Mi tesz a szerény intellektusú szőke hölgy két ólomgolyóval egy üres szobában? Az egyiket elrontja, a másikat elveszti. Valamiért ez a vicc jutott eszembe a nyelvtörvény-hisztéria mai zárófejezete után a Magyar Szövetség kapcsán. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Szlovákiába látogatott, hogy elsimítsa, amit a Magyar Szövetség új messiása, Gubík László összekutyult. Az esetnek súlyos folyományai vannak, amelyeket persze a magyar párt igyekszik nem kitenni a kirakatba. Pechjükre, nem is kell, a kínos mellényúlás kudarca majdnem mindenki számára nyilvánvaló. Ahogy azt korábban megjósoltam, Gubík a kispadról riogatott a nyelvtörvénnyel, és a kispadról volt kénytelen örömét kifejezni, hogy tisztázták az ügyet.
Amit Szijjártó mai pozsonyi látogatása kapcsán mindenképp érdemes kiemelni, hogy megerősítést nyert, a nyelvtörvény-hisztéria alaptalan volt, hatalmas jóindulattal esetleg irracionálisan korai.
A magyar külügyminiszter arról beszélt, hogy „megerősítést nyert”, amit már eddig is gyaníthattunk, hogy ez az ügy valójában nem veszélyezteti az anyanyelvhasználatot.
Azt is mondta, hogy a jövőben ebben az ügyben majd ő tartja a kapcsolatot Žigával. Ez pedig azt jelenti, hogy a Magyar Szövetséget kikapcsolták a témából. Nem véletlenül: az a hiszti, amitől a magyar párt politikai pontokat remélt, és amit progresszív háttérmunkával Bugár Béla indított el, kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy éket verjenek a magyar és szlovák kormány közé.
A Magyar Szövetség kapcsán a következmények és tanulságok még keményebbek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a párt képtelen ellátni azt a feladatát, hogy bizonyos mértékig kapocs legyen a magyar és a szlovák kormány között, legalább akkor, amikor az országközi kapcsolatok jók. Politikai szinten így a Magyar Szövetség sem tud kapocs lenni és nem tudja ezt a pozíciót előnyére fordítani.
De a Magyar Szövetség Budapest azon logikus elvárása kapcsán is csak alkalmatlanságát bizonyította, miszerint építsen ki saját kapcsolatokat a mindenkori szlovák kormányzat felé. Ez utóbbi a jelenlegi viszonyok között rendkívül könnyűnek nézhet ki, csak épp Gubík egója és politikai rövidlátása ezt egy jó időre most ellehetetlenítette.
Két jelenleg egész könnyen kivitelezhető feladat, két hatalmas és letagadhatatlan kínos kudarc – a Magyar Szövetség két ólomgolyója.
A magyar kisebbség érdekeinek érvényesítését ma Horony Ákos kissebségügyi kormánybiztostól, vagy a miniszterekkel legalább beszélőviszonyban álló Gyimesi Györgytől, illetve a pragmatista, de következetes magyar kormánytól nagyobb eséllyel várhatjuk el, mint a Magyar Szövetségtől.
Mindeközben minősíthetetlen agymenések születnek a Gubík irányította magyar nyelvű sajtó hasábjain. Nevetséges módon azt állítják, hogy Gubík rendezte el a nyelvtörvény ügyét „Szijjártó segítségével”. Szinte már azt sugallják, hogy a magyar külügyminiszter ellátogatott a Csajak utcai székházba, ott megkérdezte, mit kell mondania, aztán elintézte, amit kértek tőle. Ez a realitásérzék teljes elvesztése, vagy inkább a valóság kényszeres, de jól megfizetett letagadása…
A párt és a pártelnök ráadásul gyermeteg szójátékokba kezdett arról, hogy Szijjártó megerősítette az álláspontjukat, miszerint a „nyelvtörvény semmilyen módosítása sem történhet a nemzeti közösségek kárára”. Ez amatőr ködösítés, mert a nyelvtörvény-módosítás veszélyeit Gubíkék nem egyszerűen elméleti lehetőségként, hanem tényszerű fenyegetésként tálalták.
Szijjártó is arról beszélt, hogy Žiga „egyértelműen megerősítette”, hogy nincs veszélyben a magyar közösség nyelvhasználati joga. Megerősíteni pedig csak egy létező információt lehet. Ez bizony szöges ellentétben áll azzal, amit Gubíkék az elmúlt hetekben állítottak. A helyzet valójában csak tisztázásra és nem megoldásra szorult.
Sokkal célravezetőbb lett volna azt nyilatkozni, hogy Szijjártó Péter pozsonyi látogatásának köszönhetően meggyőződtünk arról, hogy a nyelvtörvény a korábbi információkkal szemben egyelőre nem fenyegeti a magyar anyanyelvhasználati jogokat. Pont. Kínos, de legalább igaz. Ehelyett jött a ködösítés, a mellébeszélés, ami nem csak kínos, de nevetséges is.
Mivel Gubík nem tagadta Szijjártó szavait, ez azt jelenti, hogy fülét-farkát behúzva kifarolt a hisztériakeltésből. Valószínűleg közölték vele, hogy nem szabadna terhelni az egyébként virágzó magyar-szlovák kormányközi kapcsolatokat egy olyan információval, amelynek hitelessége a nullához konvergál, és emiatt végképp nem kellett volna eljátszani a párt esélyét arra, hogy egyáltalán szóba álljanak vele kormányzati szinten.
Közös Gubík-Szijjártó sajtótájékoztatóra nem került sor, helyette a pártelnöktől csak egy rövid, jellegtelen facebook-posztra futotta, ami tartalmát tekintve nem sokat mond. Sokkal beszédesebb, ami hiányzott belőle.
Nem írta meg, hogy a nyelvtörvény feltételezett szigorítása tényleg fenyegetést jelent, vagy jelentett, és ezért a Magyar Szövetség jogosan verte a tamtamot. Nem mondott köszönetet Szijjártó Péter közbenjáráséért az ügy elsimítása kapcsán, és nem dörgölte a Körkép.sk orra alá, hogy tévedtünk a nyelvtörvény-ügyről írt cikkeinkben. Mindezt nem írhatta le, mert a körülmények, a politikai nyilatkozatok és a józan ész is az ellenkezőjét bizonyította mindannak, amit a Magyar Szövetség az elmúlt hetekben állított.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
