Ellene vagyunk a nyelvhasználati jogok korlátozásának – nagyinterjú Szijjártó Péterrel

Az elmúlt napokban nagy figyelmet váltott ki, hogy a szlovák kulturális tárca a nyelvtörvény módosítását tervezi, a kiszivárgott tervezet ugyanis több ponton hátrányosan érinti a magyar közösség nyelvhasználati lehetőségeit. Mi a magyar kormány álláspontja ezzel kapcsolatban?

A magyar külpolitikának a szíve közepe a nemzetpolitika. Ez azt jelenti, hogy a határon túl élő magyar nemzeti közösségek sorsa a szívügyünk. A magyar kormánynak mindig úgy kell alakítania a szomszédságpolitikáját, hogy az a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsa a külhoni magyar nemzeti közösségek számára: mind anyagi, mind szellemi, mind identitásbeli tekintetben. Emiatt rendkívül érzékenyek vagyunk az anyanyelvhez való hozzáférés kérdésére, hiszen a magyar anyanyelv megőrzése, annak használata, az identitás fenntartásának a kulcsa. Ráadásul egy olyan nyelvet beszélünk, amelyet rajtunk kívül senki más, ebből fakadóan azután a ragaszkodásunk még erőteljesebb.

Ez okozza a fő nehézséget Magyarország és Ukrajna kapcsolatában is, hiszen ott most már gyakorlatilag kilenc esztendeje zajlik a magyar nyelv használatának szisztematikus korlátozása. Őszintén remélem, hogy Szlovákia esetében erről nincs és nem is lesz szó.

Kapott-e konkrét ígéreteket a szlovák partnerektől arra, hogy a nyelvtörvény módosítása esetén nem csorbulnak a felvidéki magyar közösség nyelvhasználati jogai?

Amint kiderült, hogy a szlovák kulturális tárcánál ilyen típusú előkészítési munka zajlik, azonnal felvettem a kapcsolatot a szlovák kormány és államigazgatás ebből a szempontból legfontosabb szereplőivel. A külügyminiszter úr, Juraj Blanár, akivel rendkívül korrekt, és azt is gondolom, hogy eredményes együttműködést tudtunk felépíteni, arról biztosított engem, hogy semmilyen módon nem célja a szlovák kormánynak a törvénymódosítással a kisebbségi nyelvhasználat visszaszorítása vagy korlátozása. Arra kértem a miniszter urat, hogy ennek a számunkra kedvező kormányzati hozzáállásnak legyen kedves érvényt szerezni majd az esetleges törvényalkotási folyamatban. Peter Žigához, a szlovák parlament megbízott elnökéhez hét-nyolc éves személyes barátság fűz. Ez a személyes barátság már sok nehéz kérdésben elvezetett minket a megoldás lehetőségéhez. Most ezt kihasználva kértem az ő segítségét is abban, nehogy félremenjen itt valami. Mindenféle híreszteléseket látunk, hallunk ennek a jogszabálynak a lehetséges tartalmáról. Amikor ilyen rémhírek felröppennek, én mindig az egyenes kommunikáció híve vagyok, és megkérdezem a kollégámat, hogy akkor ez mi? A külügyminiszter kolléga arról biztosított, egyelőre nemhogy kormányelőterjesztés, még jóváhagyott minisztériumi tervezet sincsen.

A kiszivárgott módosítási javaslat az SNS által felügyelt kulturális tárca berkeiben készült. Tervez-e egyeztetést Andrej Dankóval, a párt elnökével?

Igen, az elnök úr hamarosan Budapestre látogat, és vele is fogok beszélni. Az elmúlt időszakban Andrej Danko kifejezetten korrekt nyilatkozatokat tett Magyarországgal, a magyar emberekkel, a magyar kormánnyal kapcsolatban. Sok esetben derült ki, hogy egyformán gondolkodunk a világot és ezáltal minket is feszítő nagy kihívások kapcsán. Amikor legutóbb Pozsonyban találkoztam vele, ugyanezt a megközelítést alkalmazta. Tehát én nagyon bízom benne, hogy ez a rólunk vallott pozitív gondolkodása nem változik. Andrej Danko Kövér László házelnök úrral is kifejezetten korrekt kapcsolatot ápol. Remélem, ez elég garancia lesz arra, hogy a Szlovák Nemzeti Párt által vezetett tárcától nem kerülhet ki olyan javaslat, amely adott esetben a kisebbségi nyelvhasználat tekintetében visszalépést jelentene.

Milyen együttműködésre számít a felvidéki magyarokat képviselő Magyar Szövetséggel ebben a kérdésben?

A magyar párt új vezetőivel, Gubík Lászlóval és csapatával abban állapodtunk meg, hogy folyamatos kommunikáció marad fenn közöttünk.

Az is világos, amikor a magyar párt vezetői bírálnak olyan lehetséges javaslatokat, amelyek adott esetben a magyar közösséget negatívan érinthetik, nem a kormányt kritizálják. Tehát ez semmilyen módon nem áshatja alá Szlovákia kormánya és a felvidéki magyarságot képviselő párt közötti együttműködést.

Említette, hogy tárgyalt a Magyar Szövetség új vezetésével. A pártban szeptember végén zajlott tisztújítás, amelyet követően az új elnökség korszakváltást hirdetett. Hogyan látja a Magyar Szövetség helyzetét, lehetőségeit?

Szeretném hangsúlyozni, a felvidéki magyarokat képviselő párt belső ügyei nem keverendők össze a magyar kormány és a felvidéki magyar közösség, vagy a magyar kormány és a felvidéki magyar közösséget képviselő párt együttműködésével. Az, hogy a Magyar Szövetségen belül kit választanak meg vezetőknek, milyen politikai irányt vesznek, milyen konkrét tevékenységet folytatnak a szlovák belpolitikában, ezt eddig sem mondtuk meg, ezután sem akarjuk megmondani. Én azt gondolom, hogy nem Budapestről kell felvidéki magyar képviseleti politikát folytatni, hanem ezt az itteni magyar pártnak kell megtenni. Amennyiben a magyar kormány tud, akkor támogatást nyújt ehhez a politikához. Már nem is tudom hányadik magyar pártvezetővel dolgozom együtt, szóval van tapasztalatom az együttműködésben.

Maga az, hogy az Országos Tanács elnöke az a személy lett, aki riválisa volt a pártelnökválasztás során a jelenlegi elnöknek azt mutatja, van egy normális együttműködés a párton belül. Azt gondolom, a személyi összetétel is biztosíték arra, hogy egy eredményes magyar érdekképviselet tudjon majd létrejönni.

Bár a nyelvtörvény lehetséges szigorításával kezdtük a beszélgetést, a Fico-kormány hivatalba lépése óta érzékelhetően javult a magyar–szlovák államközi viszony. Milyen tartalékokat lát a kétoldalú kapcsolatokban?

Az, hogy patrióta, békepárti kormánya van mindkét országnak, nyilvánvalóan összehozott minket. Jól láthatóan a Brüsszelből és eddig Washingtonból irányított nemzetközi liberális mainstream nemcsak a magyar, hanem a szlovák kormányt is erőteljesen támadta. Látszott, hogy Szlovákiában nem az a végeredmény jött ki a parlamenti választáson, amit mondjuk Brüsszelből, Washingtonból vagy akár Berlinből akartak volna, de szerencsére a szlovákiai választók döntöttek, és nem Brüsszelben született meg a döntés. Nyilvánvalóan a két kormányfő személyes nexusa is segít a kétoldalú kapcsolatokban, ahogy az is, hogy a felvidéki magyarok köztársaságielnök-jelöltje egyértelműen letette a voksát az államfőválasztáson a későbbi győztes mellett. A sikeres együttműködést bizonyítja, hogy tavaly rekordot ért el a Szlovákiába irányuló magyar export, most már 15 milliárd euró körül stabilizálódott a két ország közötti kereskedelem mértéke. Az elmúlt időszakban felépítettük a Monostori-hidat, átadtunk három Ipoly-hidat, Hernád-hidat, utakat építettünk – ez mind siker. Az energiaellátás tekintetében is egyféleképpen gondolkodunk, nem engedjük, hogy ez ideológiai kérdés legyen, ráadásul tudunk is segíteni egymásnak.

Nekem örök életre szóló emlékek az Ipoly-hidak átadásai. A folyó két oldalán élő emberek elmondják, hogy beszélni eddig is tudtak egymással a folyó fölött, mert nincs olyan nagy távolság, de ha menni akartak egymáshoz, akkor negyven kilométert kellett autózniuk. Az ilyen méltatlan állapotokat megszüntettük. Számolunk további Ipoly-hidak, Duna-hidak, utak építésével, tervezzük további vasúti kapcsolatok újraindítását. Az erről szóló javaslatunkat már át is adtuk a szlovák kormánynak, akik pedig legutóbb a galántai kihelyezett kormányülésen tették le a voksukat a dél-szlovákiai fejlesztések mellett. Reméljük, ezek minél gyorsabban megtörténnek. Ebben én nagyon fontos tartalékot látok. Fontos cél a következő évekre, hogy a folyamatosan javított szlovák–magyar kapcsolatokat meg tudjuk tartani ebben a lendületes mederben.

Az utóbbi években érzékelhetően léket kapott a V4-es együttműködés, de a regionális partnerség új formái is láthatóvá váltak, gondoljunk a magyar–szlovák–szerb formációra. Visszanyerheti-e régi lendületét a visegrádi szövetség, vagy kiválthatják-e új térségi kezdeményezések?

Ez nem egy zéró összegű játék, vagy legalábbis nem javaslom, hogy akként fogjuk fel. A nemzetközi politikában a zéró összegű játékok soha nem vezettek jóra, ezt láthattuk az elmúlt időszakban is. Továbbra is a visegrádi együttműködés a magyar külpolitika egyik nagyon fontos eleme. A visegrádi együttműködésnek köszönhetünk sok mindent a biztonságunk tekintetében, például azt, hogy nincsenek illegális migránsok a négy ország területén. A négy miniszterelnök, négy különböző pártcsaládot képviselve az adott időszakban a leghatározottabban állt ellen annak a nyomásnak, amely arra irányult, hogy a közép-európai országok adják fel a migrációellenes álláspontjukat.

Mindig vannak politikai epizódok, most például Lengyelországban, amelyek egy kis görbületet tudnak okozni, de én azt gondolom, hogy a barátság és a testvériség hosszú távon mindig barátság és testvériség marad az epizódoktól eltekintve. Az viszont kétségtelen, hogy a Szerbiával való együttműködés kulcsfontosságú a biztonságunk egy másik aspektusa szempontjából, hiszen fontos tranzitútvonala a közép-európai energiaellátásnak. Fontos ország a migráció megállítása tekintetében, kulcsszereplője a Nyugat-Balkán stabilitásának, amely közvetlen szomszédként alapvető nemzeti érdekünk. Ezt felismerve, ráadásul ott is egy patrióta kormánnyal állunk kapcsolatban, a szlovák–magyar–szerb együttműködés adja magát. Ez segít abban, hogy Szerbiát minél gyorsabban berántsuk az Európai Unióba, és segít nekünk, hogy egy közép-európai identitást erősítő együttműködést építsünk és tartsunk fenn.

A múlt héten diplomáciai nagyüzem zajlott Budapesten. Sor került az Európai Politikai Közösség találkozójára, majd informális uniós csúcsnak adott otthont a magyar főváros. Hogyan értékeli a magyar uniós elnökség eddigi hónapjait?

Látványosan indultunk, mert Európa összes háborúpárti politikusa előbújt gyorsan, és próbálta ellehetetleníteni a magyar békemissziót. Mi egyértelműen békepárti álláspontot képviselünk, számunkra elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió olajat önt a tűzre az Ukrajnában zajló háború kapcsán. Nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök Kijevbe, Moszkvába, Pekingbe is ellátogatott, találkozott Erdoğan török elnökkel és az akkor még elnökjelölt, ma már megválasztott elnök Donald Trumppal.

Vannak, akik ezt még nem akarják, nem tudják feldolgozni, vannak – és szerintem a szlovák kormány is ilyen –, akik kifejezetten kedvezőnek tekintik ezt a változást. Nyilvánvalóan a mi uniós elnökségünkre is hatással van, hiszen más kontextusban tudjuk végezni az elnökségi munkánkat. A két csúcstalálkozó során a folyosókon nekünk gratuláltak az amerikai elnökválasztás eredményéhez, ezzel is mintegy igazolva, hogy a magyaroknak nem igaza van, hanem igaza lesz. Ez itt most szintén bebizonyosodott. Nagy sikernek tartom, hogy az európai versenyképességi paktum elfogadásra került. Ez most egy kritikus fontosságú kérdés, hiszen Európa, főleg az Európai Unió versenyképessége drámai mértékben romlott az elmúlt években. Ennek egyértelmű okai vannak, a túlzott bürokrácia, a túlszabályozás, az erőszakos adóegységesítési törekvések, a gazdasági ügyek átpolitizálása, a rendkívül magas energiaárak, a szankciók. A mi javaslataink szerintem képesek arra, hogy az Európai Uniót visszavigyék abba a gazdasági fejlődési szakaszba, amely korábban biztosította, hogy az EU gazdasági és politikai szempontból is tényező volt a világban. Ez a pozíciónk folyamatosan olvad el, ennek megszilárdítása egy fontos kérdés szerintem.

Hogyan látja, Trump elnökké választása megerősítheti a magyar kormány tárgyalási pozícióit akár az Európai Unióban, akár a NATO-n belül?

Én biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. Tekintettel arra, hogy a magyar–amerikai kapcsolatok is egészen más dimenzióba fognak kerülni, hiszen amikor Donald Trump volt az elnök, akkor a magyar–amerikai politikai együttműködés csúcsformában volt, azóta a demokraták ezt sok tekintetben rontották. Például a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás felmondásával, a vízumügyi szigorításokkal, a magyar ellenzék és a magyar ellenzéki médiumok finanszírozásával. Viszont az a tény, hogy szövetségesünk lesz az Egyesült Államok elnöke, nyilvánvalóan más polcra helyezi az erőpozíciónkat az Európai Unióban is.

Zárjuk a beszélgetést talán a legnehezebb kérdéssel, miben bízhatunk, mikorra lehet béke Ukrajnában? Emlékezhetünk, Donald Trump azt ígérte, ha hivatalba lép, rövid úton békét teremt…

Ha jól értem, már tett több lépést is. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ő majd januárban kerül beiktatásra, addig megválasztott elnökként sokkal korlátozottabb jogai és lehetőségei vannak.

Az interjú a Nézőpont november 11-i adásának átirata.

Forrás: Ma7