Közgyűlést tartott a Szent István Tudományos Akadémia december 2-án Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dísztermében. Ekkor tartotta meg székfoglaló előadását Szilágyi Márton irodalomtörténész, az ELTE XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető tanára.
Az alábbiakban Szilágyi Márton, az akadémia rendes tagja Kölcsey Ferenc mint prózaíró című székfoglaló előadásának rövid összefoglalója olvasható.
Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.
Kölcsey életművének ugyan nem volt centrális műfaja a próza, de az utolsó időszakban mégis fontos műfajjá vált: az író 1836-ban írta első prózai elbeszélését, majd befejezett még egy novellát, egy harmadikat pedig töredékben hagyott korai halála miatt.
Az előadás ennek a három írásnak (A vadászlak; A karpáti kincstár; A ferrói szent fa) a kontextualizálására és értelmezésére vállalkozott: megpróbálta megragadni a prózához való eljutás belső logikáját, s bemutatta azt, hogy miért tekinthetők a 19. századi magyar prózairodalom összefüggésében is figyelemre méltó, kezdeményező erejű műveknek ezek a szövegek.
Különösen az első novella, amely a bűnügyi történet korai megvalósulásaként is értelmezhető, s ezzel tökéletesen szinkronban van a világirodalomban is csak ez idő tájt megjelenő új zsánerrel, hiszen Poe első bűnügyi története (A Morgue utcai kettős gyilkosság), amelytől általában a műfaj megszületését számítják, nagyjából ebben az időben keletkezett.
Forrás: Szent István Tudományos Akadémia
Fotó: Fábián Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
