Az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés szövege szerint a törpeállammá zsugorodott Ausztria Magyarországtól is kapott volna területeket. A később Burgeland néven tartománnyá szerveződő részek Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati határterületeit is magába foglalta.
1921 decemberében Sopron és a környező falvak dönthettek, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz kívánnak csatlakozni. A népszavazást a nyugat-magyarországi felkelés előzte meg, végül az osztrák és magyar félnek olasz közvetítéssel sikerült megegyeznie és a népszavazást kiírták.
A különös döntés – mi szerint a vesztes háborús szövetségesek egymástól nyernek területeket – mögött a győztes hatalmak elképzelései álltak. A békeszerződésben Ausztria és Németország összeolvadását, az „Anschluss” -t is visszavonták, Ausztria így azonban életképtelen államalakulat lett. A Nyugat-Magyarországi területek biztosításával az antant hatalmak kedvezni próbáltak Ausztriának, illetve gátat szabni a „szláv korridor” létrehozásának, ami a csehszlovákok egyik javaslata volt és ami összekötötte volna Csehszlovákiát és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot Magyarországot kettévágva.
Hűségkapu, 1935. (Kép forrása: Fortepan / Rostóczky Alfonz)
A trianoni békeszerződés szövegében is Burgenland Ausztriát illette, Sopronnal együtt. Azonban a békeszerződés aláírásakor a nyugat-magyarországi területeken a Nemzeti Hadsereg katonái állomásoztak, ami eszközt jelentett a magyar fél kezében, hogy minél tovább elodázza a területek átadását.
A diplomácia sikere
Különböző katonai formációk, mint a Rongyos Gárda Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével, fellépése fegyveres konfliktust okozott. A nyugat-magyarországi felkelés legfontosabb eredménye a velencei konferencia összehívása volt, ami 1921. október 11-én kezdődött meg. Az olaszok közvetítő szerepet vállaltak az osztrák és magyar fél között. A magyar küldöttek próbálták elérni, hogy Sopron környékére népszavazást írjanak ki, kérelmüket pedig a Millerand-féle kísérőlevéllel támasztották alá. A békekonferencia elnöke a trianoni békeszerződés mellé írt levelében tett ígéretet arra, hogy az új határok módosítására lesz lehetőség. Az osztrák fél végül a felkelők lefegyverzésének fejében elfogadta a népszavazást. A magyar diplomáciai siker a revízió egyetlen tartós sikere lett.
A feszült helyzetet tovább bonyolította IV. Károly visszatérési kísérlete, a „második királypuccs”. A száműzött 1921 őszén tért vissza, de az október 23-i budaörsi csatában a legitimista erők vereséget szenvedtek, a királyt pedig Madeira szigetére száműzték.
Soproni hűség
A zavaros körülmények miatt a soproni népszavazást francia, olasz és angol katonák biztosították és bár egyik fél sem riadt vissza nyílt propagandától, a december 14. és 16. között tartott voksolás végül villongások nélkül ért véget, eredménye pedig egyértelmű volt. A választáson résztvevők kétharmada (körülbelül 65.1%) döntött Magyarország mellett, így Sopron és további nyolc település került hivatalosan is magyar fennhatóság alá.
Prónay Pál, a Rongyos Gárda egyik vezetője.
Az országgyűlés 1922-ben „civitas fidelissima” címmel tüntette ki a várost, mely cím a címerébe is bekerült. 2001 óta pedig a népszavazás első napját a „hűség napjává” nyilvánították. A népszavazás emlékére 1928-ban Sopron főterén boltíves kaput emeltek, amit Hikisch Rezső tervezett.
A soproni népszavazáson a vegyes etnikumú város szavazói döntése jutott érvényre. A hosszú történelemre visszatekintő Sopron – ahol 1681-ben országgyűlést és Eleonóra királyné koronázását is tartották – nem magyar ajkú lakói közül többen is Magyarországot választották.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
