Nyitókép: Archívum, GyGy
Egy hónap telt el a Magyar Szövetség tisztújítása óta. Bár Gyimesi György jelöléssel bírt a párt elnöki posztjára és minden akkori elnökjelölt is kinyilvánította, hogy szívesen számolna vele az elnökségben, az egykori alelnök nem indult a választáson és nem is vállalt semmilyen vezetői tisztséget. Ahogy Ő fogalmaz, a párt csicseri alapszervezetének rendes tagja.
A Magyar Szövetség új vezetősége ugyan gyakrabban nyilvánult meg politikai kérdésekben az elmúlt időszakban mint az EP választások után, a hírek mégis Gyimesiről szólnak, a szlovák kormánypártok vezetői szemében mintha ő lenne az az ember, akit elfogadnak – akit egyáltalán fogadnak, és eredmények is születnek a „csicseri műhelyben”. Vele beszélgettünk.
A tisztújításon nem vállalt semmilyen vezetői szerepet. Miért?
Akkor is elmondtam, hogy nagyra értékeltem az elnöki posztra való jelöléseket. Jól estek a megkeresések is az egyes elnökjelöltek részéről, hogy velem együtt képzelik el az elnöklésüket. Én egy racionális ember vagyok. Ismerem a szereplőket, a nézeteiket. Annak alapján úgy látom, hogy a felvidéki magyar közösségnek nincs újabb 10-12 éve a próbálkozásra.
Teljesen érthető, hogy az új személyek önmagukhoz új reménységeket társítanak. De a választók ugyanazok, és ők is már szerepeltek – néha leszerepeltek. Ha mostanáig nem volt elég ez a teljesítmény átütő erőre, most mitől lehetne?!
Én a politikát valóban úgy képzelem, hogy egy eszköz, amivel biztosítható, hogy egy közösség jobban éljen – gazdasági, közösségi, kulturális értelemben. Ehhez nem kell tisztség. A csicseri alapszervezet tagjaként most is ezt művelem.
Nem bánta mega döntését, hogy egyszerű párttagként politizál tovább?
Egyáltalán nem.
A politikához a szakmaiságon túl kapcsolatokra van szükség. A Magyar Szövetség mutatványa nem volt elég ahhoz, hogy kormánypárttá legyen. Nekem volt egy alelnöki névjegyem. A tisztújítás óta egyetlen miniszter sem kérdezte meg tőlem, hogy mi a tisztségem.
Hiteles magyar emberként tekintenek rám, aki lojális az ország és lakosságának érdekeihez.
Továbbra is fontosnak tartom a terepmunkát: az emberek között létezve lehet megtudni, hogy hogyan élnek és mik a problémák. Ezekre a problémákra keresek megoldást. Tehát: ez a párt nem volt elég ahhoz, hogy pártszinten kurzusba kerüljön az országos politikában. A parlamenten kívül rekedt. Akkor lesz kiváltság tisztségre törekedni, ha a párt megszerezte a választók tiszteletét.
Az elmúlt hónapban három miniszterrel is tárgyalt magyar ügyeket illetően: Šimkovičová kulturális miniszterasszonnyal a várható nyelvtörvényről. Elismerően nyilatkozott Önről Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter, majd Matúš Šutaj Eštók belügyminiszterrel találkozott. Mielőtt rátérnék a találkozók tartalmára, megjegyeznénk, egyesek szerint furcsa, hogy nem a Magyar Szövetség valamely vezető tisztviselője ejti meg ezeket a találkozókat…
Nem értem a felvetést: a Magyar Szövetség bármely vezető tisztviselője megtehetné ugyanezt. Ha van egy probléma, amely az emberek életét befolyásolja, a legkézenfekvőbb dolog tárgyalni róla.
Normális világban nem az a kérdés, hogy miért én járok el az emberek érdekében, és nem az elnök vagy alelnök, hanem, hogy miért nem járt el korábban az elnök vagy más.
És ezzel nem személyeskedni szeretnék, nem az elnök személyére mondom ezt – mindegy, hogy ki milyen székben ül egy pártban. A lehetőségeihez mérten mindent meg kell mozgatnia, ami megadatik az ügyeink érdekében. Lehet, hogy jobban élek a lehetőségeimmel, vagy jelentősebb a kapcsolatrendszerem.
A nyelvtörvény várható módosításaival kapcsolatban Taraba miniszterrel együtt Šimkovičovát látogatta meg. Miről volt pontosan szó?
Az elmúlt napokban tudni lehetett, hogy a nyelvtörvény változtatása van porondon. Magyar vonatkozásban meglehetősen pánikkeltő hangulat volt tapasztalható a nyelvrendőrség erősödésével kapcsolatosan, a kisebbségi nyelvi jogok lehetséges csorbulása terén. Azt tettem, mint minden józan paraszti ésszel gondolkodó ember, bekopogtattam a miniszterasszonyhoz, hogy szeretnék ez ügyben egy találkozót, és szeretnék megbizonyosodni arról, hogy amivel találkoztam az pánikkeltés-e vagy valóban van ok az aggodalomra.
A törvénytervezetet éppen egyeztetésre bocsájtották volna ki, és az előtte való napon találkoztunk. A tárcavezető biztosított arról, hogy nem kisebbségi nyelvhasználati szigorítás a motiváció, hanem azoktól az amerikanizmusoktól szeretnék megvédeni a szlovák nyelvet, amelyet mi magyarok tudjuk, hogy a magyar nyelvet illetően is megteszünk. Fejlődünk, fejlődik a nyelvünk, átveszünk idegen szavakat, de a magyar az egyik leggazdagabb szókincsű nyelv, amely mindent ki tud fejezni a saját készletében.
Az aggályok elkerülését illetően a tárcaközi egyeztetésről is visszahúzta a törvényt, hogy alaposan mérlegelni lehessen a kisebbségi aggályokat. Ez számomra a bizalom jele. Az, hogy Tomáš Taraba miniszter úr is jelen volt, és őszinte érdeklődésével nyomatékosította a dolog magyar vonatkozású érzékenységét, csak megerősített bennem,
hogy egyedüli járható út az egyenes tárgyalás a szlovák partnerekkel.
Csak mi tudjuk elmondani hitelesen, hogy mi és miért fontos közösségünknek.
A rákövetkező napon sajtótájékoztatót hívott össze a pártja ebben a témában. Kicsit úgy tűnt, hogy okafogyottá vált. Ön ezen a tájékoztatón nem vett részt. Előtte értesült a sajtóról, esetleg kapott megkeresést, hogy legyen jelen?
A közösségi média beharangozójából értesültem a párt tervezett sajtójáról. Nem tudtam a tervekről, nem kaptam meghívást. Mikor a miniszteri egyeztetés eredményéről beszámoltam, akkor kértek fel, hogy legyek jelen. Megmondom őszintén, akkora már okafogyottá vált sajtóznom.
Ha van egy probléma, fel kell venni a kapcsolatot a kompetenssel, tárgyalni kell.
A sajtótájékoztatónak ugyan van egy üzenete: aggódunk, kellene valamit tenni, igyekszünk majd tenni. Ezzel hangulatot lehet kelteni, de megoldás nem születik.
A problémának elébe kell menni, és megoldásokat találni.
A párt elnökének, Gubík Lászlónak nyilatkozatai azért nyomokban tartalmaztak iróniát a megoldásait illetően. Úgy fogalmazott, ha virágcsokorral meg lehet oldani ilyen dolgokat, akkor ő egy „vlecskával” (pótkocsi) fog küldeni… (Mint ismert, Gyimesi egy virágcsokrot nyújtott át a miniszterasszonynak a találkozón, amelyről fotó készült.)
A nyilatkozatokból annyit érdemes meghallanom, hogy örül neki, hogy a csicseri alapszervezet ilyen aktív, és ha komolyan gondolja az országos szintű politizálást, akkor ezt még őszintén is kell, hogy gondolja. Én ugyanis a magyar emberek érdekében, a szlovák-magyar jó viszony ápolása érdekében jártam el – ráadásul a Magyar Szövetség tagjaként tettem ezt, tehát az Ő márkáját erősítettem. Ezzel kapcsolatban nincs helye a pejoratív megközelítésnek, mint ahogy én sem mondom, hogy helyette vagy az alelnökök helyett jártam el.
Az elmúlt hetekben a liberális progresszív média részéről úgy tűnik tendenciózus támadás zajlik Ön ellen. Magyar és szlovák nyelven is jelentek meg cikkek, amelyekben azt nehezményezik, hogy a közösségi médiában szereplő posztjaiban álhíreket terjeszt. Hogy értékeli ezt?
Talán a tendenciózus támadása a jó szó erre. Az történt, hogy az egyik progresszív portál felvetette, hogy több, mint 300 posztomat vizsgálva több posztomról is bebizonyosodott, hogy álhírnek minősül, amelyet a Facebook is ellenőrei is annak jelöltek. Én értetlenkedve álltam ez előtt, mert ugye a Facebook nem nagyon teketóriázik: ha valami nem megy át az ellenőröknél, eltávolítják a posztot, sőt ismétlődés esetében még szankcionálnak: letilthatják az oldalt. Velem az elmúlt évek alatt, egy ilyen eset történt – egyetlen figyelmeztetést kaptam.
Ezért értékelem ezt a progresszív liberális média tendenciózus befeketítésének. Én a meggyőződéseimet közvetítem, ezzel sokan egyetértenek, de
nagyon sok esetben szembe kerülök a progresszív liberális agymosással.
Fel kell ismerni, hogy a progresszív politikai irányvonal nagyon-nagyon sok embernek kérdőjelezi meg alapvető értékeit, álproblémákat vet fel, véd meg olyan érdekeket, amelyek millióknak esnek rosszul.
Nem mindenki kész arra, hogy szembe menjen egy ilyen agresszív liberális támadással. A politikai vállalásaim közé tartozik, hogy felvállaljam ezt is! Szólok azok helyett is, akik félnek, vagy nem képesek megszólalni önmaguk érdekében. Olyan viták tanúi vagyunk, amikor a keresztény konzervatív értékrendet képviselő embert méltóságában bántják – helyettük is képes vagyok és leszek is megszólalni.
A felvidéki magyar mediális felületeken is látni pálfordulást. Meg-megjelennek személyét vagy a politikai tevékenységét érintő pejoratív tartalmak. A legtöbb esetben a Gubík vs. Gyimesi kontextusban olvasható értékelés. Hogyan vélekedik erről?
Nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés ezt nekem értékelnem. Észlelem, mint mindenki, aki magyarul olvas, hogy van egy bálványimádat. Ezt politikusnak nem szabad komolyan venni. Manapság ezt Forró Krisztián tudja a leginkább.
Jelentős magyarországi támogatással megjelenő felületek pontosan annyira szerették Forró Krisztiánt is, mint most Gubík Lászlót. Azok, akik ma rólam esetleg név nélkül mémet gyártanak, pár hónapja még velem is szimpatizáltak. Ez egy lidérc.
Politikus ezt nem veheti komolyan! Jó szándékúan előlegezem meg, hogy, mindannyian a magyar közösség sorsának javulását tartjuk fontosnak. Ezért pedig nem egymás nyakát kell szorongatni. Én nem vagyok Gubík László ellensége. Ha pedig valamit teszek a közösségéért, akkor Gubík Lászlónak remélem nincs szüksége mediális védelemre, hogy engem kifigurázva magyarázzák el, hogy Ő azt miért nem tette éppen meg. Majd megteszi máskor, és látjuk!
Úgy érzi, hogy ellenséget látnak Önben?
Remélem nem! Nincsenek ellenségeim. Ellenfeleim vannak. Egy politikusnak meg kell tanulnia a véleményét ütköztetni. Ez nem a gyűlöletről szól. A progresszív politika képviselőivel a véleményünk merőben különbözik. De ez nem a személyeknek szól. Egyszerűen rá kell mutatni a különbségekre, az esztelenségekre, a felháborító érdekellentétekre. Ez nem kellemes, de konfrontálódni kell.
Mi a helyzet a médiával? A bálványimádatot említette. Ez kártékony is lehet Önre nézve…
Nézze,
egyes magyar nyelven írt mediális szubjektumok Szlovákiában erőnek erejével akarják paripának csomagolni a megfáradt, vézna gebét. A választók meg lóversenyre járnak. Látják, milyen az, mikor a ló nem tud futni. Az emberek eredményeket akarnak, nem meséket hallgatni.
Követik az eseményeket, a szlovák, a nemzetközi médiát. A pénztárca szűkül, a lehetőségek szűkülnek, és nekik megoldásokra van szükségük, nem szép szavakra.
Nem kérek elnézést azért, mert hozom a megoldásokat! Milyen világ ez?! Legyek kicsit lassabb, hogy a lustáknak sikerüljön előzni? Legközelebb butábbnak is lennem kellene, hogy a korlátoltakon ne látszódjon a korlátoltságuk?
Pár napja Matúš Šutaj Eštokkal találkozott. Ezért is fog kapni hideget-meleget?
Semmi ok nincs erre. Illetve a választóktól, a polgármesterektől biztosan nem. A Magyar Szövetség minden politikusa betéve tudja a kampányok jelmondatát, hogy a déli régiók felzárkóztatása a cél, az itt élő emberek életminőségének javítása. Ez nem csak kampányszlogen!
A párt nincs a parlamentben. Aki a parlamentben, a kormányban ül, annak van módja ezeket a célokat megvalósítani. Le kell ülni tárgyalni. A választónak nincs ideje választástól választásig 4 évet várni, hogy majd legközelebb lehet sorra kerülünk! Most is ezért kell dolgozni! A belügyminiszter úrral is ezt a témát jártuk körbe, és keressük azokat a lehetőségeket, amiben segíteni tudjuk a déli régiókat is, a déli régiók polgármestereit is. Minden párttársamnak ez a dolga! Így remélem, hogy ez inspirációval és nem féltékenységgel, gyűlölködéssel jár.
A politika csapatjáték. Önt a szlovák kormánypártok vezetői partnerként tekintik, nyitott ajtókra talál. Úgy tűnik, hogy a saját pártján belül hiányzik a csapatkoherencia.
Meg kell, hogy mondjam, hogy kívülről jobbnak néz ki, mint ezeddig. Nevezzük úgy, hogy vannak emberek, akik politikusok akarnak lenni. Ennek van egy tanulható része. Azt meg kell tanulni. Nem az én dolgom értékelni, hogy a társak értenek-e a mesterséghez. A választó eldönti. És aztán kell hozzá az elkötelezettség, kitartó munka, 24 órás szolgálat.
Négykor nincs vége a munkának. Múltkor egy interjúban említettem, hogy olyan társakra van ehhez szükség, akik a politikával kelnek és fekszenek. Ezen volt, aki megsértődött. Ő úgy érzi, hogy rá bizony ez érvényes. És nem tudja magáról, hogy nem. Hogy tévedésben van. Amit most tesz, és elégnek gondol, ez nem elég, kevés!
Ahhoz, hogy a parlamentből akarjon valaki politizálni, ahhoz sokkal több tűz kell. Az egyedülálló anya mindenképp ki akarja fizetni a gyermeke ebédjét! Nehéz, de hajtja őt. Mindent megtesz érte. Azt kívánom a magyar közösségnek, hogy minél több olyan ember legyen, aki valóban húzza a szereket, és nem csak beszél róla.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
