Új módszer – újabb csúszás – tovább szennyezheti a csallóközi ivóvizet a vereknyei veszélyes hulladék Lajos P. János2024. 11. 05., k – 11:22 Pozsony |
Enkapszuláció helyett termikus deszorpció – a környezetvédelmi minisztérium új módszerrel akarja megszüntetni a Pozsony-vereknyei hulladéktározó jelentette veszélyt. Az új módszer akár még működhet is, de egyelőre csak egy tájékoztató jelentés elfogadásánál tart a kormány, a tényleges felszámolás elkezdése akár évekig tarthat. Újabb négy év telt el, és nem történt semmi a mérgező anyagokat tartalmazó hulladékkal.
A kormány a napokban elfogadta Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter tájékoztató jelentését, amely szerint a Pozsony-vereknyei veszélyeshulladék-tározó felszámolását termikus deszorpcióval hajtanák végre. A módszer segítségével kivonnák a talajból a szennyező anyagokat, legalábbis ezt ígéri a minisztérium.
Az egyik kormány több tízmillió euróért konzerválni akarta ezt a szennyezést, és a végső megoldást a következő generációkra bízta volna, a másik dilettáns módon nem írta alá a szerződéseket, amelyek lehetővé tették volna uniós támogatás felhasználását a projekthez
– írta le az eddigi történéseket Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter leállította a vereknyei veszélyeshulladék-tároló leszigetelését, a 121 ezer köbméter méreg tovább szivárog a csallóközi ivóvízbe. A tárcavezető szerint az ún. enkapszuláció csak átmeneti megoldás lett volna és azt ígéri, két hónapon belül előáll a lerakó végleges felszámolásának pontos tervével. A Magyar Szövetség, de a korábbi környezetvédelmi miniszter, Sólymos László is élesen bírálta Tarabát a szigetelés leállítása miatt.
Taraba még április 24-én terjesztette a kormány elé a vereknyei veszélyeshulladék-tároló leszigetelését célzó projekt leállítását, amit a kabinet jóvá is hagyott. A döntésnek a kormány honlapján is elérhető indoklásában a miniszter elsősorban azt kifogásolja, hogy a tároló körbeszigetelése nem a probléma végleges megoldását jelenti. Rámutat, a 121 ezer köbméter vegyipari mérgező hulladék továbbra is a helyszínen marad, így azt folyamatosan monitorozni kell, a szigetelés pedig karbantartást igényelne. Problémásnak tartja, hogy az esetleges szigetelés által mintegy szarkofágba, kapszulába zárt veszélyes hulladék közé még ezt követően is szivárogna víz, amit onnan ki kell szivattyúzni, és a szabadba való kieresztés előtt jelentősen tisztítani kell. De megemlíti, hogy a külföldi hasonló projektek is nehézségekbe ütköztek. Ugyancsak kifogásolja, hogy a vereknyei tároló területének egyik tulajdonosától az államnak nem sikerült időben kompenzációért cserébe kisajátítania a kérdéses telket, ami a projekt nem megfelelő vezetésével együtt szerinte veszélyezteti az egész kivitelezést. Gondok között említi, hogy az egész kezdeményezés időben elhúzódott, ami a költségeket is megnövelte, ráadásul pluszmunkálatokra is sor kerülhet, ami tovább drágítaná a projektet. Taraba szerint mindezért az is fenyeget, hogy az uniós támogatást, amit erre a célra fordítanának, végül részben vissza kellene fizetni.
Pengeváltás Sólymossal
A 3. Fico-kormány környezetvédelmi minisztere, Sólymos László, aki akkor a Híd színeiben politizált, élesen bírálta Tarabát a veszélyeshulladék-tároló leszigetelésének leállításáért. „Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter ott folytatja, ahol Ján Budaj abbahagyta, tovább veszélyezteti a csallóközi ivóvízkészletet” – írja közleményében a korábbi tárcavezető, arra utalva, hogy a Matovič- és Heger-kormány környezetvédelmi minisztere, Budaj (akkor OĽaNO), szintén felfüggesztette a projekt kivitelezését. Sólymos szerint Budaj egyszerűen inkompetens volt, de Taraba motivációi egyelőre nem ismertek. A korábbi hidas miniszter lapunknak úgy nyilatkozott, a projekt felfüggesztésével, majd leállításával végleg elveszik a 35 millió euró uniós támogatást, amelyet a szigetelésre lehetett volna költeni. „A geológusok, a technológusok és a természetvédelmi szakemberek mind egyetértettek abban, hogy jelenleg az enkapszuláció, vagyis a leszigetelés a lehető legjobb megoldás” – közölte Sólymos. Hozzátette, a projekthez már minden készen állt, az építési engedély is megvolt már, a minisztériumnak minimális energiájába került volna a kivitelezés, és akár idén kész lehetett volna a betonszarkofág. „Az egyik legnagyobb környezeti teher felszámolására irányuló többéves munka a kukába került. A pénzt nem használták fel, a szanáció nem kezdődött meg, és a vereknyei mérgező örökség tovább veszélyezteti a Csallóköz víztartalékait” – közölte a korábbi hidas miniszter.
Taraba a TASR állami hírügynökségnek azzal reagált Sólymosra, az enkapszuláció már az elejétől fogva egy hibás projekt volt. „Az előttünk lévők az ingatlanok rendezetlen tulajdonviszonyait, a szerződésben pedig egy megkérdőjelezhető záradékot hagytak ránk, ami annak az előfeltételét teremti meg, hogy az uniós támogatások merítése során jelentős forrásoktól essünk el” – nyilatkozta Taraba. Hozzátette, a vereknyei projekt kapcsán jelenleg a hatóságok számára gyűjtik a megfelelő dokumentumokat, amelyek az ügyben már eljárást indítottak. Az ügynökségnek arról is beszélt, hogy két hónapon belül előáll a tároló végleges felszámolásának pontos tervével.
Égetőt építenének?
„Ezek gyermeteg kifogások, annak a fényében, hogy a projekt leállítása miatt az emberek százezreinek az egészségét, az ivóvízkészletüket veszélyeztető méreganyag-szivárgást nem állítják le” – nyilatkozta lapunknak Sólymos Taraba kifogásaival kapcsolatban. A korábbi hidas miniszter szerint az előkészített projekt rendben volt, többszöri szakértői véleményezésen is átment. Hozzátette, az ugyan igaz, hogy a veszélyes hulladék nem tűnt volna el, de az enkapszuláció után nem szennyezte volna tovább az ivóvizet. Arról is beszélt, hogy a projektet kidolgozó szakemberek szerint a szigetelés 100 évig jelentett volna átmeneti megoldást. „Száz évünk lett volna arra, hogy megtaláljuk a felszámolásra alkalmas technológiát” – tette hozzá. A végleges megoldással kapcsolatban jelenleg problémát jelent, hogy a föld alatt lévő tározót megnyitni is veszélyes, hiszen a levegőbe kerülhetnek a méreganyagok. A szállításról már nem is beszélve. Illetve ezeknek a hulladékoknak az elégetése sem egyszerű, mivel rendkívül sokféle vegyi anyag található itt. Sólymos szerint a Taraba által előrejelzett megoldás az lehet, hogy a közeli Slovnaft olajfinomító területén építenének fel egy hulladékégetőt, ahol ezeket a veszélyes anyagokat elégetnék. „Nem tudom, mit fognak szólni a környező lakosok egy ilyen vegyihulladék-égető felépítéséhez” – mutatott rá Sólymos azzal, azt sem tudni, ez mennyibe kerülne. Szerinte ezen problémák miatt valódi előrelépés nem fog történni, a méreganyagok tovább szennyezik majd a Csallóköz ivóvizét.
A Szövetség is lépne
A Magyar Szövetség alelnöke, Orosz Örs még a párt keddi sajtótájékoztatóján beszélt arról, 5-6 évvel ezelőtt ő is elkezdett a vereknyei hulladéklerakó témájával foglalkozni. Ő is úgy látja, az enkapszuláció megakasztásáért a felelősség Ján Budajt terheli, szerinte miatta esett el az ország a projektre szánt 35 millió eurós uniós támogatástól. Ugyanakkor szerinte is a szigetelés megépítése jelenthet egy elérhető megoldást. „Ebben az esetben is szeretnék minden eszközt bevetni, hogy a vereknyei hulladéklerakó kérdése mihamarabb megoldódjon” – válaszolta Orosz arra a kérdésünkre, hogy kommunikálják-e ezt az álláspontot a hivatalban lévő környezetvédelmi miniszter felé. A Magyar Szövetség alelnöke is rámutatott, a méreganyagok alkotta szennyezés a talajvízben olyan mértékű, hogy az annak irányába eső három, észak-csallóközi településen a talajvízzel már a kerti locsolás is tilos.
Csallóközi Csernobil
A vereknyei veszélyeshulladék-tároló az ország egyik leghírhedtebb és talán egyik legveszélyesebb környezetszennyezési problémája, amely ráadásul a főváros sűrűn beépített külvárosának kellős közepén található. Egy már régen kiszáradt Kis-Duna-ágról van szó, amelyet a Pozsonyban működő vegyipar közel egy évszázadon át hulladékkezelésre használt. Már a 1800-as évek végén a városban lévő Dynamit Nobel Vegyiművek ide engedte a szennyvizét. 1966-tól 1979-ig pedig a Georgi Dimitrov nevére átkeresztelt vegyi üzem is ide helyezte el a veszélyes hulladékot, majd egy-két méter földet hordtak rá. A 4,65 hektáros területen összesen 120 950 köbméter erősen mérgező anyagot raktak így le hordókban. Ezt elsősorban peszticidek, azaz növényvédő szerek, herbicidek, vagyis gyomirtók és halogénezett szénhidrogének gyártásából fennmaradt hulladék alkotja. Az elmúlt években végzett kutatás során 443 vegyi anyagot, nagyrészt erősen mérgező vegyületet találtak, így például arzént, PCB-anyagokat, klór-benzolt, diklór-benzolt. A környezetvédelmi minisztérium szakmai anyagából kitűnik, hogy ezek nagy része rákkeltő, közvetlen veszélyt jelent az is, ha például a talajvízzel való zuhanyzás esetén az emberek bőrére kerül. A környéken termelt zöldség fogyasztása ennél is fokozottabb veszélyt jelent, főleg a gyerekekre.
A folyóág alját egy viszonylag vízzáró agyagréteg alkotja, valószínűleg ezért döntöttek egykor úgy, hogy itt helyezik el a veszélyes hulladékot. A bősi vízerőmű miatt ugyanakkor nagyjából egy méterrel megemelkedett a talajvíz szintje, így az elkezdte kimosni a hordókból szivárgó vegyi anyagokat. A talajvízben lévő „méregfelhő” mára több tíz kilométer hosszan nyúlik el az Észak-Csallóközben és lassan halad Somorja felé. Az ún. enkapszuláció megoldása lényegében egy betonszarkofágba zárná a méreganyagok forrását. Az egész lerakat, vagyis a Kis-Duna-ág körül speciális markolókkal keskeny, de mély gödröt ásnának, amelyet vízhatlan betonnal töltenének fel. A felülről érkező esővíz elől fóliával szigetelnék el a tárolót.
Az előző terv ment a kukába
Az előző terv ugyanis az volt, hogy a szennyezett területet alulról és oldalról is leszigetelik, így akadályozzák meg, hogy a lerakatból szivárgó mérgező anyagok bejussanak a talajvízbe. Ezt az úgynevezett enkapszulációs módszert még Sólymos László (Híd) környezetvédelmi miniszter idején dolgozták ki, a megvalósításához pedig már megvolt a pénzügyi fedezet is, uniós forrásból mintegy 36 millió eurót használhattak volna fel. 2020-ban azonban ez a projekt leállt, Ján Budaj (akkor OĽaNO – most Slovensko) leblokkolta a megvalósítást, nem írta alá a szükséges szerződéseket. Tavaly nyáron, az Ódor Lajos vezette szakértői kormány idején még úgy tűnt, hogy a projekt folytatódhat, igaz, 36 millió helyett már 40 millió euróba került volna a megvalósítás, de a 2021-2027-es uniós támogatásokból lett volna rá fedezet.
Minden intézkedést megtettünk, amit csak lehetett, bízunk benne, hogy újra beindul a munka
– jelentette ki tavaly nyáron Milan Chrenko környezetvédelmi miniszter..
Az enkapszulációs megoldás megvalósításának leállítását bírálta Sólymos László (Híd) korábbi környezetvédelmi miniszter is. „A geológusok, a technológusok és a természetvédelmi szakemberek mind egyetértettek abban, hogy jelenleg az enkapszuláció, vagyis a leszigetelés a lehető legjobb megoldás” – mondta lapunknak korábban Sólymos. A megvalósításhoz ráadásul már évekkel ezelőtt minden készen állt, az építési engedély is megvolt már, a minisztériumnak minimális energiájába került volna a kivitelezés, és akár idén kész lehetett volna a betonszarkofág.
Az egyik legnagyobb környezeti teher felszámolására irányuló többéves munka a kukába került. A pénzt nem használták fel, a szanáció nem kezdődött meg, és a vereknyei mérgező örökség tovább veszélyezteti a Csallóköz víztartalékait
– közölte a korábbi hidas miniszter.
A termikus deszorpció olyan fizikai elválasztási folyamat, amelynek során a szerves szennyeződéseket – a kémiailag stabil szerves anyagokat – az anyagok kémiai változása nélkül választják le. Ez hevítéssel valósul meg, 100-300 C°-on – alacsony hőmérsékletű – vagy 300-600 C°-on – magas hőmérsékletű – történik a víz és a szerves szennyezőanyagok elpárologtatása a szennyezett talajból. Tulajdonképpen a szennyezőanyag ledesztillálását jelenti a szilárd felületről. Ha nedves a talaj, akkor vízgőz-desztilláció folyik.
Taraba új módszert ígér, határidő nélkül
Taraba azonban ígéri, hogy ő valóban megoldja a problémát. Az enkapszulációs megoldást már tavasszal leállította, most bemutatta az újat.
Olyan megoldást mutattunk be, amely gazdaságos, környezetbarát és megvalósítható
– állítja a miniszter. Szerinte ez összhangban van az uniós előírásokkal is. „Ez az egyetlen módszer, ami ténylegesen alkamazható nagy mennyiségű hulladék és szennyezett föld feldolgozásához” – mondta Taraba.
A gond ezzel a megoldással elsősorban az, hogy még a kezdetét sem lehet látni.
A környezetvédelmi minisztérium belátható időn belül kiírja a közbeszerzési eljárást a felszámolási projekt elkészítésére
– tájékoztatta az Új Szót a megvalósítás lehetséges időpontjáról a környezetvédelmi minisztérium. Vagyis egyelőre még a projekt sincs kész, és még a megvalósító sincs kiválasztva.
Kapcsolódó cikkünk
Példa nélküli katasztrófa fenyeget Szlovákiában, miután mérgező anyagok szivárogtak a vereknyei hulladéklerakatból a talajvízbe, ami Csallóköz felé áramlik. A probléma összetett, és úgy tűnik, egyhamar nem is lesz megoldása – írja a Markíza.
A problémáért a Juraj Dimitrov Istrochem üzem tehető felelőssé, ahol különböző vegyi anyagokat, köztük műtrágyát, növényvédő és -ápoló szereket, polipropilénszálakat állítottak elő.
Alena Trančíková ivóvízszakértő szerint a vegyi üzemben keletkezett hulladékot a Duna kiszáradt ágába hordták, amit később földdel betakartak, majd növényeket ültettek rá. Évekkel később építették meg a bősi vízerőműt, amelynek hatására az érintett területen mintegy két métert emelkedett a talajvíz szintje. Trančíková szerint noha már előtte is problémát jelentett a szemétlerakó, mert az esővíz a vízbe mosta a vegyi anyagokat, a talajvíz emelkedésével tovább fokozódott a helyzet. „Azok a mérgek még inkább feloldódtak, és a Csallóköz irányába terjedtek” – tette hozzá.
A vereknyei üzemet Andrej Babiš cége privatizálta, miután pedig a szerződésben nem volt szó a szemétlerakóról, annak sorsa az állam felelőssége maradt. A szakértő szerint a szennyezett talajvíz napi három–öt métert halad, a szennyeződések oldódása pedig folyamatos, vegyi koncentrációja annál magasabb, minél messzebbre kerül.
2015-ben komplex hidrogeológiai felmérést végeztek, amely során feltérképezték a szennyezés mértékét. Miután ez megtörtént, a terület szanációját rendelték el, amelynek az eredeti terv szerint 2023 nyarán kellett volna véget érnie, a folyamat azonban igazán még kezdetét se vette. Trančíková szerint a lehetőségek közül a legolcsóbbat választották: EU-forrásokból mintegy 30 millió eurót különítettek el erre a célra. A szakértő szerint azonban ez legfeljebb annyira elég, hogy a lerakatot kapszulába zárják. Ez az első lépést jelentené annak érdekében, hogy a szennyezés ne terjedhessen tovább.
A Markíza megkeresésére a környezetvédelmi tárca nem tudott választ adni arra, mikor is kezdik meg a szanációs folyamatot, a késlekedést az előző tárcavezető, Ján Budaj tétlenségével magyarázzák. Amint arról korábban beszámoltunk, a szakértői kormány környezetvédelmi minisztere, Milan Chrenko idén júniusban egy szerződéskiegészítést írt alá a vereknyei hulladéklerakó felszámolásáról szóló szerződéshez.
A régi Malom-ág (Mlynské rameno) területén, a pozsonyi Vereknye és Főrév (Ružinov) városrész határán található lerakó területe körülbelül 4,65 hektár. Itt nagyjából 120 ezer köbméternyi hulladék található, amit az 1960-as és 1980-as évek között a vegyi üzemekből szállítottak oda. Főleg növényvédő és gombaölő szerek szivárognak a talajvízbe. A szennyezés Vereknyét, Pozsonypüspökit és Főrévet érinti. A szanációs munkálatoknak még 2018-ban kellett volna elkezdődniük.
(tvnoviny.sk)
400 különböző méreg
Ezt kifogásolja Orosz Örs is, aki idén tavasszal vizsgáltatott ki a hulladéklerakatból származó földmintát, a vizsgálat több mint 400 különböző mérgező anyagit mutatott ki. Orosz szerint újra csak a megoldás halogatása látszik.
Az a legnagyobb gond vele, hogy Taraba anyaga tájékoztató jellegű, tehát a projektdokumentáció, illetve a közbeszerzés még a kanyarban sincs
– mondta az Új Szónak Orosz. – Ebből az egyszerű polgár azt látja, hogy telik az idő, megint elment egy év. Mindent le kellett állítani, amit az előző kormány tervezett, de végül 4 év megint kevés lesz, hogy megvalósítsa, amit szeretne.” A kiválasztott módszert sem tartja teljesen biztonságosnak. „Tomás Taraba szépen elnevezte a projektet, de valójában égetésről van szó, ami ugye büdös” – véli Orosz.
Pedig a megoldást nem nagyon lehet már halogatni, mert a mérések szerint a szennyeződés terjed, és a Csallóköz alatti ivóvízkészletet fenyegeti. Egy tavalyi mérés szerint a szennyezett talajvíz terjed. Alena Trančíková ivóvízszakértő szerint a szennyezett talajvíz napi három–öt métert halad, a szennyeződések oldódása pedig folyamatos.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
