haladt, az eredetileg az Oxfordi Egyetemen kiválogatott diákok ideológiai trenírozása, majd a legtehetségesebbek pozícióhoz juttatása, ellenőrzésük és irányításuk mellett. Később ugyanezt az eljárást Dél-Afrikában a Rhodes University révén megismételték, és így tovább a befolyásuk alá vont újabb és újabb szellemi centrumokkal.
Az első világháborút lezáró versailles-i egyezményeknél a százat is meghaladta a különböző országokból delegáltak száma, akik társaságaik tagjai voltak, és folyamatos egyeztetésük döntően befolyásolta egy sor kérdés megoldását a békeegyezményekben. Ennek az angolszász elitnek a máig tartó leágazását jelenti az amerikai Council on Foreign Relations (CFR), amelyet 1921-ben hoztak létre, és amely az elmúlt száz évben az USA kül- és pénzügyi politikáját folyamatosan meghatározta. A CFR és az 1954-ben létrehozott és jórészt szintén titkosan működő Bilderberg-csoport a Trilaterális Bizottság legfőbb meghatározója.
A világ leghatalmasabb elitjei gyűlnek össze rendszeresen a globális világ egy-egy dilemmájának megtárgyalására és saját szájuk íze szerinti megoldására.
George Soros benne van mind a CFR-ben, mind a Bilderberg-csoportban állandó meghívottként, de nem ezért merül fel a hasonlóság az ő és Cecil Rhodes tevékenysége között. Soros alapítványának honlapja szerint 129 országban vannak tagszervezeteik, a központokban (New York, Washington, London, Berlin, Brüsszel stb.) ezerfős apparátussal, a 129 országban további három-négyezer fizetett emberrel, akiket az NGO-hálózataik (Helsinki Bizottság, Amnesty International stb.) sokaságának fizetett bizalmasai egészítenek ki. Ezeket pedig az EU intézményeibe már áttelepült embereik és a baráti kormányzatok idején az egyes országok egyetemi rendszereibe beépült további hálózataik egészítik ki. Összességében ez a több tízezres nagyságrendet is eléri, külön regionális alközpontokkal Európában, Ázsiában, Latin-Amerikában és a hatalmas Afrika több régiójában összekötve. Mint egy fegyelmezett hadsereg működik ez a glóbuszt átfogó alapítványi NGO-hálózat.
Bátran elmondhatjuk, hogy a Cecil Rhodes által kialakított Round Table titkos társaságok rendszere óta – amely az 1900-as évek első felében a világpolitikát döntően befolyásolta – csak ez a nagy befolyású magánhatalmi rendszer tudja megközelíteni annak erejét. Így sürgető a kérdés, hogy mikor jön már egy új Carroll Quigley, aki feltárja nekünk a mostani magánhatalmi világrendszer e központi elemét. Cecil Rhodes és George Soros összefüggésbe állítása ennek a feltáró szellemi munkának a kiindulópontja lehet.
Ezt azért is jó lenne látni, mert Donald Trump ismételt elnökké választása előtt az ígéretei között szerepelt az Amerikát és a világot uraló mélyállam elleni keresztes háború megindítása, melynek egyik központi eleme a Soros-birodalom.
Talán lehet úgy prognosztizálni, hogy ahol már eddig is létrejött az országon belüli elitek Soros-birodalom elleni lázadása, ott az eddig Sorost segítő amerikai államhatalmi nyomás megszűnik majd, és mint nemzetbiztonsági kockázatot lehet kezelni Soros itt kiépített hálózatait. Ezt eddig még felvetni sem lehetett.
Pokol Béla
A szerző professor emeritus
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
