Nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy a 2.0 a Gyimesi-féle „spyware” legfrissebb verziószáma, ezért előre is elnézést kérek, ha azóta újabb kettőt ugrott volna az aktuális főverzió, azaz a meggyőződéses kinyilatkoztatás szeretett nyelvtörvénytervezetünkkel kapcsolatban.
Mit mondott GYGY 1.0?
Ahogy az az élet nagy verekedéseinél lenni szokott, az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Azaz:
nem lenne itt semmi probléma a nyelvtörvénnyel, ha a nagypolitikához nem értő tudatlan felvidéki magyar pórnép nem kezd arról hallucinálni, hogy mégiscsak probléma van vele.
Tetszettünk volna a profira bízni, aki tudását, lelkesedését és valamennyi hálózati kapcsolatát szó nélkül latba vetve képes virágba borítva eloszlatni minden aggodalmunkat a nyelvtörvény tervezett módosítása körül. 2024. október 16-án ez meg is történt, ekkor Gyimesi György, a Magyar Szövetség csicseri alapszervezetének egyszerű tagja kinyilvánította, hogy a módosítás nem fogja korlátozni a nemzetiségek nyelvének használatát, szó szerint:
„Nyelvtörvény ügyben nincs ok a pánikra. A miniszter asszony meghallgatta a magyarok érveit.”
Mit mondott GYGY 2.0?
A rendszerfrissítést követően, továbbra is a csicseri szervezet egyszerű tagjaként, s immáron az SNS-jelölte környezetvédelmi miniszter tanácsadójaként az Új Szó kérdésére némileg árnyalta a képet:
„A javaslatban vannak olyanok, amiket én nem tennék bele. Ez nem azt jelenti, hogy ellehetetleníti a kisebbségi nyelvek használatát, hanem hogy nehezebbé teszi, vagy újabb feladatok elé állít.”
Mi a teendő?
Leborulni, kezet-lábat csókolni és hálát adni a Jóistennek, hogy a csicseri alapszervezetnek ilyen tehetséges tagjai vannak.
Tetszünk érteni?
A miniszter asszony meghallgatta a magyarok (= Gyimesi György+Taraba) érveit, melyek tehát ezek szerint arra irányultak, hogy a kisebbségi nyelvek használata még nehezebb legyen és újabb feladatok elé állítson bennünket.
Nem, ez nem egy hibbantszálló – itt kérem tényleg hülyének néznek minket…
A valóság inkább az, hogy pontosan az történt, amit már a nyelvtörvény belengetésekor is gyanítottunk – s aztán jogi szakértőktől kezdve a kormánybiztosig többen is elképzelhetőnek tartottak –, hogy igenis van okunk tartani egy olyan SNS-műhelyből elővarázsolt törvénytől, amely a szlovák nyelv védelmét tűzte zászlajára. Ez a párosítás ugyanis eddig mindig és csalhatatlanul a felvidéki magyarok rovására történt. Most is ez a helyzet.
Mire megy ki a játék?
Egybevetve további nyilatkozatokkal és lépésekkel, az én személyes „politikai Optám” azt súgja, hogy a politikai tőkét és perspektívát számára már nem kínáló magyar politikai pártból való dobbantás volna itt a terv. De amolyan igazi James Bond-módra,
azaz ne csak a küldetés legyen maradéktalanul teljesítve, de a rombolás lehetőleg minél látványosabb, minél nagyobb kiterjedésű és mértékű legyen.
S ha ehhez saját pártbéli bajtársaink (?) vég nélküli provokálása kell, ám legyen – a politika sosem a romlatlan szívek játszótere volt.
Egyszemélyes csapatjáték és a Bajok Ligája
Az SNS-delegált miniszter tanácsadójává való kinevezéséről szólva nyilatkozta Gyimesi az említett lapnak, hogy e tisztségbe való kinevezéséről senkivel sem egyeztetett a párt elnökségéből: „Én nem fogok senkitől engedélyt kérni arra, hogy segíthessek a választópolgárnak, a Dél-Szlovákiában élő magyaroknak”.
Magától értetődik. Természetesen nem létezik olyan pártszabály, mely előírja a csicseri alapszervezet bármely tagjának, hogy egyeztetnie kéne a párt elnökségével – vagy különösen annak bézsbe bújt elnökével – a Dél-Szlovákiában élő magyarok megsegítésére indított bármely akciótervéről. Ez mindössze pofa kérdése, hogy szólunk-e a kollégáknak, hogy
„figyeljetek, hétfőtől enyém az országban a kanalizáció, ha bárkinek volna valami kérdése, szóljon, csak virágot ne felejtsen el hozni”.
Nem arról van szó, hogy a csatár nem tájékoztatta a menedzsert arról, hogy részmunkaidőben a helyi rivális csapatnak is rúgja a bőrt, hanem egész egyszerűen keresztülnézett a klubon, majd a félidőre levonulva felmutatta a középső ujját a saját szurkolótáborának.
És ez öngól…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
