A tudomány fejlődése mindig áldozatokkal járt. Az elmúlt évszázadokban, legyen szó az orvoslásról vagy űrhajózásról, rendszerint elsőnek mindig állatokon folytattak kísérletet a szakemberek, ez azonban a 20. században egyre több embert háborított fel.
A 20. század elején a londoni laboratóriumban végzett állatkísérlet nem csak az alany, a barna kutya életét követelte, de heves társadalmi vitát és utcai összecsapásokat is kiváltott. A megosztó eset nyomán felállított szobor a tudományos fejlődés és az etikai kérdések közötti feszültség jelképévé vált, emlékeztetve a tudomány árnyoldalaira.
Az emberi érzékenység fejlődött és sokan kezdték úgy gondolni, hogy az állatokon végzett kísérletek etikátlanok. Ugyanez a folyamat az Egyesült Királyságban is lezajlott, ahol a 20. század elején az állatkísérletek, különösen a viviszekció, a még élő állatokon végeztek műtéti kísérletek kérdése rendkívül megosztotta a tömegeket.
Illusztráció: Beagle falka
A barna kutya szenvedései
Az emberek két táborra oszlottak, az egyiket a tudományos közösség tagjai és támogatóik képviselték, akik egyre nagyobb mértékben kívánták alkalmazni az állatkísérleteket orvosi és biológiai kutatások céljából, hiszen véleményük szerint csak így lehet biztosítani a tudomány fejlődését, és az emberi betegségek gyógyításának lehetőségét. A másik oldalon pedig az állatvédők sorakoztak fel, akik az eljárás kegyetlenségét hangsúlyozták.
A feszültségek 1903-ban éleződtek ki, miután a London University College egyik laboratóriumában újabb állatkísérletre került sor, amit hatvan orvostanhallgató kísért figyelemmel. A műtétet szerencsétlen kóbor, barna színű terrieren végezték el. A műtétet végző William Bayliss szerint a kutyát megfelelően elaltatták, a diákok szerint viszont érzéstelenítés nélkül végezték a beavatkozást és a kutya sokat szenvedett, vagyis a szakemberek megszegték az állatkínzást tiltó törvényeket. Az állaton ugyanis két kísérletet is elvégeztek, ami ekkor már tilos volt, ráadásul a kísérletek végén kloroform helyett a műtéti szikével végeztek az állatta.
Szobor az áldozatokért
Az eset annyira megrázta a műtétet figyelemmel kísérő két svéd diákot, hogy nyilvánosságra hozták a kegyetlenkedést. Az ügy nagy felháborodást keltett és nőtt az a mozgalom, amely az állatkísérletek betiltását tűzte ki céljául. Az állatvédők egyik élharcosa, Stephen Coleridge úgy döntött, hogy eljött az ideje szobrot állítani a barna kutya emlékére, egyúttal felhívva a figyelmet az állatkísérletek kegyetlenségére. Az állat bronzszobra 1906-ban készült el és a londoni Battersea Parkban állították ki.
Az emlékművet felirattal is ellátták, amelyben hangsúlyozták a kutya szenvedését és azt, hogy milyen kegyetlenek az orvosok. Ugyanakkor a szöveg sértette mindazokat, akik tudományos területen dolgoztak és bíztak az állatkísérletek eredményeiben.
Tüntetés 1910. március 19-én a szobor eltávolítása ellen
A szobrot gyakran megrongálták, ezért a londoni hatóságok állandó őrizetet biztosítottak, hogy senki se tudjon kárt tenni benne. Orvostanhallgatók csoportja 1907. decemberében tüntetést szervezett, céljuk a szobor eltávolítása volt. A demonstráció azonban hamar erőszakba torkollott, ugyanis a diákok hamar összecsaptak az állatvédőkkel, akik azért jöttek, hogy megvédjék a rongálástól a szobrot. A rendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, de a zavargások több napon át tartottak, és a tüntetők többször is összecsaptak London belvárosában.
Az erőszakos tüntetések végére a rendőrség tett pontot, akik 1910-ben eltávolították a barna kutya szobrát a területről. A Battersea Parkban 1985-ben új szobrot avattak a barna kutya emlékére, amely azóta is felhívja a figyelmet az állatkísérletek kegyetlenségeire.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
