109 éve, 1915. október 24-én született Bob Kane amerikai író és karikaturista, Batman megalkotója, akinek idén 80 éves „gyermeke” maga is aggastyán korba lépett. A Denevérember 1939-ben debütált, azonnal hatalmas siker lett, hamarosan már két asszisztens segített a rajzolásban.
New Yorkban látta meg a napvilágot Robert Kahn néven, a Bob Kane nevet tizennyolc évesen vette fel. 1934-től a Max Fleischer Stúdió segédanimátora volt, a korban rendkívül népszerű képregények világába két év múlva csöppent bele, amikor a Wow, What A Magazine munkatársa lett.
Itt jelentek meg első rajzai: megalkotta Hiram Hick figuráját, és mellékalakokat rajzolt más képregényekhez. Ezután jött Ginger Snap, Oscar the Gumshoe, majd Doolittle professzor alakja, őket már a frissen megalakult DC Comics kiadó munkatársaként vetette papírra.
1938-ban történt, hogy a kiadó szerkesztőjével beszélgetett, és szóba került Superman figurájának sikere. Superman alkotója, Jerry Siegel ekkor már heti 800 dollárt keresett (akkoriban ez a mai több mint tízszeresét érte), ezzel szemben Kane fizetése mindössze heti 50 dollár volt.
Bob Kane
„Istenem” – sóhajtott fel -, „ha egyszer én is ennyi pénz kereshetnék!” Szerencséje volt, a szerkesztő még egy szuperhőst akart, és ő rávágta: „Péntek van, hétfőre lesz neked egy újabb.”
Így „jött a világra” Bat-Man, egyetlen hétvége leforgása alatt. Először a nyers vázlatokat vetette papírra, amelyek még csak kevéssel tértek el Supermantől.
Eredetileg a szuperhősre hajazó piros szerelésbe akarta öltöztetni teremtményét, de egy feltörekvő ifjú történetíró, Bill Finger lebeszélte erről, így lett végül Bat-Man ruhája szürke, köpenye fekete.
A Denevérember atletikus termetűre sikeredett, mint Douglas Fairbanks, a némafilm korszak legendája, de nem voltak természetfeletti képességei. Rendelkezett viszont rakéta-meghajtású autóval és akrobatikus ügyességgel, valamint igen éles elmével.
A Detective Comics 27. száma, amely Batman első szereplését tartalmazta
Finger rengeteg ötlettel gazdagította Kane terveit, a legkalandosabb történetek is az ő fejéből pattantak ki. Neve azonban nem jelent meg a képregényeken, elismerésben élete során nem volt része, a Denevérember szülőjeként Bob Kane-t ismerte meg a világ.
Kane csak Finger halála után nevezte őt szerzőtársának, és bevallotta, hogy mindvégig bűntudatot érzett, amiért Finger nem válhatott részévé a legendának, és ismeretlenül, szegényen halt meg. „Batman soha nem értett volna ezzel egyet” – vélték sokan.
Bill Finger
A Denevérember 1939-ben debütált, azonnal hatalmas siker lett, hamarosan már két asszisztens segített a rajzolásban.
A denevérálcába bújó hős hamarosan segítőt is kapott Robin személyében, a figura ötlete szintén Fingertől származott, aki azt mondta: „Batmannek is kell egy Watson, akivel megbeszélheti gondjait.” Kane-nek tetszett az ötlet, nemsokára megszületett Joker is, a hős legfőbb és leggonoszabb ellensége.
Mint általában a képregényhősök, Batman sem öregszik, de alkalmazkodik az idők változásához. A következő évtizedekben, ahogy a karakter újabb és újabb alkotók kezébe került, egyre több politikai tartalommal telítődött.
Amikor Kane nyugdíjba vonult, egy interjúban arról beszélt, hogy néha zavarba ejtik a legújabb Batman-történetek, mert nem érti, miért harcol Supermannel, amikor kezdetben jó barátok voltak. Bob Kane 83 évesen, 1998. november 3-án hunyt el Los Angelesben.
A „bőregér” természetesen mozgókép formájában is hódító útra indult, tévésorozat, majd több filmfeldolgozás is született a képregényből. A Tim Burton-féle Batmanban egy néhány szavas szerepben maga Bob Kane is feltűnt volna, de végül egészségügyi állapota ezt nem tette lehetővé. Helyette három filmben bukkant fel színésznő felesége, aki cserfes újságírónőt alakított Gotham City világában.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
