Megakadályozná a Szövetség a déli települések diszkriminálását, közel 10 ezer aláírást gyűjtöttek Lajos P. János2024. 11. 19., k – 11:08 Pozsony |
A Magyar Szövetség a kisebb és az alacsonyabban fekvő települések diszkriminálását akadályozná meg, pár nap alatt csaknem 10 ezer aláírást gyűjtöttek.
Sikeres volt a Magyar Szövetség aláírásgyűjtése, a szükséges 500 helyett néhány nap alatt csaknem 10 ezer aláírást gyűjtöttek, így tárgyalhatnak a pénzügyminisztériummal az önkormányzatok finanszírozását meghatározó kormányrendeletről. A párt javaslatait Gubík László pártelnök és Őry Péter alelnök nyújtotta be a pénzügyminisztériumba, várhatóan ők tárgyalnak majd a tárca képviselőivel az előkészítésben lévő pénzügyminiszteri rendeletről.
A Magyar Szövetség régóta bírálja a személyi jövedelemadóból származó bevételek elosztásának jelenlegi rendszerét, a sokezer támogató aláírást pedig azzal magyarázza, hogy a déli járásokban élő emberek megértették, hogy a tengerszint feletti magassági szorzó és a nagyságrendi szorzó kiiktatásával lehetőség nyílik arra, hogy a kormány végre a klímaváltozás következményeit is figyelembe véve egy igazságosabb pénzvisszaosztási rendszert alakítson ki. Őry Péter rámutatott arra, hogy a magassági és nagysági szorzó hatása a javasolt módosítási képlet értelmében 2025. január 1-jétől még erőteljesebben jelenne meg.
Tovább növekedne a magasság és nagyság szerint visszaosztott pénz aránya a képletben. Tehát a helyzet nem javulna, hanem tovább romlana
– magyarázta a párt alelnöke.
A Magyar Szövetség elnöke szerint most van lehetőség arra, hogy a párt elképzeléseit megpróbálják elfogadtatni a kormányzattal. „Nem kérünk többet, csak azt, ami a déli járásokban élő embereknek is jár. Magyarnak is, szlováknak is” – jelentette ki Gubík László.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Történelmi lehetőség adódott, hogy az önkormányzatok változtassanak az érvényben lévő, sokak által elhibázottnak vélt, finanszírozási modellen. Ha az adóbevételek visszaosztásához használt képletsorból kikerülne a két vitatott mutató, a települések többségének nőnének a bevételei, a szlovákiai magyarok által lakott falvak és városok pedig hatványozottan jól járnának.
Mikor fogadták el az önkormányzatok jelenleg is érvényes lévő finanszírozási modelljét;Mi alapján történik az állam adóbevételeinek visszaosztás;Melyek azok a mutatók, amik használatát az önkormányzatok kifogásolják;Milyen javaslattal állt elő a Pro Civis az elhibázott képlet módosítására;Sikerrel járhat -e az önkormányzatok harca, amely célja egy igazságosabb finanszírozási modell kialakítása;
Az önkormányzatoknak járó állami források szétosztásának elvét 2004-ben vetették papírra. Az azóta eltelt időben azonban mindössze kisebb változtatásokat eszközöltek, jelentős reformokra nem került sor. Ennek az az oka, hogy igen érzékeny témáról van szó. A pénzek visszaosztásának rendszerében a jól mérhető, objektív mutatók mellett akadnak olyan szempontok is, amelyek létjogosultságát nem sikerül igazolni, néhány települést azonban pozitívan diszkriminálnak.
20 évvel az eredeti törvény elfogadása óta először azonban „helyzet van”, mivel Robert Fico kabinetje módosítja a falvak, a városok és a megyék finanszírozási modelljét meghatározó kormányrendeletet. Az eredeti képlet megnyitására azért került sor, mert az óvodák finanszírozásáról a jövőben az önkormányzatok helyett az oktatási minisztérium gondoskodik. Ebből az elsőre aprónak tűnő módosításból a gyakorlatban több változás is következik. Mivel az óvodáknak szánt pénzt átcsatornázzák az oktatási tárcához, zsugorodik a falvak és városok között szétosztásra kerülő pénzcsomag, de módosul maga a képlet is, ami alapján visszaosztják a forrásokat. Mivel az óvodák a számításból is kikerülnek, a többi szorzó felértékelődik, tehát nagyobb súlyuk lesz.
Lehetőséget kaptunk, hogy tovább nyissuk az ajtót, és eltüntessük az egyenlőtlenségeket is
– jelentette ki Őry Péter Csallóközcsütörtök polgármestere, a Magyar Szövetség alelnöke, aki a Pro Civis Polgári Társulás elnökeként évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a vitatott koeficiensek miatt esztendőnként mekkora összegtől esnek el az egyes önkormányzatok.
Mivel már zajlik a tárcaközi egyeztetés, így a településvezetőknek alig három hetük van, hogy elmondják a véleményüket.
„Nem véletlen, hogy a kormánypártok mostanra időzítették a reformot. Praktikus, hogy az ünnepek és a munkaszüneti napok miatt alig szólnak hozzá. Éppen ezért nekünk az a dolgunk, hogy mozgósítsunk” – figyelmeztet Keszegh Béla Komárom polgármestere, a Szlovákiai Városok Uniójának alelnöke, aki szintén zászlajára tűzte a probléma megoldását.
Kapcsolódó cikkünk
Furcsa korban élünk, amikor sokszor olyan témákról zajlanak hosszas viták, amelyek alig érintik a valós életünket, míg a húsba vágó ügyek sokszor alig kapnak figyelmet. Adódik ez abból is, hogy az igazán fontos témák összetettebbek, több tájékozódást igényelnek, míg a hangos ügyek sok esetben egyszerű (gyakran érzelmi) témák, amiről mindenkinek van jól bejáratott véleménye.
Most is éppen az asztalon egy fontos ügy, ami egy történelmi lehetőséget kínál, ami hosszú távon jelentős javulást hozhat a szlovákiai magyarok életkörülményeiben. Persze, ahogy ilyen esetben lenni szokott, a jó mellett van egy rossz hír is.
Kezdjük a kályhától, hogy képbe kerüljünk! Az önkormányzatokról van szó, amelyek a legközelebb vannak az emberekhez, és az életük legtöbb fontos dolgáról (oktatás, utak, játszóterek, sportlétesítmények, hulladék, idősgondozás és még sok minden más) gondoskodnak.
Jövedéki adó
Az önkormányzatoknak az éves működési költségvetésük jelentős részét az ún. jövedéki adók alkotják, amelyek sokszorosát teszik ki a helyi adóknak (amit a lakosok befizetnek). A jövedéki adó működése a következő: az állam a magánszemélyektől beszedett jövedelemadót osztja szét a helyi és a megyei önkormányzatoknak. Ebből adódóan, ha több jövedelemadót fizetnek be a lakosok, úgy fokozatosan emelkedik az önkormányzatok bevétele. Ha bármilyen adóbónuszt ad az állam a magánszemélyeknek (kevesebb jövedelemadót fizetnek), akkor az jelentős kiesést okoz az önkormányzatoknál. Ezzel a húzással kaptak nemrégiben egy nagy pofont az önkormányzatok.
A történelmi lehetőségünk megértéséhez még egy fontos dolgot kell átlátnunk. Eddig a teljes pénzcsomag (lakossági jövedelemadó összessége) 70 százalékát osztották szét a helyi önkormányzatok közt, a maradékot a megyei önkormányzatok kapták. A helyi önkormányzatok esetében 20 éve van érvényben az a szétosztási mechanizmus (azaz mennyit kap egy település), aminek több logikus eleme (lakosság, iskolások, idősek száma) mellett van két erősen igazságtalan szorzója. Ebből az egyiket már többször hallhatták a közügyeket követők: a tengerszint feletti magasság mértékéről van szó. A másik tényező – ami valójában sokkal durvább, mégis kevesebb szó esik róla – az a település nagyságáért járó szorzó, ami a legtöbb várost és falut negatívan érinti.
„Magassági” szorzó
Kezdjük a tengerszint feletti magassággal! A teljes pénzcsomag 23 százalékát befolyásolja egy szorzóval. A 300 méter alatt élők 1-nél kisebb szorzóval rendelkeznek, azaz tőlük vesznek el a magasabban lakók részére. Az elmúlt 20 évben az a tévhit keringett, hogy ez csupán a szlovákiai magyarok ügye (valóban minket érint a legdurvábban), azonban a szlovákiai települések 58 százaléka (2887 településből 1676) rendelkezik 1-nél kisebb szorzóval, azaz veszít ezzel. A másik tévhit, hogy a fűtés miatt kell ennyivel több a magasan fekvő önkormányzatoknak. Egyrészt ennek alaptalanságát már számokkal lehet igazolni, másrészt teljesen megfeledkezik az alacsonyan fekvő önkormányzatok sajátos dolgairól, amelyek most az egyre melegebb nyarakkal, villámesőkkel vagy szúnyoginváziókkal vannak tarkítva. Ráadásul az utóbbi ügyeket könnyen számszerűsíteni lehet a hőségriadókkal, a talaj mért szárazsági szintjével vagy más mutatókkal.
A települések nagysága
A másik tényező még durvább, ami ráadásul a teljes csomag 32 százalékát befolyásolja. A települések nagyságuk szerint kapnak egy szorzót, ami alapján növekszik vagy zsugorodik a csomag. A valóságban ez azt jelenti, hogy a főváros (2,35 szorzó) és Kassa (1,5 szorzó) kiemelt helyet kap, továbbá a kerületi központok és Turócszentmárton kap 1,13- as szorzót, az összes többi település szorzója pedig mérete szerint változóan 1 alatti. Kicsit leegyszerűsítve a mondandónkat: 9 város kap jóval többet az összes település rovására.
Hogy pontosan érzékelhessük, miért kell ezzel kiemelten foglalkoznunk, legyen itt néhány szám a Pro Civis szervezet számításaiból, akik talán egyedüliként vették a fáradságot, hogy utánaszámoljanak a dolgoknak (ezzel a legnagyobb szlovák érdekvédelmi szervezeteket is lekörözve)! Nézzük, mennyivel több pénzt kellett volna kapni az egyes településeknek 2023-ban, amennyiben a fenti két igazságtalan mutató (tengerszint + nagyság) nem lenne érvényben (csupán a többi objektív mutató). Komáromnak 934 247, Dunaszerdahelynek 645 763, Érsekújvárnak 1 049 359, Lévának 736 804, Rimaszombatnak 358 202, Füleknek 251 780, Királyhelmecnek 238 888, Nagykaposnak 286 693 euróval kellett volna több pénzt kapni csak abban az egy évben. (Mindenki kikeresheti a saját települését a www.mennyiterek.sk weboldalon. Érdemes megnézni.) És akkor most mindenki el tudja képzelni, hogy ezek a városok évente ennyivel többet tudnának költeni a saját lakosaikra? De úgy is fogalmazhatunk: ugye jól látható, hogy ezek az összegek hiányoznak a régióinkból? (Más városokban meg ennyivel többet kapnak.)
Rossz és jó hír
És akkor jöjjön a rossz hír, a jó hír és a történelmi pillanat! A rossz hír az, hogy az egyik most zajló reform kapcsán belenyúlnak a jövedéki adók mértékébe és arányaiba. A csomag 70 százalékról 55 százalékra csökken, de ami még ijesztőbb, hogy a tengerszint feletti érték és a település nagyságának hatása ezen belül még felerősödik. Magyarán: kevesebb pénz nagyobb torzulással.
És a jó hír? 20 évig nem mert ehhez a rendelethez senki hozzányúlni a politikai hatása miatt, de most az óvodákhoz kötődő reform miatt muszáj belenyúlni ennek szabályozásába. Most biztosan változik, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. Itt most nem arról beszélünk, hogy valami alamizsna lecsöppenjen, vagy érkezzen egy kompenzációs csomag (szépségtapasz) a településeinknek, hanem arról, hogy hosszú távon olyan finanszírozási többlet érkezhet, amit a lakosok évente érezhetnek az életkörülményeiken. Ilyen lehetőség csak ritkán adódik.
A szlovákokat is érinti
És mitől történelmi a lehetőség? A téma egyáltalán nemcsak a szlovákiai magyarok ügye, hanem a települések többségét is érinti. A jelenlegi kormánypártok vezetőinek és politikusainak nagy többsége (beleértve Ficót, Šutaj Eštokot vagy Dankót) olyan településekről származnak, ahol szintén jól járnának a változással. Ráadásul egy jelenleg aktuális (sajnálatos) politikai helyzet, hogy a mostani kormányzat nem kedveli a fővárost (és a kerületi városokat), így sokkal nagyobb lehet a nyitottság a nagysági mutató megváltoztatására is, amivel lényegében őket dotálja Szlovákia településeinek nagy része.
Tudunk élni a lehetőséggel? Jó alapul szolgál ehhez az, hogy az Őry Péter által vezetett Pro Civisnek minden adata megvan ahhoz, hogy szakmailag lehessen érvelni és meggyőzni minden felet. Az ügy érdekében viszont széles körben kéne lobbizni a települések polgármestereinek, a regionális szervezeteknek (ZMOS), és egy nagyszerű lehetőség volna a Szövetségnek is kitörni a Csipkerózsika- álmából. Jó alkalom volna rendezni a sorokat is az erősen megviselt közösségen belül, hiszen ez az ügy mindenki érdeke. A regionálisan még meghatározó párt ezzel akár vissza is térhet az országos terepre, ahová az elmúlt időszakban már biodíszletnek sem szokták meghívni.
Az emberek nagy része elsősorban az életkörülményeit szeretné megfelelőnek látni, sokszor ezután jönnek az élet további fontos dolgai. Ezért a legtöbbet a helyi önkormányzatok tehetnek, amelyek hosszú ideje alulfinanszírozottak. Még ha csodát nem is tehetünk, most viszont tehetünk egy fontos lépést ennek jelentős és hosszú távú javítására. Felkészülten, jól szervezetten, partnereket keresve. Jó próbája ez annak is, hogy mennyire vagyunk életképesek.
A szerző Komárom polgármestere
Vissza a múltba
Ahhoz, hogy teljesen érthető legyen a szakértők és az érintettek által javasolt módosítás, érdemes egy kitekintést tenni a múltba. A közigazgatás átalakítása Mikuláš Dzurinda nevéhez fűződik, első és második kormánya idején került sor a legjelentősebb önkormányzati reformok végrehajtására. A módosítások tetőpontja az ún. fiskális decentralizáció volt, amikor a parlament elfogadta azt a törvényt, ami szabályozza, hogy a megyei önkormányzatok és a községek mekkora összeget kapnak az állami költségvetésből. A gyakorlatban ez határozza meg, hogyan és milyen formában kerülnek szétosztásra az alkalmazottak és a magánvállalkozók személyi jövedelemadójából származó bevételek a falvak, a városok és a megyék között. Ami az arányokat illeti, a 2015-ös döntés értelmében a jövedelemadó 70 százaléka a községi önkormányzatokhoz, 30 százaléka pedig a megyékhez kerül.
Bonyolult matematika
Az adóbevételek visszaosztása egy bonyolult képletsor alapján valósul meg, ami több, különböző mutató alapján határozza meg pontosan, hogy egy-egy önkormányzatnak mennyi pénz jut. A megyék esetében ezek alapvetően összhangban vannak az általuk ellátott feladatokkal, a falvak és városok helyzete azonban jóval összetettebb. Esetükben négy szempontot vesznek figyelembe, amit a polgármesterek szerint a pontosabb áttekintés érdekében öt kategóriaként érdemes használni. Ezek mindegyike különböző súllyal bír. Az elosztásra kerülő összeg legnagyobb részét a beiskolázott diákok száma alapján ítélik meg (40 százalék), a legkevesebbet pedig a 62 év feletti lakosok aránya nyom a latba (5 százalék).
A beiskolázott diákok száma (40 százalék) – a képlet legbonyolultabb eleme, ami nem csak a tanulók számát veszi figyelembe, 19 egyedi szorzóval látja el a település területén működő oktatási intézményeket;
A nagyságrendi szorzó (32 százalék) – a külön kategóriát alkotó Pozsony és Kassa mellett még azok a városok járnak jól, amelyek lélekszáma meghaladja az 50 ezret;
A tengerszint feletti magasság (13 százalék) – a kormányrendelet a lakossági aránnyal együtt kezeli a magassági szorzót, hatása miatt azonban külön figyelmet igényel;
A lakosság aránya (10 százalék) – a legegyszerűbb szempont, a község lakosságának arányát viszonyítják az ország összlakosságához;
A 62 év feletti lakosok száma (5 százalék) – az önkormányzat olyan arányban részesül az erre elkülönített összegből, ahány 62 évnél idősebb lakos él a községben;
Diszkriminatív szempontok
A felsorolt szempontok közül a magassági és a nagyságrendi kvóta alkalmazása erősen vitatható. A polgármesterek elmondása szerint ezen szorzók esetében hiányzik az objektivitás, sőt, egyenesen diszkriminatívak, mivel bizonyos települések kárára növelik más községek részesedését.
Külföldön is kutattuk a közigazgatás működését, ilyen mutatók azonban sehol nincsenek érvényben. Sőt, a tengerszint feletti magasság egyenesen szlovák kuriózum
– magyarázta Őry Péter.
Az említett magassági kvóta amiatt került bevezetésre, mert az érintettek arra hivatkoztak, hogy a magasabban fekvő területeken többet kell fűteni, de indokként hozták fel a téli útkarbantartást is. A község tengerszint feletti magassága azonban semmit nem árul el a település földrajzi adottságairól, az elmúlt évek innovációi, a hőszigetelési lehetőségek, valamint a fűtési megoldások pedig jelentősen csökkentik a kiadásokat.
„Mióta ezeket a szabályokat lefektették, eltelt 20 év, a klímaváltozás hatását pedig tanulmányok igazolják. A trópusi napok száma ugrásszerűen emelkedik, így országszerte rövidül a fűtési szezon. A déli, alacsonyabban fekvő területek azonban egy egészen új problémával szembesülnek, mivel a kibírhatatlan hőség miatt hűtés nélkül munkavégzésre alkalmatlanná válnak az ingatlanok. A klimatizáció azonban megemeli az energiaköltségeket” – mutatott rá Keszegh Béla, hogy valóságban fordult a kocka.
A nagyságrendi szorzó hibái pedig még a tengerszint feletti magasság okozta eltéréseknél is láthatóbbak, mert kizárólag a nagyvárosokat hozza előnyös helyzetbe. Az érintett települések száma jelenleg 9.
„A 9 mellé rögtön oda lehet párosítani azt 2 878 önkormányzatot, amelyik befizet, mivel a lakosok száma nem haladja meg az 50 ezer lelket, ugyanis ez az a határ, amely felett már nem befizetőkről, hanem kedvezményezettről beszélünk” – hívta fel a figyelmet a Magyar Szövetség alelnöke, aki szerint azt is érdemes megjegyezni, hogy Európa-szerte fordított trend figyelhető meg. A nagyobb és erősebb egységek a szolidaritás jegyében támogatják a kisebb és szegényebb településeket, hogy azok felzárkózzanak.
A két diszkriminatív szorzó következtében a települések többsége vesztese a szlovák adóvisszaosztási rendszernek. Az összhatást tekintve a magyarlakta járások és községek még az átlagnál is rosszabb helyzetben vannak. Mindez annak tudható, hogy a dél-szlovákiai településszerkezetet jellemzően alacsonyan fekvő kistelepülések alkotják.
Nincsenek illúzióink, hogy a szlovákiai magyarok miatt fogják megváltoztatni a rendszert. Az azonban csak egy tévhit, hogy kizárólag mi nyafogunk, mert kevesebbet kapunk. Ez egy országos probléma, amely megoldásával a települések többsége jól járna, számunkra pedig hatványosan előnyös lenne
– érvelt Komárom város vezetője a tervük mellett.
Őry Péter emellett rámutatott, hogy gyakran maguk a polgármesterek sem tudják pontosan, mennyi pénztől esnek el.
Ismerik a rendszert és a százalékokat, de ember legyen a talpán, aki a hatályos képletből ki tudja számítani a pontos végösszeget anélkül, hogy mélyebben beleásná magát a történetbe
– jegyezte meg Őry, aki azt is hozzátette, hogy a tengerszint feletti magasság és a nagyság a két leginkább vitatott koeficiens, összességében véve elmondható, hogy az egész rendszerrel gond van.
Van megoldás
A településvezetők nem csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a szlovák adóelosztási rendszer módosításra szorul, konkrét megoldási javaslatuk is van.
Bárminek örülnénk, ami legalább egy kicsit javítja a torzulást
– jelezte Keszegh Béla, hogy első lépésként a két diszkriminatív szempontot kellene kiejteni a képletből.
A szubjektív mutatók helyett csak az objektív, valóban számszerűsíthető és mérhető egységeket kellene megtartani. Ez ugyanis több millió eurót hozhatna az önkormányzatoknak.
A hatályos elosztási képlet átírása mellett komoly, rendszerszintű változásra is szükség lenne.
„Rendkívül fontos lenne, hogy ne csak egyetlen adónem törvényileg meghatározott része kerüljön az önkormányzatokhoz. Ha az összes állami adóbevétel egy bizonyos százaléka jutna a településeknek, akkor nem kellene aggódnunk a támogatás folyamatos hullámzása és csökkenése miatt, amivel jelenleg küzdünk” – vázolta fel Őry Péter.
Egy ilyen változtatás azt eredményezné, ha az állam adót emel, akkor azt az önkormányzatok nem csak a kiadásaik növekedésében éreznék meg, a hatás a bevételi oldalon is megmutatkozna.
„Az önkormányzatoknak szánt pénzcsomag adott, így egy ilyen módosítás után nem kellene attól tartania a lakosoknak, hogy többet kell majd befizetniük az államkasszába. Mindössze arról van szó, hogy a beszedett pénzt igazságosabban kellene szétosztani” – igyekezett mindenkit megnyugtatni Keszegh Béla, aki szerint a polgárok maguk is csak nyernének a változással. Ha több pénz jut a településeknek, akkor azt az önkormányzatok növelni tudják a közszolgáltatások színvonalát, így a lakosok életkörülményei is javulhatnak.
Az érvelést három dologra szeretnék alapozni. A lakosok hátrányos megkülönböztetése, valamint a klímaváltozás hatásai mellett azzal szeretnének nyomást gyakorolni a kormányra, ami a politikusokat magukat is személyesen érinti.
A kormányfő, Robert Fico (Smer), az SNS elnöke, Andrej Danko, a belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok (Hlas) mind olyan településről származnak, amik szintén jobban járnának, ha az általunk javasolt módosításra sor kerülne
– osztotta meg lapunkkal azt a stratégiát Komárom polgármestere, amellyel a törvényhozókat szeretnék meggyőzni.
Alternatív jövőképek
A személyes egyeztetések és polgármesteri találkozók mellett két petíció is indul a figyelemfelkeltés érdekében. Az egyik felhívás szakmai alapon valósul meg, a másikat a tervek szerint a Magyar Szövetség jegyzi majd.
„Az aláírásgyűjtés nyomán be kell, hogy hívjanak minket a pénzügyminisztériumba. A szaktárcánál azonban nem lesz egyszerű dolgunk, mert az a főosztályvezető viszi az ügyet, aki az általunk kifogásolt képletet kitalálta. Megfelelő politikai akarat hiányában így nehéz dolgunk lenne. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a Magyar Szövetség levélben fordul a miniszterelnökhöz, amelyben adatokkal igazolva felvázoljuk a problémát, külön kitérve Nagytapolcsányra, ahonnan Robert Fico származik” – tájékoztatta az Új Szót a Magyar Szövetség alelnöke, Őry Péter.
Őry szerint, ha a tárcaközi egyeztetés nem jön össze, akkor sincs minden veszve. Bár kormányrendeletről lévén szó elsősorban a kabinetet kellene meggyőzni, a parlamentben is érdemes megnyitni a kérdést. Ehhez azonban komoly polgármesteri összefogásra lenne szükség.
„Az állammal szembeni lépések esetén tapasztalható egyfajta óvatosság az önkormányzati szférában. Nem igazán tudom, mi áll a tartózkodás mögött, de az biztos, hogy közös fellépés nélkül nincs eredmény. Mert hiába próbál aktív lenni a pártpolitika, az érdekvédelmi szervezetek nélkül nehéz mozgósítani” – magyarázta Őry, aki szerint egy ilyen helyzetben a településvezetők akár a pénzügyminisztérium elé is kivonulhatnának tiltakozni.
Ha a kezdeményezés ilyen jellegű nyomásgyakorlás nélkül is sikerrel jár, már jövőre elindulhat a részletek kidolgozása.
„A módosítás után végre nem arról lenne szó, hogy ismét segélycsomagért kell lobbiznunk, amivel talán túlélhetjük az adott évet, hanem automatikusan több százezer euróval magasabb összeget kapnánk. Ezt akár úgy is lefordíthatjuk, hogy ennyivel több jutna útkarbantartásra, óvodafelújításra, játszótérépítésre. Ennyivel többet tudnának tenni az önkormányzatok a lakosokért” – zárta Komárom polgármestere.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
