Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az Eucharisztia és a bűnbánat szentsége közötti kapcsolatról szóló elmélkedéseinket zárjuk ezzel a résszel.
A keresztény életbe való beavatás miséi közül, A kiválasztás vagy a keresztségre jelentkezés alkalmával mondott szövegekben, ugyanazt az áldozás utáni imát mondjuk, mint amit nagyböjt IV. hetének csütörtöki napján. A különféle szükségletekben mondott szentmisék közül kiemeljük a bűnök bocsánatáért szóló szövegeket. Itt viszont a felajánló könyörgéseket is említjük, mivel témájuk szorosan kapcsolódik az áldozás utáni könyörgés tartalmához. „Urunk, neked ajánljuk a kiengesztelés és dicséret áldozatát, hogy irgalmaddal szabadíts meg bűneinktől (delicta), és ingadozó szíveinket te vezéreld!” (super oblata) és „Irgalmas Istenünk, add meg nekünk, hogy ezen ajándék vételével elnyerve bűneink bocsánatát, a te kegyelmeddel ezután elkerülhessük azokat, és tiszta szívvel szolgálhassunk neked!” (post communionem) – az Eucharisztia megszabadít a hibáktól, törvényszegésektől és segít a bűnös cselekedetek elkerülésében.
A könyörgés tartalma összecseng Szent Ambrus tanításával: „Valahányszor vesszük, az Úr halálát hirdetjük.
Mindig vennem kell tehát, hogy mindig elnyerjem bűneim bocsánatát. Mindig vétkezem, kell hogy mindig legyen rá orvosságom (debeo habere medicinam)” (Szent Ambrus: A Szentségekről IV, 6, 28)
Ugyanakkor a Katolikus Egyház katekizmusának tanítását is közvetíti a lex orandi-lex credendi elvnek megfelelően:
Ezzel visszatértünk a Tridenti Zsinathoz (DH 1638), amely az Eucharisztiát ellenméregnek vagy ellenszernek nevezi (antidotum), amely megszabadít a napi vétkektől (culpa cotidiana) és megőriz a halálos bűnöktől (peccatum mortale). Amennyiben a teológiai kijelentések szentírási alapját keressük, akkor Máté evangéliumában találjuk a választ: „Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől […] mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 1,21; 26,28). „Kérünk, Uram, tekints kegyesen erre az áldozatra, amelyet fenségednek bűneinkért ajánlunk fel, és add, hogy ez a szent áldozat, amelyből az emberek számára a bűnbocsánat forrása fakad, adja meg a Szentlélek kegyelmét, hogy könnyeket tudjunk hullatni bűneink miatt!” (super oblata) – az Eucharisztia igaz bűnbánatra indít. „Uram, a te szentséged tiszteletreméltó vétele segítsen minket, hogy a könnyek sóhajtozó hullatásával megtisztuljunk bűneink foltjaitól (maculas peccatorum), és nagylelkűséged által adja meg számunkra a vágyott bocsánat hatását” (post communionem).
Befejezésül az elhunytakról szóló áldozás utáni könyörgés szövegére is figyelmet fordítunk, amelyben arra kérjük az Urat, hogy ezen áldozat által az elhunyt megtisztuljon és megszabaduljon bűneitől, és a feltámadás végnélküli örömének legyen részese. „Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról. Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért. Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár: ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.” (2Makk 12,43-46)
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »