Mocsáry Lajos emlékezete

Amikor 2000-ben megújult a Csemadok fülekkovácsi alapszervezete, egyértelmű volt számunkra, hogy nem feledkezünk meg a falu szülöttéről, mondta Gál Veronika, a Csemadok helyi alapszervezetének az elnöke.

A Mocsáry kúriánál lévő emléktáblánál Németh Bozó Andrea, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa emlékeztetett, a néhai Böszörményi István volt az, aki Mocsáry életét felkutatta, rámutatott emberi nagyságára, érdemeire, politikusként és gondolkodóként egyaránt.

„Jómagam is a tanár úr előadásából hallhattam Mocsáry Lajosról, politikai tevékenységéről és törekvéseiről, valamint arról, hogy halála után olyan méltatlanul elfelejtette és elhallgatta őt a történelemírás és kultúra. Ezt a hibát nekünk, az utókor emberének kell helyretenni, hogy Mocsáry Lajos munkássága méltó helyre kerüljön mind a szlovák, mind a magyar kultúrában. Böszörményi tanár úr kezdte el ezt a feltáró munkát a régióban, ismeretterjesztő munkásságának köszönhető, hogy ma már van itt egy emléktábla, s az egyik füleki magyar tannyelvű alapiskolát is Mocsáry Lajosról nevezték el” – hangsúlyozta. Hozzátette továbbá, hogy az itt élő magyarok és szlovákok számára Mocsáry korát meghaladó nemes gondolkodása és elvei ma is iránymutatóak lehetnének.

Pulen Csilla tanárt, újságírót már egyetemista kora óta foglalkoztatta Mocsáry Lajos nemzetiségpolitikája. Mint elmondta, kezdetben igyekezett elolvasni a munkásságát feldolgozó szakmunkákat, majd később, amikor már Mocsáry Lajos politikai írásai is a kezébe kerültek, akkor tudta felmérni igazán, hogy a dualizmus kori Magyarország egyik legjelentősebb politikai gondolkodóját tisztelheti a személyében.

„Nemcsak jól írt, hanem korszakos jelentőségű nemzetiségpolitikai koncepciót fogalmazott meg az egymással versengő nacionalizmusok korában, gyakorlati megoldásokat kínált a történelmi magyar államkeretben élő magyar és nem magyar nemzetiségek békés egymás mellett éléséhez, bár a magyar politikai osztály merev elutasítással fogadta bölcs, előrelátó tanácsait.  A kurtányi szerény kis kúria nemcsak arról nevezetes, hogy 1826. október 26-án e falak között született Mocsáry Lajos, majd 1851-től 1860-ig itt élt feleségével, Lux Annával (Wesselényi Miklós özvegyével), hanem arról is, hogy első jelentős kisebbségpolitikai szakmunkáját is itt írta, a Bach-korszak politikai szélcsendje alatt, s 1858-ban adta ki Nemzetiség címmel. „Nemzetiségi”, azaz kisebbségi politikustársai ugyanakkor nemcsak a maga korában szokatlanul nagyvonalú nemzetiségpolitikai koncepciója miatt tisztelték, hanem azért is, mert a magyar országgyűlésben rendszeresen kiállt a nem magyar nemzeti kisebbségek nyelvhasználati, kulturális jogaiért, még olyan áron is, hogy emiatt idővel teljesen elszigetelődött a magyar politikai környezetben, sőt, becsületsértéssel felérő támadások kereszttüzébe került. Mint bátor, karakán személyiség, nem hátrált meg a támadások hatására, a társadalom iránti szenvedélyes érdeklődése és mély hazaszeretete arra ösztönözték, hogy kimondja a valót: a nemzetiségek erőszakos asszimilációja a történelmi magyar állam széthullásához vezethet, s ettől még az osztrák birodalmi védernyő sem óvhatja meg Magyarországot. Kasszandrai jóslatát utóbb, a versaillesi békeszerződés után sokan felemlegették” – emelte ki Pulen Csilla.

Hozzátette továbbá, politikai pályafutása – az ő szavait idézve – „meddő ellenzéki létben” telt, de a munkásságának mégis máig ható üzenete van.

A „nemzetiségi” kérdés jelenleg is létezik, s az a nyitott, jóindulatú, empatikus magatartás, amelyet Mocsáry tanúsított a XIX. század közepén, a nacionalizmusok korában, példaértékű lehet ma is, amikor a kérdésnek már kiterjedt szakirodalma alakult ki, és különféle nemzetközi egyezmények, szerződések szavatolják Európa szerte a nemzeti kisebbségek jogait.

„Mocsáry Lajos a mindenkori többségi politikusok számára alkotott mércét, személyiségének jelentősége túlmutat a regionális kereteken. Sajnálatos, hogy a Szlovákia területén, azaz Fülekkovácsi községben, Kurtányban található szülőháza romos állapotban, beszakadt tetővel, méltatlanul elhanyagolva dacol az idővel. 1986-ban Böszörményi István, a Füleki Gimnázium tanára kezdeményezte ugyan egy kis gránit emlékmű felállítását, hogy az arra járóknak legalább legyen hol tiszteletüket tenni a nemzetiségek szószólója emléke előtt, azonban az ország közszereplőinek mind a mai napig egyik súlyos mulasztásuk, hogy Mocsáry Lajos emléke nem él a köztudatban, és szülőházából nem lett emlékház, vagy akár a magyar-szlovák barátság háza, ahol a genius loci a jó kommunikációra, a toleranciára ösztönözné az idelátogatókat. Mégis, örömömre szolgál, hogy a civil szféra regionális szinten, a lehetőségeihez mérten ápolja a „fehér holló”, a „biely havran” emlékét. Kis, rendhagyó történelemórámban is a személyét és munkásságának a jelentőségét próbáltam közelebb hozni a hallgatósághoz, mert méltán lehetnek büszkék a község nagy szülöttére” – hangsúlyozta Pulen Csilla, aki vállalta, hogy a magyar és a szlovák sajtóban közzéteszi Mocsáryról szóló kutatómunkájának eredményeit.

A későbbiekben pedig a losonci Nógrádi Múzeum és Galériában szeretnének a politikus életéről és munkásságáról egy kiállítást is bemutatni.

Forrás: Ma7.sk