Nyitókép: Körkép.sk
Sem a karácsonyi vásár résztvevőit, sem a vásárosokat nem zavarta különösebben a ködös, zimankós decemberi időjárás a királyhelmeci Majláth – múzeum udvarán. – Inkább lenne jó recsegős mínusz öt – vélik sokan.
– Átkozott klímaváltozás- dünnyögi másvalaki, és beáll a sorba a forraltboros sátor előtt, mert ez a nemes ital bizonyítottan enyhíti a klímaváltozás, meg úgy általában bármi negatív következményeit. Másvalaki – már nyilván több ilyen sorban állás után – a mai péntek tizenharmadikára utalva, ami tudvalevőleg Luca napja, a régi babonát említi: ma az éjféli misén egy kisszékre állva, amit tizenhárom fajta fából tizenhárom hét alatt kell elkészíteni, megláthatjuk az igazi boszorkányokat.
Barátja, aki egy-két pohárral talán még nála is jólinformáltabb, kissé rosszmájúan felvilágosítja: – Ugyan…nem kell ahhoz templomba se menni… meg holmi fákkal gürcölni… valahol elég csak körülnézni…
A forraltbor bölcsei nemigen illetődnek meg attól, hogy az illatos nedűt a város polgármestere, Kassa megye alelnöke szervírozza saját kezűleg. Királyhelmec borváros, még ha nem is része a közismert borvidékeknek, amit a címerben szereplő zöld venyige, piros szőlőfürt is bizonyít, ezüst alapon. (A fehéret anno nem fogadta el a címerbizottság, ez a trikolór már egy kicsit sok lett volna a nemzetiségi kisebbségi öntudatból.)
A zenekar hangol, leszáll az est. Még hidegebb lesz, ami sokakban erős vágyat ébreszt, hogy megtekintsék „A Felső – Bodrogköz szőlészeti és borászati hagyományai korabeli képeken” című kiállítást. A régi, fekete-fehér fotókon Zetor traktor száguld vagy huszonkét kilométer per órás észveszejtő sebességgel, pótkocsit húz – magyarul „lecska” – amin vagy kéttucatnyi ember ül, férfiak, nők vegyesen. Egy dolog közös bennük: mindannyian jókedvűen mosolyognak. Igen, abban a nagy szegénységben, amikor minden olcsó volt, csak éppen semmit nem lehetett kapni. Miért is ne mosolyogtak volna. Bor volt, munka volt.
A Zetor már csak a háztáji gazdaságokban köhécsel itt-ott, az új „Dzsondír” úgy repeszt kilencvennel az országúton, hogy meg se merem előzni. De mosolygó alkalmazottat, olyat mutassanak nekem.
Csillognak a karácsonyfadíszek, villog a háziméz meg a lekvár a standokon. Mellette bögre, meg is lehet rögtön tölteni.
Apropó, tölteni. Boszorkányt nézni az éjféli misére biztos nem megyek, még ha Harry Potterrel lovagolnak egy seprűn, akkor se. De az a forralt bor, az még esetleg megoldható.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
