Öt vendégkórus szereplésével ünnepelte fennállásának 140. évfordulóját szombaton a Kovászna-Belvárosi Református Egyházközség férfidalárdája a belvárosi református templomban. A résztvevők a temetőben koszorúkat helyeztek el az elhunyt kórustagok kopjafájánál, fejet hajtottak a mindenkori kórustagok tiszteletére-emlékére állított faragott oszlopnál a templomkertben.
A kórusok a központi református templomtól a temetőhöz vonultak, hogy tiszteletüket tegyék a mindenkori kórustagok emlékére állított kopjafánál. A 2016-ban Ferencz Botond és Demes Mihály által faragott kopjafánál megtartott emlékezésen Balogh Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese rövid áhítat során szólt a közel másfél évszázadnyi múltról, a benne munkálkodó és áldásokat osztogató isteni jelenlétről.
A rendezvény a templomban folytatódott, ahol Balogh Zoltán lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, háláját fejezte ki az évszázadok során számtalanszor megmutatkozó emberi áldozatkészségért, mert amint mondta: valahányszor szükség volt, ennek a településnek az intézményei, a vezetői, a szervezetei képesek voltak összefogni, megtalálni a módját annak, hogy miként lehet tovább élni. Hozzátette: „A református férfidalárda hordozza magában azt az örökséget, ami 140 évvel ezelőtt elkezdődött, a kovásznai kórusmozgalom és mindazon kórusban éneklő embereknek a lelkesedése, összefogása, jelenléte figyelemre méltó.”
Szántó István visszatekint
A 140 éves dalárda múltjára Szántó István kórustag nyújtott visszapillantást. Mint mondta, az 1867-es kiegyezést követően báró Eötvös József vallási és közoktatási miniszter népművelési koncepciója lehetővé tette az egyesületek megalakulását, működését, amelyek tevékenységi köre a műveltség és a kultúra terjesztése volt. Így alakultak meg az olvasóegyletek és a dalkörök minden településen. Egy 1884. január 2-i bejegyzés szerint Tamó Károly református kántor vezetésével Kovásznán 32 tagú polgári dalárda működött, amelyhez később mások is csatlakoztak. 1910-ben az EMKE fennállásának 25 éves évfordulója alkalmával avatják fel a – sokak megállapítása szerint: „egész vármegyében, díszeiben és szépségében felülmúlhatatlan” – zászlót, melynek egyik oldalán a dalárda megnevezése: „Kovásznai Emke Daloskör” található. 1924–1928-ig az EMKE keretében működik ugyan, de hovatovább közelebb kerül az egyházhoz. A vezetője ebben az időben Dancs Lajos énekvezér. Ebben a korban – úgy, mint később, több évtizeden át – egyedül a templom marad az a hely, ahol magyar szót szabadabban ki lehetett mondani, ahol a nemzeti kultúra művelése valamennyire biztonságot érezhetett. 1940-től újra fellendül, új értelmet kap a kórusmozgalom, annak ellenére, hogy számos tagot elvittek katonának, és elmondható, hogy a társadalmi légkör sem kedvezett a közös éneklésnek. A dalárda otthont kap a kultúrházban, melynek fele a községé, fele pedig az egyházé. 1944 után újabb korszak következett. A kommunizmus éveiben a dalárda tagjai legtöbbször két fronton, a városi dalárdában és ugyanakkor az egyház keretében – temetéseken és egyházi ünnepélyeken – szerepelnek. Az 1989-es rendszerváltás látványos fordulatot hozott, ami példátlan tenni akarásban, a 70 éven keresztül elfojtott nemzeti ösztönök szabadon szárnyalásában mutatkozott meg. 1990-ben a dalárda részt vesz a Mikes-ünnepségeken Zágonban, majd ugyanez év őszén sikeresen szerepel a bodoki egyházi kórustalálkozón. Ugyancsak ez évtől rendszeres résztvevője a Kőrösi Csoma Sándor emlékünnepségeknek, 1995-től tagja a Romániai Magyar Dalosszövetségnek. Rendszeresen részt vesznek a Kálvin napok alkalmával szervezett kórustalálkozókon, a városban működő kórusok évi seregszemléjén és igyekeznek mindenfajta meghívásnak eleget tenni. 2003-ban Török-Csorja Viola muzikológus, Csorja Ferenc akkori karmester lánya új zászlót adományozott a dalárda részére, amelyet temetéseken és kórustalálkozókon használnak. 2004-től, Csorja Ferenc visszavonulása után Antal Ernő kántor vezeti a dalárdát.
Vonulás a temetőbe
„Próbálunk minden szempontból közösségi életet élni, és teljes lelkiismerettel kijelenthetem, hogy sikerült minden tekintetben összeforrott közösséget kialakítani. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nagy múltú kovásznai kórusban való munka meghozta a gyümölcsét, hiszen jelen pillanatban városunkban hat kórus működik több mint száz taggal, egyházi, egyesületi vagy iskolai szinten és nagy a valószínűsége annak, hogy ez a jövőben sem lesz másképp.
A zene szeretete, az éneklés apákról utódokra generációkon keresztül öröklődött tovább, és így sikerült ezt a mozgalmat most már 140 éven keresztül átmenteni, ápolni és fenntartani a mindenkori társadalmi körülményektől függetlenül.
A 140 év alatt a kórusmozgalom minden bizonnyal hozzájárult, hogy Kovásznán minden korban az énekes zenekultúra fejlődjön, és az évtizedek során sokan megismerkedhessenek az éneklés lélekfelemelő örömével, a társas éneklés összetartó erejével. Az eltelt hosszú időszakban, attól függetlenül, hogy milyen néven szerepelt a dalárda, az egyházhoz való közelségéhez nem férhetett kétség, sőt, most már több évtizede a református egyház keretében működik, annak teljes mértékű támogatását élvezi” – mondta Szántó István.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
