„Válaszd az életet!” mottóval rendezték meg a IV. Országos Életvédő Napot Szegeden. A Magyar Katolikus Családegyesület és a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége szervezésében sűrű, tartalmas napon vehettünk részt november 23-án a szegedi Katolikus Házban. Megérintődtünk, életmentő tudást kaptunk, megtartó kapcsolatokat, hogy szívügyünk legyen az életvédelem.
Az életvédő nap azok fóruma, akik valamilyen területen kiállnak az élet mellett, és hívnak nyitott fülű, tenni akaró társakat. Szinte minden egyházmegye képviselője eljött Szegedre, a többség már évek óta foglalkozik az élet védelemmel, de számosan voltak olyanok is, akik érdeklődnek, keresik helyüket ebben a feladatban.
Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke az életvédő nap résztvevőit köszöntve azt a kérdést tette fel, hogy azok az aktivisták, akik hangosan beszélnek a természet kincsei felelős használatáról, aggódnak egyedek, fajok kihalása miatt, vajon meghallják-e a szomszédban ezer napja folyó háború egy millió elesettje, a keresztényüldözés napi áldozatairól szóló híreket, azok történetét, akiktől már magzatként elveszik az élet esélyét.
Kondé Lajos pasztorális helynök az egyházmegye kiterjedt életvédelmi tevékenységéről adott összefoglaló képet.
Munkatársaival azt vallják, hogy az életet annak minden állapotban, szakaszában védeni kell, és tetteiknek kell hitelesíteniük azt, amit hirdetnek. Vallási elkötelezettségtől függetlenül szólni akarnak mindazokhoz, akik szeretnének fejlődni, hogy emberi kapcsolataikat minél „éltetőbb” módon éljék meg.
„Építsünk kapcsolatot Istennel, önmagunkkal, egymással a közösségeinkben és közösségek között” – hangsúlyozta a nap célját Kondé Lajos.
Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense azt a kérdést tette fel, hogyan tudunk vállalásunk megfelelni és hitelesen tenni az élet védelméért. A főpásztor szerint a hitelesség kritériuma, szavak és cselekedetek összhangja, ha az ember vállalva önmagát képviseli azt, amiben hisz. A hiteles ember tekintély, szavait igaznak fogadjuk el. Az életvédelmet az képviseli hitelesen, aki el- és befogadja az életet, tesz érte, hisz abban, hogy a gyermekben van a jövőnk, akin látszik, hogy élni jó, hogy az élet öröm, aki azt sugározza, hogy az életnek van végső célja, beteljesülése.
Erőszak nélkül, szeretettel, tolakodás nélkül, de láthatón kell tennünk, ha az életvédelemért beszélünk. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk Istenhez, akitől az életet kaptuk azért, hogy akik ránk vannak bízva, azokat boldoggá tegyük – emelte ki a váci megyéspüspök.
Osztie Zoltán, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom plébánosa a „Jó, hogy vagy!” Életvédők Szövetsége célkitűzését bemutatva hangsúlyozta: az élet védelme – mivel az emberi személy méltóságának védelméről van szó – a sorskérdések között is kiemelkedő fontosságú, egyetemes emberi ügy, az ember boldogulásának kulcsa. Hogy kellő súllyal tudjuk képviselni, és be tudjuk vinni a társadalom köztudatába, össze kell fogniuk az életvédelemben küzdő szervezeteknek.
Egységre törekvő szerveződésük szövetség – „Jó, hogy vagy!” mottóval összefoglalva, amit az életvédelemről gondolnak, maga is a szeretet lényegéről üzennek. Megfogalmazták az életvédelem 10 pontját, amely közös alap lehet minden ezzel foglalkozó szervezet számára. Csatlakozásra szólítanak fel minden érintettet, tág értelemben gondolkodnak az élet védelméről, hogy annak minden területét lefedjék. A szövetség Kárpát-medence-szerte hálózatot épít a hatékony érdekképviselet érdekében.
Bögi Istvánné hitoktató tanúságtételének központi üzenete volt, mennyire hálás az éltéért. „Milyen kevésen múlt az életem! Ha édesanyám csak a külső, a mindent jobban tudó hangokra figyel?” Amikor 1950-ben megfogant, szülei és kisöccse nagy szegénységben éltek. Vályogházukat a szülei két kezükkel építették, vastag pokróc volt az ajtó. A férjjel úgy határoztak, megtartják az érkező gyermeket, de a nagy család ostromolni kezdte őket: „Minek ez a gyerek, nem vagytok elég koldusok? Mi nekünk sincs, nem tudunk segíteni. Meggyőzték anyámat, aki elindult Bajára. Tele volt a szíve félelemmel. Útja a barátok temploma mellett vezetett el. Bement kiönteni a szívét. Sírva borult Mária elé. Segíthetek? – lépett hozzá a pap. Kijött belőle a fájdalma. A pap ennyit mondott:
Bögi Istvánné második apjának tekinti ezt a papot, akinek kilétét, hiába nyomozott utána, nem ismeri. Böginé 1987 óta hitoktató. „Fél szavakból megértem a gyerekeket. Szeretetre és figyelemre szomjasak.” 74 évesen is tanít, nyári táborokat szervez, három ifjúsági csoportja van; nemzedékek nőttek fel hitben a keze alatt.
Amerikából indul a legnagyobb abortuszipar, és ott a legvirágzóbb az életvédelmi mozgalom, mert látják, hogy az abortusz legalizálása mennyi problémát szül egy társadalomban. Hogyan építik az élet kultúráját? Mit tanulhatunk tőlük? – Pontifex Sári, az Egy Élet csatorna nemzetközi referense amerikai életvédő mozgalmak sikeres példáiból adott válogatást.
A Live Action több millió embert ér el. Kiemelt tevékenységük az edukáció, melynek során bemutatják az abortuszmódszereket animációs filmsorozatokban. Ezek megtekintése 30 százalékos véleményváltozást eredményez. A film már magyar szinkronnal elérhető az Egy Élet csatornán. A kommunikációjuk jelen van minden felületen, a legújabb kommunikációs stílust követve, egyszerre szól a szívhez és az észhez. Érzelmekre hat, és tudományos álláspontok alapján érvel az abortusz ellen.
Students for Life of Amerika (Egyetemisták Amerika életéért) mozgalom egyetemi campusokon van jelen. Toborozzák és képzik az egyetemistákat. Oldalaikon informálnak, hol és hogyan érhető el azonnal praktikus segítség. Erényük a gyors és élénk reagálási képességük. „Ha ezek a fiatalok megjelennek egy-egy jelentős eseményen, a média, ami erősen abortusz párti, nem hagyhatja örömteli fiatal arcukat figyelmen kívül.”
Életpárti szülészek nőgyógyászok szervezete közösséget ad az életigenlő orvosoknak, és segít a külső nyomással szemben, ha van közösség, továbbá szakmai segítséget is kapnak, és tudományos ismeretekkel informálják a döntéshozókat.
A Pro Life Amerika életpárti törvényekért folytat küzdelmet, a politikára koncentrál. Számok bizonyítják, hogy azokban az országokban, ahol majdnem teljesen illegális az abortusz, 5 százalék körül van az abortusz ráta. Az abortusz legalizálásával legitimáljuk a döntést.
A Secular Pro- Life arra hívja fel a figyelmet, hogy az életvédelem emberjogi kérdés; ők nem vallásos érvekkel küzdenek az életért.
„Amerikában könnyű, van pénz, valóban, de nagyon sok múlik civil kezdeményezéseken, nem feltétlenül tudja az állam jól orvosolni az abortusz kérdését, kellenek olyan emberek, akik meg tudják adni ennek az ügynek azt a mozgalmat, amit érdemel, megkíván” – mondta az Egy Élet csatorna nemzetközi referense.
A reprodukciós tudatosság fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta Várbíró Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója. A nőgyógyász szerint
Az orvos élethivatásának tekinti, hogy a vágyott gyerekek megszülessenek. Az egyik lehetséges és szükséges támogatás a nők testtudatosságának erősítése, aminek fontos eszköze a cikluskövetés. Ennek révén időben felismerhető, ha valakinek „gyárilag” nincs rendben a ciklusa; segít eldönteni, mi a kóros, és mi a normális, továbbá a ciklus ismerete révén adekvátabb az orvoshoz fordulás, és minden irányban hatékonyabb együttműködést biztosít. A testtudatosság kontrollérzést ad a nőnek, ennek köszönhetően komfortosabban élheti női életét, és minden irányban hatékonyabb az orvossal való együttműködés. A nőgyógyász szerint ezért már a középiskola kezdetén oktatni kellene a cikluskövetés módszertanát.
Várbíró Szabolcs felhívta a figyelmet a reproduktív életúttervezés fontosságára. Tudatosan készülni kellene arra, mikor minek van itt az ideje. Az orvos szerint az emberek úgy gondolják, az orvostudomány mindent tud, bármit bármikor lehet. Ezzel szemben a nőgyógyász hangsúlyozza, hogy a biológiai adottságokkal tisztában kell lenni. Így például 20–35 év között ideális a nő reproduktív képessége, s ez a biológiai adottság véleménye szerint a karriertervezéssel is összeegyeztethető, mert könnyebb a nőnek a pályája elején kihagyni néhány évet, mint negyvenévesen akár már középvezetőként. Mivel a szülés az életkort tekintve jelentősen kitolódik, nem engedhetünk kompromisszumot, tökéletesen rekonstruálni kell az egészséget – hangsúlyozta.
A nőgyógyász fontosnak tartja a tiszta, szakmai alapon folyó párbeszédet az orvostudomány és a morálteológia között, támaszkodva a tudomány eredményeire.
Hogyan fogadnak örökbe egy kismamát az Együtt az Életért Egyesület fiataljai? – erről beszélt alapító vezetőjük, Keresztes Ilona.
Két kismama élettörténetén keresztül ismerhettük meg ezt segítségnyújtást. Mindkettőjük sorsa jó példa arra, hogy a váratlan, nem kívánt terhesség csak a „krízisjéghegy” csúcsa, életnehézségek sorozatára terhelődik rá. A világ ebben a krízisben két lehetőséget kínál: abortusz vagy örökbefogadás. Mindkét esetben az anya megválik a gyerektől. Ez a megoldás azt sugallja: elmész abortuszra, odaadod a gyerekes, utána jó lesz, de valójában azt üzeni: add fel, nem vagy rá képes. Közösségük egy harmadik utat mutat: örökbe fogadják a kismamát, kísérik a várandósság alatt, miközben dolgoznak azon a krízisen, amelyet magukkal hordoznak gyerekkoruk óta.
Nem kívánt gyerek, válás, alkohol, pszichiátriai betegség, magány, elszigeteltség, kiközösítettség – ebben a helyzetben vált terhessé a két lány, Dorka és Heni. Ilona és a fiatalok melléjük álltak. Ott voltak számukra, feltérképezték kapcsolataikat, építkeztek. Abban kísérték, hogy támogatásukkal a két fiatal nő megkapja az esélyt, hogy valóban anyává tudjon válni, felnőjön ahhoz a helyzethez, amelybe került, és szabad döntést tudjon hozni. Dorka megszülte és megtartotta a babát, a közösség révén adomány segítette, hogy elinduljon az életben. Heni megszülte a babát, és örökbe adta egy hét éve gyermekre váró házaspárnak. Mindketten életet adtak, megtapasztalták a gondoskodást, valóban szabadon, megérlelten, belső hangjukat követve döntöttek.
Kothencz János, az ÁGOTA Alapítvány, Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója a nevelőszülőség kérdéséről beszélt.
Rámutatott arra a drámai helyzetre, mennyire csökken a nevelőszülők száma. Ma mintegy 25 ezer gyermek él állami gondoskodásban. Az utóbbi évtizedekben kiterjedő nevelőszülői hálózat most veszélybe került, és ezzel itt van a visszaintézményesülés réme – kongatta meg a vészharangot Kothencz János, aki 3 hónapos korától állami gondoskodásban felnőve jól ismeri a különbséget.
Teszünk-e katolikusként eleget? – tette fel a kérdést. – Tudnunk kell a családból kiemelt, nehéz sorsú gyerekekről. Legyünk propagátorai annak a hivatásnak, mely leginkább pótolni tudja azt a veszteséget, amelyet a gyerekek elszenvednek:
Életvédelem az egyházmegyében és a plébánián – Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referens házaspárja példa arra, hogyan lehet elkötelezettséggel életvédő munkát elindítani egy egyházmegyében. Elhoztak országos programokat, és elindítottak önálló, a helyi sajátosságoknak megfelelő kezdeményezéseket. Megszólítanak papokat, hitoktatókat, fiatalokat, szülőket; kapcsolatokat építenek, és így közösséget teremtenek az életvédelem ügye köré. Erre buzdították a résztvevőket.
Délután szekciókban folyt a munka. Hol a helyem a prevencióban? címmel Masa Andrea védőnő, a Szegedi Tudományegyetem mesteroktató vezetett beszélgetést. A Fiatalok az Élet Szolgálatában Közösség tagjai bemutatták a 9 hónap az Életről kezdeményezést. Hogyan szervezzünk életvédő programokat közösségeinkben – erről Schaffler Ágnessel és Farkas Mónikával beszélgethettek a résztvevők. Gyógyulás a magzatvesztés utáni gyászból volt Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla szekciójának témája. Hogyan lehet legjobban kommunikálni az életpárti üzenetet? Tények és kommunikációs technikák az élet védelmében – e témában a résztvevők Pontifex Sárit kérdezhették.
Az előadások szünetében életvédő egyesületek, civil szervezetek standjai várták az érdeklődőket; folyt az ismerkedés, információcsere, kapcsolatépítés.
A napot szentmise zárta a szegedi dómban.
Krisztus király ünnepén Marton Zsolt püspök arról a királyról beszélt, aki tanúságot tett az igazságról, elhozta Isten irgalmát, megbocsátó szeretetét a világba.
A szentmisében sokan sokan tettek fogadalmat, hogy kilenc hónapon át imádkoznak egy-egy megfogant magzatért, megszületéséért és további életéért, szüleiért.
A lelki adoptálók felsorakoztak Martin Hudacek A meg nem született gyermek szobra előtt, és kitartást kértek Istentől ígéretük megtartásához.
A szentmisén a Gábor kántor házaspár vezette bordányi és zsombói gyerekek Boldog Jolánta és Szent Margit Szkólája énekelt.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
