Szászi Zoltán: Árvíz a Szaharában, változások, vágyakozások Köteles Szabolcs2024. 10. 30., sze – 16:31
Adjegytizest Zolti szerint – aki boldogult ifjúkoromnak és szülővárosomnak jeles, jellegzetes figurája volt – lesz még árvíz a Szaharában, egyszer majd sivatag lesz a Hortobágy. Ezt bő harmincöt évvel ezelőtt, 1989-ben mondta ez az illetékes, néhai úriember, minden környezetkutatói, klímavizsgálati előtanulmány híján. Az igaz, hogy néhány pohárnyi szeszes ital elfogyasztása után nyilatkozott így, az italt a torok, a lélek meg a szikkadt agyának a Szahara viszonyaira emlékeztető állapota miatt fogyasztotta el világrekord-megdöntési kísérletnek is megfelelő gyorsasággal a Centrál talponállójában. Se Centrál, se Zolti azóta, de ilyen ez!
Ekkoriban még itt, ezen a szlovák–magyar zöldhatárhoz közeli vidéken az erdei utakon több Trabant és Wartburg márkájú gépkocsit talált az emberfia pár órás sétával, mint amennyi érdes nyelű tinórut. Ezek a hetek és hónapok voltak azoknak a boldog békaidőknek – igen, olyan mélyen voltunk anyagilag, lelkileg, mint a bányabéka kloákája, tehát csak békaidőkről beszélhetek igazán – az utolsó hetei, hónapjai, amikor még ez a sokak szerint „haj, de finom cocialista renccer” már éppen az utolsókat rúgta. Gombaszezonnak kellett volna lennie, ehelyett Trabant- és Wartburg-időszak lett, ezek gazdái hátizsákkal vágtak át a zöldhatáron, déli szomszédunkhoz vándorolva, nyári szabadságra, szabadság után indulva, szabadon döntve. Jó volna találkozni velük mostanság, mire jutottak, mi lett a sorsuk. Olyan sokat változik a világ, hátha nekik jobb lett. Hátha!
Adjegytizest Zolti azt is elmondta akkor, egy biztos van az életben, az pedig a változás! Például a szesz átváltozik mámorrá, s abban nyugodtan úszkálhat az álmodozás erről-arról, abba bele is ugorhat pancsolni az álmodozás, ilyen-olyan, szebb-jobb világról, ahol… S itt megakadt Zolti, mert hirtelenjében maga sem tudta, milyennek kéne lennie annak a szebb-jobb világnak. Olyan sokat változunk. Olyan sokat változtunk. Ezzel az árvízzel a Szaharában tízes találatot ért el néhai barátom, lám Marokkó déli részén lagúnákban hullámzott a víz, emberemlékezet óta nem volt ilyen. A Hortobágy még nem sivatag szerencsére, de a tudósok hol majdnem teljes egyetértésben az Élet Iskolája Egyetem vörös diplomás végzőseivel, hol meg ezeknek ellentmondva sokat beszélnek arról, hogy bizony, nagy az a szárazság. Idén is volt ilyen, meg jövőre is lesz, ezzel már számítani kell!
Arra se árt figyelni, milyen természeti csapásra kötnek, mire hajlandók biztosítást adni a biztosítók. Tűzkár, vízkár, jégkár, szélkár, orkán, vihar, sáskajárás, tornádó, kormányprogram, agrárreform és így tovább. Ez ám a mérvadó! Ezek közül nem mindre köt szerződést egy biztosítási ügynök. Változások vannak az életben. Keskenyebb pénztárca megszokása, és újra divatba jött a megnézem az árát, otthagyom az árut, számolom az aprót, cetlivel megyek vásárolni is. Gyakoribb lesz hallani, hogy „nem lehet, kicsim, nincs rá pénz, csak egyet vegyél, ne sírj, ha apu hazajön, és hoz egy kis pénzt, akkor megvesszük” mondatokat. Változások. Hogy ez most ennyi lesz, az meg annyi lesz, de nagyjából egy biztos, a kiadás több lesz, a bevétel meg kevesebb, a munka sokkal igényesebb, a mindennapi megélhetés sokkal bonyolultabb. Ez lesz. Nálam húsz-harminc évvel idősebbek, az igazi túlélők korosztálya mondja, hát volt már ilyen ez, sőt rosszabb. Tudom, persze, volt, s tán most is lehet még rosszabb! Mégis, mivel volt olyanom, hát sajnálom a jókedvem, melynek nyarát rosszkedvű télre kormányprogramozta át a miniszterelnök úr.
Változások. Vágyakozások maradnak csupán. Meg napi rutin, napi dolog, feladatok, olyan, hogy jó volna a nyolcvan évvel ezelőtt tarkón lőtt Radnóti szobránál egy gyertyát gyújtani majd, ha napja lesz, hogy terrorfenyegetés miatt elmaradt táblaavatót tarthassunk Rimaszombat Pusztavámon legyilkolt orvosai emlékére, elmenni és feltérképezni, felkutatni még azt, ami maradt Madách, Mikszáth, Krúdy után. Árvíz a Szaharában. Sivatag a Hortobágyon. Csupasz, védtelen, fásulttá lassított szellem méláz: hát mi végre itt bármi is? „Aztán mi végre ez az egész teremtés…” Halak a Szaharában, homokpiramisok a Hortobágyon. Változások. Vágyakozások. Mire? Hogy ne megint békaidők jöjjenek. Nagyon arra hajaz az ábra, nagyon.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 22-i számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
