Csatlakoztak a mátyusföldi pedagógusok a sztrájkhoz, de komolyabb fellépést sürgetnek Tornyai Bianka2024. 11. 27., sze – 15:07 GALÁNTA/DIÓSZEG/FARKASD/FELSŐSZELI/SZENC |
A mátyusföldi régió több iskolájában csatlakoztak az alkalmazottak a szerdai csendes tiltakozáshoz. Nemcsak a tanítók öltöztek feketébe, hanem a nem pedagógiai alkalmazottak is, hogy felhívják a figyelmet az oktatásügy tarthatatlan helyzetére.
Az Oktatási és Tudományos Dolgozók Szakszervezete felhívására számos iskola alkalmazottai bekapcsolódtak a csendes tiltakozásba és feketébe öltöztek, hogy kifejezzék elégedetlenségüket az oktatásügy terén.
Így tettek a galántai Kodály Zoltán Gimnázium tanárai, akik nevében Kovács Péter, a szakszervezet elnöke lapunknak elmondta, elfogadhatatlanok a kormány oktatásügyre vonatkozó javaslatai.
A mai az első lépése a tiltakozásnak, meglátjuk, hogy mit érünk el vele. Nagyon örülünk, hogy a mi iskolánkban a diákok is a tanárok mellé álltak. Ezen a héten éppen egy előre tervezett dress code szerint járnak iskolába, vagyis minden nap adott színű ruhában jelennek meg. A diákönkormányzat döntése alapján a szerdai napra a fekete színt választották, hogy kifejezzék szolidaritásukat a tanárokkal
– fogalmazott Kovács Péter. Elmondta azt is, hogy a tiltakozásnak vannak szintjei, előfordulhat, hogy később sztrájkba lépnek. Úgy véli, ahogy az orvosok meg tudták lépni azt, hogy több mint háromezren mondtak fel, úgy a pedagógusok is kikényszeríthetnének ezzel egy tárgyalási alapot, de reméli, hogy a tiltakozóknak nem kell elmenniük a tömeges felmondásokig.
Takács Katalin, a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola igazgatójától megtudtuk, szervezetten nem csatlakoztak a mai tiltakozáshoz az alkalmazottak, mivel úgy vélik, a csendes tiltakozás nem elég a dolgok megváltoztatásához, ezzel nem segítenek a problémákon.
Ha a pedagógusok feketébe öltöznek, de ugyanúgy végigtanítják a napot, mint máskor, az nem sztrájk. A sztrájk az lenne, ha bezárnánk az iskola ajtaját, mert az olyan problémát okozna, amit mindenki észrevenne: nem lenne tanítás, a gyerekeknek otthon kellene maradniuk, a szülők nem mehetnének dolgozni
– mondta az igazgató, hangsúlyozva, hogy természetesen a követelések minden pontjával egyetértenek és támogatják a szakszervezetek megmozdulását.
A Farkasdi Károlyi József Alapiskolában nemcsak a pedagógusok, hanem a többi alkalmazott is feketében jelent meg szerda reggel a munkahelyén. A tanári kar tagjai elmondták, mindenképpen jó hangot adni ilyen formában a véleményüknek, de radikálisabb lépések kellenének, hasonlóak, mint amiket az orvosok megléptek, akkor talán a kormány is komolyabban venné a problémáikat. Ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az átlagkeresetek szintjét tekintve az orvosok könnyebben tudnak felmondani, hiszen néhány hónapnyi fizetéskiesés nem terheli meg annyira a családi költségvetést, mint a pedagógusok esetében.
Úgy vélik, sajnos a tanárok egyrészt nem engedhetik meg maguknak anyagilag ezt a lépést, másrészt a közvélemény sem úgy venné, mint az orvosok esetében. A bérnövekedéssel kapcsolatban azt szeretnék, ha rendszer lenne benne, a 10%-os emelést minimumnak tekintik. Úgy érzik, az egyszeri 800 eurós juttatással szeretné a minisztérium elterelni a figyelmüket a komolyabb problémákról.
Én azt szeretném, ha olyan szinten emelkedne a fizetésünk, hogy az árak folyamatos emelkedését kövesse, ne legyen évről évre egyre nagyobb anyagi gondom, ne jussak el oda, hogy fizetéstől fizetésig kell élnem
– mondta egyikük. Felháborítónak tartják azt is, hogy a szaktárca megfeledkezik azokról az alkalmazottakról, akik nem pedagógusok, de akik nélkül nem működik az iskola: a napköziben dolgozó nevelőkről, a konyhai és a takarítószemélyzetről, ők ugyanis nem kapják meg az egyszeri juttatást.
Annyira alacsony a bérük, hogy lassan probléma lesz ilyen alkalmazottat találni. Pedellust csak úgy tudunk alkalmazni, hogy mellette van más állása is, ebből ugyanis nem tud megélni
– hangsúlyozta az igazgató, Keresztesi Ildikó.
Szarka Beáta, az iskola egyik pedagógusa hozzátette, olyan szintre kellene emelni a tanári fizetéseket, hogy azokból úgy lehessen megélni, hogy ne kelljen más munkát vállalni mellette.
„Az embereknek tudatosítaniuk kellene, hogy azon múlik mindenki jövője, hogy milyen embereket nevelünk az iskolában. Ha nem lesznek megbecsülve a pedagógusok, ha bárkit felvehet az iskola, mert nincs szakember, akkor a színvonal is esni fog minden téren.
A pedagógusi szakmát azért kellene vonzóvá tenni, hogy csak a legjobbak kerüljenek be az egyetemekre, onnan pedig a legjobb tanárok kerüljenek be az iskolákba.
Ezt leginkább a fizetések emelésével lehet elérni, hiszen pénzből élünk. Ha ez így lenne, a tanári szakot végzett diplomások nem máshol keresnének munkát”
– magyarázta Szarka Beáta. Megemlítették a tanárhiány problémáját is, ami Pozsony környékén a legnagyobb, nem véletlenül, hiszen ott a legdrágább az élet, szerintük ez nagyon jól rámutat arra, hogy mekkora gondok vannak az oktatásügyben. A farkasdi pedagógusok megfogalmazták azt is, hogy hiányoznak a férfi minták a gyerekeknek, alig van férfi tanító az iskolákban.
Ugyancsak ezt tartják az egyik gondnak a Felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában is, mivel alig akad férfi, aki tanári állást vállal, hiába végzik el a férfiak a tanítóképzőt, sokan hátat fordítanak a pályának az alacsony fizetés miatt. A felsőszeli alapiskola egyik pedagógusa, Vanko Erika szerint ezen kívül is nagyon sok a probléma az oktatásügyben.
„Az egyik, hogy nem vesznek minket és a helyzet súlyosságát komolyan. A döntéshozók nem foglalkoznak azzal, hogy mennyire hiányos a különböző igényű gyerekek támogatása, akár az asszisztensekre, akár a módszerekre gondolunk.
Nem hozzáértő emberek akarják megszabni, hogy mit kellene csinálni, illetve megszabják, hogy mi legyen a végeredmény, de útmutatót nem kapunk ahhoz, hogy hogyan jussunk el odáig.
Ez jellemző például a szlovák nyelv oktatására vagy a különböző tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek oktatására. Nem feledkezhetünk meg a nem pedagógiai alkalmazottakról sem, akiknek még nehezebb kifejezniük a tiltakozásukat, velük tényleg szinte senki sem foglalkozik. Botrányosan keveset keresnek, miközben nagyon fontos munkát végeznek”
– fejtegette. Mint mondta, a kollégái között is elhangzott az a vélemény, hogy a fekete ruhás tiltakozásnál határozottabb fellépésre lenne szükség ahhoz, hogy előrelépés történjen a problémáik megoldásában.
Matus Mónika, a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója kijelentette, a béremelés csak egy része a problémáknak, de sokkal inkább szükség volna a 2026-tól kezdődő oktatási reform mellé olyan anyagi támogatásra is, amellyel egyáltalán megvalósítható a reform.
„Már most látjuk, hogy nincs elegendő pénz asszisztensre, a mi iskolánkban a szükséges 17 helyett 4 van, nincs pénz továbbá pszichológusra, az inkluzív csapatra, speciálpedagógusra, nincs pénz a támogató intézkedések betartására. Így hogyan valósítsuk meg a reformot, hogyan működhet egy iskola, ahol csaknem minimálbérért dolgoznak a nem pedagógiai alkalmazottak? Hogyan működjön úgy egy iskolarendszer, ha nincs anyagilag támogatva”
– tette fel a kérdéseket. Hangsúlyozta, ha jövőre nagyobb lesz a gazdasági válság, a problémák sokkal nagyobbak lesznek. Kifejtette, hogy a klímaváltozás miatt érvényét vesztette az a besorolás, amely alapján jóval magasabb támogatást kapnak az északi járásokban lévő iskolák a fűtésre, miközben a déli területeken klimatizációs berendezésekre lenne szükség ahhoz, hogy az iskolákban elviselhető legyen a hőség. De azt is megemlítette, hogy nincs pénz arra, hogy modern eszközökkel taníthassanak, az iskolák többsége csak a fenntartást és a kötelező javításokat, karbantartásokat tudja kigazdálkodni. Így lassan csak gyermekmegőrzővé válnak az iskolák. Matus Mónikának meggyőződése, hogy a fekete ruhás tiltakozás arra elég, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, de a rendszerszintű megoldások felé talán akkor lehetne elindulni, ha néhány hétre bezárnák az iskolákat.
„Akkor talán mindenki felismerné, hogy mekkora hatalmas szükség van az iskolákra egy társadalom fenntartása szempontjából, illetve talán arra is rávilágíthatnánk, hogy a közösség kulturális és műveltségi szintje attól függ, hogy mennyire törődünk az iskolázottsággal. Nem véletlenül mondjuk, hogy ahogyan tanítjuk ma a gyerekeket, 20 év múlva olyan felnőttek kerülnek ki az iskolából. Úgy érezzük, hogy ehhez nem kapjuk meg a megfelelő támogatást”
– zárta gondolatait az igazgató.
A szakszervezet tervei szerint márciusban tartanak egy nagyobb felhívó jellegű megmozdulást. A szenci iskola alkalmazottai készek ezt támogatni, elsősorban a tanulók érdekében.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
