150 éves a Mikes Kelemen-iskola

150 éves a Mikes Kelemen-iskola

Ahhoz, hogy a jelenlegi mikeses diákok szívében úgy éljen iskolájuk szellemisége, amilyenné az előttük járók formálták, a legjobb utat választotta az intézmény vezetősége: az iskola fennállásának  százötvenedik évfordulója alkalmából tervezett, egész tanévre kiterjedő ünnepségsorozatot a múlt héten többnapos Mikes150 programsorozattal indították, amelynek részese volt a népes diáksereg, a tantestület és egykori tanítványok, akik életükről, pályájukról meséltek.

Az Iskola másként hétnek meg kell adni a szabadságot, hogy minden tanoda a saját elképzelése szerint szervezze a programot, ezt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum sem tette másként: ezért a tudományok, művészetek, a sport terén is sok mindenben kipróbálhatták magukat a diákok, de a másfél százados évforduló is kiemelt szerepet kapott. Anyanyelvi játékokban, fizikai-kémiai kísérletekben vettek részt, plakátot, logót, pecsétet készítettek, nagy népszerűségnek örvendett Márk Sebestyén Norbert tizenegyedikes diák csillagászati ismertetője, Pálfy Aliz iskolapszichológus nyílt órái iránt is sokan érdeklődtek, a tollaslabda valóságos isko­lajelképpé vált – rengeteg mindennel várták naponta a diákokat a különböző helyszíneken.

Ki hogyan lett sikeres jogász, közgazdász, menedzser, színész, mit jelent a múlt – egy kopjafaavatással fűszerezve –, miért jó olvasni – mindezt a diákok által írt, illusztrált kiadvány megjelentetésével tették érzékelhetővé. És ezzel nincs vége, véndiákokat szólaltattak meg, akik leírják, mit jelentett számukra mikesesnek lenni. (Az iskola Facebook-oldalán hetente egy-egy újabb vallomás olvasható, várják a további jelentkezőket.)

Érdemes a Mikes150-beharangozót az Olvasni öröm című kiadványhoz kötni, mert Kovács Anikó magyar szakos pedagógus olvasásra ösztönző, többéves projektje éppen azt vetíti előre, amit a felső leánytanodát alapító Máhlik József indítványozott: a kiművelt főnek dolga van Erdélyben. Kovács Anikó azáltal (is) ösztönzi olvasásra diákjait, hogy olvassanak el egy-egy kortárs ifjúsági regényt, amely nekik, róluk szól, és fogalmazzák meg írásban, rajzban gondolataikat, érzelmeiket, amivel ajánlanák a könyvet. Haszmann Júlia Réka, az iskola rajztanára segítette a diákokat, hogy kifejezzék olvasmányélményeiket illusztrációikban, az iskola által megjelentetett kiadvány ettől vált teljesen házi termékké. Miként azok a tárgyak is, amelyeket jelenkori technikákkal készítettek a diákok a különböző olvasás­élményekhez köthetően: az első emeleti tágas térben elhelyezett rögtönzött kiállításon csészék, pólók, szatyrok, könyvjelzők, fotók utalnak arra: Olvasni öröm.

A Mikes150 emlékezéssorozat ezzel nem ér véget, s minden bizonnyal annak a jele: az iskola vezetősége azt kívánja, legyen erő, kitartás és józan ítélet ahhoz, hogy az iskola mindig hű legyen névadójához.

 

Hírdetés

A Tamási Áron Színház színészeivel Oláh Badi Éva beszélgetett

 

Beszélgetés színészekkel

A Mikes Kelemen Elméleti Líceum fennállásának 150. évfordulójára szervezett események közül sokaknak a legizgalmasabb a Tamási Áron Színház színészeivel való panelbeszélgetés volt. A kedden reggel a díszteremben tartott beszélgetés négy meghívottja, Fekete Mária, Kovács Kati, Korodi Janka és Nagy-Kopeczky Kristóf is mikeses diák volt egykor, nagyon sok más olyan színész, színházi szakember mellett, akik ugyanitt végezték a középiskolát. A beszélgetést szervező társadalomtudományok katedra nevében Incze Éva filozófia szakos tanárnő köszöntette a jelenlévőket, majd felsorolta harminchárom olyan színházi ember nevét, akik az elmúlt három évtized alatt ebben a tanintézményben végeztek.

A meghívottakat Oláh Badi Éva, egykor mikeses diák és tanárnő, jelenleg a Tamási Áron Színház pályázati felelőse faggatta pályájukról, valamint az iskolával kapcsolatos emlékeikről. Mint elhangzott, valamennyien nagyon szerették a Mikest, elsősorban azért, mert teret biztosított a diákok kreativitásának, rengeteg órán kívüli tevékenységre adott lehetőséget, melyek közül a Fazakas Misi által vezetett Osonó volt az egyik legmeghatározóbb számukra. Egykori itteni elfoglaltságaikról – diáktanácsról, sulirádiózásról, könyvtárosi munkáról, kórusról, sportról stb. –, az iskolán belüli egykori kedvenc helyeikről, a tanárokkal való közvetlen kapcsolatukról vallottak ezután, majd elmesélték, hogy miért választották a színészi pályát, melyek a színészi munka örömei és nehézségei, de szerepálmokról, filmszerepekről, reklámfilmekről és más olyan témákról is szó esett, melyek izgalmasak és tanulságosak lehettek a színház iránt érdeklődő diákok számára. (nbs)


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »