A kassai Barangolások témája novemberben a Csáky-Dessewffy-palota volt, melyet a magyar kormány vásárolt meg és nemrégiben ott nyílt meg a magyar főkonzulátus. Miközben végigsétáltunk az épületen, bemutatva annak legújabb elrendezését, beszéltünk annak egykori lakóiról és vendégeiről.
Egyik előkelő vendége volt az épületnek I. Sándor cár, aki 1821. május 19-én töltötte ott az éjszakát. Tutkó József csak annyit ír, hogy ebben az épületben szállt meg, de hogy honnan jött és hová tartott, nem említi. Wick Béla közli, hogy a cár május 1-én szállt meg az épületben. Ez nyilvánvaló nyomdahiba, mert ugyanabban a könyvében másutt a következőket írja: „1821. május 19-én Kassán át utazott hazafelé I. Sándor orosz cár s a Csáky-Dessewffy-házban szállt meg.” Ján Gašpar meg az ellenkezőjét írja, miszerint a cár a Szent Szövetség tárgyalására indult Laibachba (mai Ljubljana).
Kinek van igaza?
Keresgélni kezdtem a neten és rábukkantam Bartók Béla: „Egy katonának így kell aludnia” című cikkére, melynek alcíme: I. Sándor cár Egerben. Ebből megtudtam, hogy az orosz uralkodó egy nappal korábban Egerben töltötte az éjszakát. Így már nyilvánvaló, hogy hazafelé utazott. Bartók írásában világosan vázolja az útvonalat: „1821. május 13-án indult el Ljubljanából Grazon, Bécsen keresztül, május 16-án érkezett Pestre, ahonnan 18-án indult tovább kelet felé. Magyarország területén Pest-Budán, Egerben, Kassán, Bártfán töltötte éjszakáit, és néhány településen átutazása némi feltűnést keltett. Az uralkodó – egy miskolci tudósítás szerint – kíséretével és 9 kocsival utazott Magyarországon keresztül. Az orosz szállásmesterek a kiválasztott éjszakai szállásra mindig órákkal korábban megérkeztek, megkeresték, átvizsgálták és előkészítették a házat, a szobákat a társaság számára.“
Ebből a cikkből szereztem tudomást róla, hogy Kazinczy Ferenc Szirmay Antal udvari kamarás beszámolója nyomán 1821. június 27-én a cár kassai szállásának berendezéséről írt német nyelven Rumy Károlynak, (1780-1847) a pozsonyi evangélikus líceum tanárának.
„Hölgyek és urak látták a szobáját, mielőtt megérkezett. Volt ott egy szarvasbőr zsák szalmával megtöltve, ami a matraca volt, volt egy lószőrrel bevont párna és a köpenye volt a takarója. Egy katonának így kell feküdnie, mondta a cár. Elfelejtettem mondani, hogy utazásai során, akárcsak otthon, mindig a padlóra ágyazva fekszik. Vacsorája friss hideg tej és vajas kenyér. Az ágyába holland teát vitt. 12 palack vizet és 6 poharat tettek elébe és szobája mósusz [a tatár pézsmaszarvas rendkívül erős illatú mirigyváladéka -BZ] illatú volt. Teljesen egyedül és bezárkózva alszik. Az ablakon azonban rés van, hogy kitekinthessen.” (Bartók Béla fordítása; Kazinczy Ferencz összes művei, Levelezés, XVII. kötet, Budapest, 1907.491.)
Kováts Miklós írt egy kis könyvecskét 1994-ben A Város és az Író címmel, alcíme Kazinczy Kassája ás Kassa Kazinczyja, de ebben sem említi ezt a történetet. Igaz, ez a kötet az íróra összpontosít. Z. Szabó László monográfiája is hallgat róla (1984).
Ez a levél több mint 100 éve jelent meg nyomtatásban, mégis egyetlen helytörténész sem említi azt. Egy Kassával foglalkozó útikönyvben sem találkoztam ezzel az idézettel, de a Kazinczy kassai tartózkodásával kapcsolatos tanulmányok sem említik. Senki sem tartotta érdekesnek?
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »