2024. 10. 28.
Izrael libanoni bombázása fájdalmas választás elé állította az ország nagyjából 150 ezer fős örmény kisebbségének számos tagját: az életük kockáztatásával maradjanak, vagy hagyják hátra az otthonukat – számolt be a Szabad Európa.
Zakar Kesisján házának ablakai hangosan zörögnek, amikor izraeli légicsapások sújtják Bejrútot. „Nem tudjuk, milyen közel csapódnak be a bombák. Imádkoznunk kell az életben maradásért” – mondta az 56 éves férfi, aki a libanoni főváros melletti Mezserben él, amelyet eddig jórészt elkerültek az izraeli bombázások.
Kesisján a körülbelül 150 ezer főt számláló libanoni örmény keresztény közösség tagja, akik közül sokan az első világháború idején az Oszmán Birodalom által végrehajtott, másfél millió halálos áldozattal járó népirtás túlélőinek leszármazottai.
Most Izrael háborúja sok libanoni örményt fájdalmas választás elé állított: maradjanak, és kockáztassák a halált, vagy hagyják hátra az országot, amelyet otthonuknak tekintenek. „Legalább százévnyi történelmünk van itt. Hihetetlenül nehéz lenne elengedni a közösségünket, a kultúránkat és az ingatlanjainkat” – mondta a már Bejrútban született zenész.
A Dél-Libanon nagy részét ellenőrző Hezbollah síita fegyveres szervezet elleni izraeli szárazföldi és légi hadjárat számos polgári áldozatot követelt. Helyi tisztségviselők arról számoltak be, hogy szeptember 23. óta már több mint 2300 ember vesztette életét, főként civilek. Nagyjából 1,2 millió embert kitelepítettek, ami a lakosság több mint egyötödét jelenti.
Nincs sok olyan területe az 5,5 millió lakosú, soknemzetiségű és sokvallású Libanonnak, amelyet az izraeli műveletek nem érintettek. A zsidó állam hadserege bevonult a déli országrészbe, emellett pedig légitámadások ezreit hajtották végre Bejrútban és más nagyvárosokban.
Kesisján, felesége és tizenkét éves fiuk ritkán merészkedik ki a lakásból az örmény többségű Mezserben. A férfi elmondta, hogy napjaik jelentős részét halálra rémült gyermekük megnyugtatásával töltik. „Próbálom nyugtatgatni, hogy ez csupán átmeneti, hogy én is éltem át hasonlót, és túléltem. De valójában engem is felemészt a félelem” – mondta.
Úgy véli, hogy Izrael libanoni háborúja nem csak az Egyesült Államok által is terrorszervezetnek minősített Hezbollah ellen irányul. „Mindannyian áldozatok vagyunk, hétköznapi emberek, gyerekek és idősek. (…) Mindannyian áldozatai vagyunk ezeknek az embertelen akcióknak. Az egyszerű polgárok otthonát rombolják le.”
A háború borzalmai
Jeszáji Havatyán azt hitte, hogy biztonságban van az otthonában, a Bejrúttól hatvan kilométerre keletre fekvő, túlnyomórészt örmények lakta Andzsarban, ahova több száz menekült érkezett más területekről. A 64 éves akadémikus szerint azonban a háború mostanra megérkezett a faluja küszöbére. „Akkor szembesültünk a valósággal, amikor meghallottuk a robbanásokat – sokkal közelebb, mint gondoltuk –, emlékeztetve minket a háború borzalmaira.”
A turisták által is kedvelt történelmi település mindössze néhány kilométerre fekszik a Szíriával közös legfőbb határátkelőhelytől, amelyet október 4-én szintén légicsapások értek. Izrael szerint a Hezbollah fegyvereket szállított itt. Az elmúlt három hét folyamán nagyjából félmillió ember kelt át a határon, sokan gyalog, gyermekeiket és holmijukat cipelve, hogy elmeneküljenek az erőszak elől.
Az Andzsarban született Havatyán túlélte az 1975 és 1990 közötti libanoni polgárháborút, majd 2006-ban a Hezbollah és Izrael közöttit is, ám szavai szerint a mostani konfliktus más. „Sok háborút és fegyveres összecsapást láttam Libanonban, de ilyen mértékű pusztítást és a polgári lakosság elleni támadást még soha. (…) Libanon déli területei teljesen elpusztultak. Úgy tűnik, mintha a gázai jelenetek ismétlődnének” – tette hozzá.
„Állandó riadalom”
Krisztine Tanielján-Sarkisján egy olyan civil szervezet munkatársa Bejrútban, amelynek célja az örmény közösség hátrányos helyzetű tagjainak támogatása. „Az elmúlt hetekben sok szívszorító történetet hallottam kiszolgáltatott családoktól. Az anyák, akiknek segítettünk, arról számoltak be, hogy gyerekeik traumától, álmatlanságtól és a stressz miatt hányástól szenvednek” – mesélte.
A 47 éves nő a férjével és három gyermekével Kelet-Bejrútban él, egy viszonylag biztonságos területen, a várost szegélyező hegyek lábánál. Elmondta, hogy a mintegy két és fél millió lakosú, sűrűn lakott Bejrút izraeli bombázása mindenkit érint. „Talán a háború nem közvetlenül ellenünk, az örmény közösség ellen irányul, talán nem is mi vagyunk a fő célpont. De az elmúlt hetekben mi is állandó riadalomban éltünk. A városunk bénultnak tűnik, káosz vesz körül minket.”
Attól tart, hogy az egyre fokozódó háború miatt kénytelen lesz családjával elhagyni az országot. Ebben az esetben a célpont Örményország lenne. „Az én hazám Libanon. Az örmény közösség keményen küzdött azért, hogy itt építsük fel az életünket. Imádkozunk, hogy ne jussunk el idáig” – mondta.
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
