Nem akármilyen, hanem hatalmas győzelmet aratott Donald Trump kedden az amerikai elnökválasztáson. S bár a közvélemény-kutatások szoros versenyt jeleztek előre, a valóságban ez másképp alakult, Donald Trump győzelme elsöprő és egyértelmű.
Mindez ellenszélben, vagyis úgy, hogy a teljes amerikai média Trump ellen ágált, fasisztának, gyilkosnak, második Hitlernek nevezték, rekordösszegű, több száz millió dolláros pénzbírságokat szabtak ki rá, mondvacsinált okokból bűnügyi eljárások tömkelegét indították ellene, és néhányban el is ítélték. S a média folyamatos hergelésének és uszításának eredményeképpen több merényletet terveztek ellene, egyik majdnem sikerrel járt. Vagyis Trump ellen teljes pályás letámadás zajlott, valahogy így néz ki egy totális politikai boszorkányüldözés.
A cél ezúttal nem szentesítette az eszközt
Egy adott ponton igazából önmaga ellen fordult és átesett a ló másik oldalára a Trump elleni gyűlöletkampány, ugyanis még azokból is szimpátiát váltott ki, akik amúgy alapból nem választották volna Trumpot mint elsődleges politikai opciót. A gyűlöletkampány koordinálói megfeledkeztek egy nagyon fontos dologról, éspedig, hogy az amerikai állam és társadalom a szabadság szeretetére és a demokratikus politikai szabályok betartására épül, és hogy egy több száz éve konszolidált demokráciában élő társadalom a szabályok ilyen mértékű cinikus megváltoztatását nem fogadja el. Az átlag amerikai polgár tehát egyre növekvő riadalommal és diszkomfortérzettel figyelte, ahogy a politikai harc kigyűrűzött az igazságszolgáltatásba, azt ugyanis eddig elképzelhetetlennek tartották, hogy a politikai ellenfelekkel szemben az igazságszolgáltatást használják fel mint ellehetetlenítő eszközt.
Az átlag amerikai polgárban felhorgadt a jogos ellenérzés annak láttán, hogy a szeme előtt számolnak le egy politikai ellenféllel úgy, hogy annak elveszik a vagyonát és a szabadságát, miközben ideológiai indokokkal próbálták legitimmé tenni az ellene zajló totális megsemmisítő háborút. Az új demokrata elit, melynek egyelőre kevés tapasztalata van a hagyományos amerikai politikai pályán, nem értette meg, hogy az ideológiai kérdéseket nem lehet és nem szabad az igazságszolgáltatás eszközeivel lerendezni. A választási eredmények azt mutatják, az amerikaiak kiálltak Trump mellett, mert riasztónak találták a demokraták „cél szentesíti az eszközt” típusú cselekedeteit, amikor alapvető demokratikus folyamatokat tettek zárójelbe abbéli igyekezetükben, hogy Trumpot legyőzzék. Azzal, hogy maximálisan emelték a téteket és folyamatosan vészharangokat kongattak – az embernek az volt az érzése, hogy eljön az Antikrisztus, ha Trump nyer –, a választópolgárok számára zéróösszegű játékká alakították a választást.
Elszalasztott esélyek
Mindezek mellett egy igazán kompetens és tehetséges demokrata jelölttel akár nyerhettek volna is. De azok a folyamatos, nagyon kínos bakik és mellébeszélések, melyekben a demokrata jelölt kimondottan jeleskedett, és a szellemi sivárság, melyről sajnos folyamatosan bizonyságot tett, még azokat is elbizonytalanította és elriasztotta, akik tényleg szerették volna, hogy végre egy nő legyen az Egyesült Államok elnöke. Kamala Harris kellemetlen vihogása és értelmetlen mondatai sok vidám pillanatot szereztek az internet népének, ugyanakkor azonban egyértelművé is tették minden felelősen gondolkodó ember számára, hogy van azért egy határ, akárkire mégsem kellene rábízni az atomkódokat.
Kamala Harris minden segítséget megkapott mind a nemzetközi médiától, mind a hollywoodi elitektől, azonban úgy látszik, hogy a legtöbb amerikai ember mégsem Taylor Swift vagy Leonardo di Caprio tanácsa alapján szavaz. Az emberek el tudtak vonatkoztatni a celebektől, és a szavazatok leadásakor a saját jól felfogott érdekükben cselekedtek. Akár azt is mondhatnánk, vajmi keveset nyomott a latban az ideológiai rémisztgetés, amivel próbálták az embereket meggyőzni arról, hogy Trump veszélyes fasiszta diktátor, aki felszámolja például az alkotmányos rendet. Az emberek azon ügyek mentén szavaztak, melyekről Trump beszélt nekik, vagyis a gazdasági helyzet, a kiadások csökkentése, a migráció azonnali megállítása és Amerika nagymértékben lecsökkentett szerepe a világ rendőreként. Ezek a kérdések lebegtek az emberek szeme előtt a szavazáskor, nem a transzneműek joga a nemváltó műtétre a börtönökben.
Megerősített jogosítványok
Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, hogy mi várható a jövőben az Egyesült Államokban, akkor azt mondanám, hogy Trump minden tervét véghez tudja vinni, ha akarja, ugyanis a nagyon erős elnöki jogköröket ezúttal kiegészíti egy nagyon jelentős politikai háttér. Ugyanis a republikánusok a kongresszus mindkét házában kényelmes többséget szereztek. Tehát Trump terveit nem tudják sem a képviselőházban, sem a szenátusban akadályozni a demokraták.
Ez nagyon ritka szerencsés fordulat, Bident például ott fúrták a republikánusok, ahol tudták a kongresszusban, például Ukrajna kapcsán. Ilyen helyzet most minimum két évig nem fog előállni, tehát Trump az akaratát viszonylag könnyen tudja érvényesíteni.
Zelenszkij elnök új helyzetre ébredt
Trump soha nem titkolta, hogy ellenzi mind a háborút Ukrajnában, mind a Kijevnek juttatott hatalmas összegeket. Zelenszkijt a világ legjobb eladási ügynökének nevezte, aki rendszerint hatvanmilliárd dollárral hagyja el Amerikát. De Trump ezekkel a nézetekkel a saját táborában nincs egyedül, az alelnöke, J. D. Vance talán még vehemensebb is ebben a kérdésben, arról nem is szólva, hogy Trump két kebelbarátja, Elon Musk és Tucker Carlson úgyszintén „pofátlan trollnak” tartja az ukrán elnököt. S még ha nem is oldja meg 24 óra alatt az ukrán válságot, Trump mindenképpen személyes kihívásnak tartja, hogy inkább előbb, mint utóbb, de pontot tegyen az ukrán háború végére, szeretné ugyanis minden figyelmét a fő ellenfelének, Kínának szentelni. Ezért én a választások másnapján nem lettem volna Zelenszkij elnök helyében.
Érdekes időket élünk! Micsoda kiváltság ilyen rendkívüli időkben élni!
Benkő Erika
(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
