Még ma is sokan emlékeznek Rátkai István atyára (1938–1986), aki egykor Letenyén, Nagykutason, Szombathelyen és Zalaerdődön szolgálta Krisztust. Fivére, Rátkai László atya emlékezik testvérére. (Harmadik fiútestvérük, Imre is a Szombathelyi Egyházmegye papja.)
Mindenszentek ünnepét követően emlékezem korán meghalt paptestvérünkre, aki 1938 karácsonyán Horvátnádalján született. Apánk így emlékezett: fél 12-kor, amikor misére harangoztak, sietve ment a bábaasszonyhoz. Mire vége lett a misének, a „kis Jézus” otthon is megszületett. Szüleink isteni jelnek tekintették és azon voltak, hogy Istennek szenteljék. Ezekben az években már nehéz idők jártak. Mária testvérünk a kőszegi domonkosoknál, István a kőszegi bencéseknél tanult. Mindkét iskolát beszüntette a kommunista hatalom. Az érettségit a premontrei tanároknál szerezte meg. A szombathelyi szemináriumot is megszüntették, így a győri papneveldébe került. Itt nagyszerű tanárok és tisztelendők (köztük a Brenner testvérek: László, János és József) körében készült a papi hivatására.
Ezekben az években – a Rákosi-rendszer idején – nagy szegénység volt. A bognárműhelyben segítettünk apánknak, nyári időben részes kapálást, aratást végeztünk. Horváth Imre plébánosunk a mi házunkban lakott, sok pap jött hozzá látogatóba. Meg kell emlékeznem egy ritka látogatóról. Amikor éppen az egész család aratott, motorkerékpáros érkezett, hatalmas porfelhő utána. Brenner János tisztelendő volt, aki Rábakethelyre tartva Pista testvéremhez jött 1957 nyarán. Ez volt az utolsó találkozásunk, hiszen decemberben meggyilkolták.
Pista újmiséje 1958-ban volt. A nagyon tisztelt Kalamár Ernő prefektus volt az ünnepi szónoka. Az első kápláni helye Letenye lett. Hat évig szolgált Letenyén, Egyedután és Zajkon. (Marton István Zajkról származó tisztelendő sokat tudna róla írni.) Amikor én, a testvére 1975-ben Zalaegerszegről Letenyére kerültem, nagy reménységgel fogadtak, mert Istvánt nagyon szerették.
1958-ban a győri bencés gimnáziumba kerültem. Minden hónapban a komoly költségeket ő fizette, szüleinket akarta mentesíteni. Ugyanezt tette Imre testvéremnél is, sőt Margitka húgom után is, aki a budapesti Knézich utcai katolikus gimnáziumba járt. Állami támogatásban nem részesültek a katolikus gimnáziumok.
Hat év után Nagykutas és Kiskutas népe is szeretetébe fogadta Istvánt. Minden találkozásunkkor örömmel említette, hogy gyarapszik a szentáldozók száma. Pár évre a szombathelyi ferences templomba került. A székesegyház mellett lévő idős papok házában lakhatott, mert a ferencesektől is mindent elvettek. Innét járt gyalogosan a ferences templomba. Utcaseprők, szegények és sokan mások megbecsült papja volt. Korenika Géza vak kántor volt ötven évig Szombathely legendás kántora. Igen szép, hogy a ferencesek felkarolták és számos helyen alkalmazták a vak kántorokat, így Zalaegerszegen és Búcsúszentlászlón is. Gézát karácsony másnapján mindig meghívtam, hogy Szent István napján ő orgonáljon. Azt mondta nekem, amikor a szép orgonához ült: „Most látok és egy kicsit a mennyországban vagyok.” István testvérem megtanulta a vakok írását, hogy tudjon Zalaerdődről leveleket írni. Mint igen buzgó lelkipásztor nem sok évig maradhatott a forgalmas városi helyen. Szakos Gyulát követte, aki egyfajta „számkivetésben” volt ott, később mégis Székesfehérvár püspöke lett. Zalaerdőd, Keléd, Hetyefő szolgálata mellett sok helyre hívták lelkigyakorlatot tartani. Opalény Mihály, osztálytársam Budapestről motorkerékpárt ajándékozott neki. Hamarosan egy Trabantot szereztünk neki, hogy missziós feladatát könnyebben ellássa. Igen sokan leveleztek vele, csomagokat küldtek, hogy a szegényeket segíthesse. Az egyik szoba tele volt ruhával, cipővel. A Katolikus Karitász akkor még nem működhetett, de ő megtalálta a módját, hogyan segítsen.
Hetyefőn szeretett volna egy épületből egy kis „templomot” kialakítani, de nem kapott meghallgatást. Tudom, hogy nagyon fájt neki. A gyertyát mindkét végén égette, egészsége nem volt rendben. Minden évben Nádalján október végén mindhárman szentmisét tartottunk halottainkért. Imre, paptestvérem vitte haza Zalaerdődre, hogy a délutáni nászmisét elvégezhesse. Mise alatt rosszul lett és hamarosan meghalt. Jánosházáról Pavlics István fejezte be a szentmisét.
A hálás zalaerdődi hívek több éven át autóbusszal érkeztek Nádaljára, hogy az érte mondott szentmisén részt vehessenek. Krammer Rafael, Szentpéterfáról származó paptestvérünk szentnek tartotta.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
