Megvilágosodás: Fehér János két és fél hét elteltével rájött, hogy a rendőrség kényszerítette ki belőle a gyerekgyilkosság beismerését
A 40 éves Fehér Jánost december 14-én letartóztatásba helyezte a Kecskeméti Járásbíróság. A férfit azzal gyanúsítja a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság, hogy 2000. május 28-án, különös kegyetlenséggel (egy ácskapoccsal halálra verte) megölte az akkor 11 éves Till Tamást. Fehér 2024. november 28-án történt tanúkihallgatása során beismerte a brutális bűncselekmény elkövetését. A későbbi poligráfos vizsgálat eredménye megerősítette: a gyilkos igazat állított, amikor azt közölte a nyomozókkal, ő oltotta ki a kisfiú életét. Fehér védője, dr. Hódos Attila a bíróság döntését követően gusztustalan vádaskodásba kezdett, gyakorlatilag hivatali bűncselekmény – kényszervallatás – elkövetésével vádolta meg a védencét kihallgató rendőröket.
A „tisztelt gyilkos úr” védője, dr. Hódos Attila
„November 28-án volt egy tanúmeghallgatása az ügyfelemnek, amelynek során részletesen beszélt a körülményekről. Ekkor mindenkinek az volt az egyértelmű álláspontja, hogy ez a cselekmény elévült. Végig együttműködött a hatóságokkal, és segítette őket” – nyilatkozta az ügyvéd a sajtónak. „Az ominózus kihallgatása után egyébként még egy alkalommal volt a Teve utcai Országos Rendőr-főkapitányság épületében is, ahol – az értesítésem nélkül – újra kihallgatták tanúként. Nagyon hosszan beszélt a borzalmas és tragikus életkezdetéről, illetve a gyermekotthonban eltöltött idejéről is részletesen beszámolt. Ekkor tehát védelem nélkül hallgatták ki tanúként” – magyarázta.
Dr. Hódos Attila így folytatta:
„Ügyfelemnek egyértelmű és határozott álláspontja, hogy a beismerő vallomását kényszer és fenyegetés hatására tette. Azt ígérték neki, ha megteszi, a családját békén fogják hagyni, és nem szednek elő esetleg a múltjából olyan dolgokat, amelyek rá terhelők lennének. A poligráf valóban ráerősített, de a hazugságvizsgálatnak is vannak hiányosságaik, ezért objektív bizonyítéknak nem fogadható el.”
Büntető törvénykönyv (Btk.) 303. § (1): „Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Néhány dolgot muszáj tisztába tenni az ügyvéd előadásával összefüggésben.
A november 28-i tanúmeghallgatáson, amely során Fehér János beismerte az emberölés elkövetését és részletesen beszámolt a bűntett körülményeiről, dr. Hódos Attila is jelen volt. Tehát hallania kellett, ha védencét a nyomozók megfenyegették. Ennek ellenére dr. Hódos két és fél hétig nem tett semmit. Nem ballagott el a Központi Nyomozó Főügyészségre, hogy – kényszervallatás gyanújával – feljelentse a Fehért kihallgató, hivatalos személynek minősülő rendőröket.
Dr. Hódos a médiát sem kereste meg, hogy elpanaszolja: ügyfelét a zsaruk kényszerítették arra, hogy bevalljon egy gyerekgyilkosságot. Pedig ebből óriási sajtóbotrány kerekedhetett volna.
De nem. A „tisztelt gyilkos úr”, Fehér János és az ő jogi érdekét képviselő dr. Hódos Attila is hallgatott.
Szépen hátradőltek a kanapén, felpattintottak egy-egy hideg sört, és elégedetten megállapították: „a bűncselekmény elévült, kurva jók vagyunk, elmehetnek a rendőrök és az ügyészek a f@szba!”
Két és fél hétig tartott az idill. Aztán beütött a krach. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség jogértelmezése szerint Fehér János szörnyű tette mégsem évült el, mivel az emberölés minősített esete soha nem évülnek el, függetlenül az elkövető életkorától. Itt következzen egy rövid közbevetés: ugyanez a főügyészség két és fél héttel korábban még rábólintott arra, hogy Fehér – az emberölés beismerését követően – szabadon, mosolyogva távozhasson a rendőrség épületéből. Akkor (még) a nyomozást felügyelő vádhatóság is azon az állásponton volt, hogy a cselekmény elévült, Fehér János nem büntethető.
Aztán valami megváltozott. Minden bizonnyal a hatalmas közfelháborodás hatására az ügyészek felülvizsgálták korábbi véleményüket, és a feltételezett elkövető elfogására utasították a rendőrséget, mert már úgy értékelték, a bűncselekmény elévülése fogalmilag kizárt. Fehér bűnügyi őrizetbe került.
Dr. Hódos és a „tisztelt gyilkos úr” ekkor még mindig nem jelentették fel a – szerintük – kényszervallató rendőröket, és nem tárták a sajtó elé sem az általuk vizionált, nagyon súlyos visszaélést. Még mindig vártak a lap előhúzásával.
Fehér János fenyegetve érezte magát, amit a finom lelke nehezen viselt
A bírósági tárgyaláson, amelyen a gyanúsított letartóztatásba helyezéséről döntöttek, viszont már az ügyvéd bedobta a kényszervallatás vádját. Két és fél hét után…
Fehér János anyja és apja már nem él. Testvérei nincsenek. Gyereke/gyerekei sincs/sincsenek. Felesége van, Ildikó, akivel szeptember végén házasodtak össze. Ugyan milyen család „békén hagyását” ígérhették a rendőrök – a beismerő vallomásért cserébe?
Azt is állította dr. Hódos Attila, hogy a nyomozók azt is mondták védencének, „nem szednek elő esetleg a múltjából olyan dolgokat, amelyek rá terhelők lennének”. Voltak olyan „dolgok” Fehér előéletében, amelyek a gyerekgyilkosságnál, a létező legsúlyosabb bűncselekménynél „kellemetlenebbek” lehettek volna ránézve? Talán a tömegmészárlás vagy egy világháború kirobbantása lehetett volna ilyen. Minden más „súlytalanabb” egy – különös kegyetlenséggel – elkövetett gyerekgyilkosságnál.
Kedves Olvasó! Kérjük, gondolkodjon el: mi lenne az, amiért „cserébe” magára vállalna egy olyan, közfelháborodást kiváltó gyerekgyilkosságot, amit a valóságban nem követett el?
Egy kommentelő ezt írta az egyik hírportálon a „kényszerítéssel” összefüggésben:
„Értem, szóval zsarolták, hogy tönkreteszik a családját, a cégét, de ha bevall egy csip-csup gyilkosságot, akkor semmi baj nem fog történni, mert a családja megértően elfogadja, hogy gyermeket ölt, a cége partnerei meg pláne. Ahha, ez világos és életszerű.”
Dr. Hódos Attila döbbenetes kijelentésével bekormányozta magát egy olyan utcába, ahonnan képtelenség jól kijönni. Már azzal unszimpatikus szerepbe helyezte magát, hogy elvállalta egy olyan kegyetlen gyilkos védelmét, aki egy ártatlan kisfiút küldött a halálba, akit addig ütött egy ácskapoccsal, addig szurkált, fojtogatott, amíg a kis szíve vert… Minderről az ügyvéd jelenlétében számolt be részletesen a rendőröknek.
Vélelmezhetően a jobb sorsra érdemes dr. Hódossal az történhetett, hogy a munkadíj és az üggyel járó hírnév lehetősége erősebbnek bizonyult az erkölcsi aggályainál – ha egyáltalán felmerültek benne olyanok.
„Már az is undorító, hogy valaki elvállal egy ilyen ügyet. Értem, hogy ügyvéd, de azért vannak bizonyos határok… Ja mégsem” – fogalmazott egy hozzászóló a Facebookon.
A Privátkopó egyik olvasója is megosztotta a Till-üggyel kapcsolatos gondolatait a portál szerkesztőségével:
„Azok az ügyvédek, akik képesek egy ilyen hányadék embert védeni, ráadásul úgy, hogy látható a védekezésükön, hogy alapvetően egy cél lebeg előttük, hogy elkerülje az ügyfele a felelősségre vonást, vagy azt, hogy súlyos büntetés szabjanak ki rá, azok az én szememben nem ügyvédek, hanem 5 perc hírnévért mindenre képes magamutogató „celebek”. Ezek az ügyvédek erkölcsi fertőről tesznek tanúbizonyságot. Dr. Hódos Attila most még nem érzi, de azzal, hogy a gyilkos oldalán, őt gátlások nélkül mentegetve, belépett ebbe a borzalmas ügybe, nagyon sok potenciális ügyfelét vesztette el. Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy néhány év múlva az ügyvédi kamaránál kuncsorog segélyért…”
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
