Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
A mese, mint általában az irodalmi műfajok, évezredekig a szóbeliség vándorló kincse volt. Mondták, hallgatták, továbbmondták, átalakították, újramondták, és újra, és újra… Korszakok és földrészek közti szellemi kereskedés igazgatta útját, az igazság csodája iránti vágyakozás sokszorozta meg létezését.
A Csukás Meserádió az eleven beszédnek ezt az ősi hagyományát kelti életre, miközben a hazai tévés-rádiós kultúra kezdeteire is emlékezik és emlékeztet. Azokra az évekre, évtizedekre, amikor természetes mediális feladat volt gyermekműsorokat készíteni, irodalmi adaptációkkal előállni, művészeti tartalmakat gyártani.
Egyszerűségében is igen izgalmas az újonnan indult csatorna szlogenje: „Rádió egyfejűeknek.” Kiknek tehát? Egyrészt nyilván az embernek, aki – eltérően a mesék többfejű sárkányaitól – egyetlen főt ingat a nyakán. Másrészt óhatatlanul utal ez az ajánló mondat a Csukás István-mesehősre, Süsüre is, aki „Én vagyok a híres egyfejű…” kezdetű dalával kollektív tudatalattink bájos lakója. Ilyesformán a gyerekhallgatóság mellett mintha a mesék lényeit is igyekezne maga köré gyűjteni a rádió, azaz a varázslat jogkörét kiterjeszti a mindennapos valóság övezeteire. Egy harmadik jelentés is átdereng a megfogalmazáson. Minthogy Süsü – legalábbis története kezdetén – a különlegesek és kivetettek életét élte, s félős félreértések akadályozták sorsa kibontakozását, az „egyfejűeknek” címzett megszólítás a mindenkori elesetteket és eltérőket bátorítja, a személyiségükre épp csak ráeszmélőknek kedveskedik. Végül egy negyedik közelítés, sajátos módon, ez előbbinek az ellenkezőjét is értelmezésünkbe illesztheti. Hiszen az „egyfejű” érthető úgy is: mintha sokaknak egy (közös) fejük volna, a reménybeli hallgatók döntő vonatkozásokban egyféleképpen gondolkodnak a világról – például ha az emberség, a szépség és a szeretet jegyében alkotnak képzeletbeli közösséget…
Mesék és dalok fogadják a legkisebbeket a nap huszonnégy órájában, de a legkisebbeknél nagyobbaknak is érdemes ráhangolódniuk az ország egyetlen gyerekrádiójára. Hátha visszatalálnak az ártatlanság korába (avagy a kópéságok eredetvidékére): elveszített-elveszíthetetlen gyerekkorukba.
Az interneten elérhető Csukás Meserádió (mely a szintén gyermekeket célzó M2 tévécsatornához hasonlóan közszolgálati adó) 2024. szeptember 1-je óta hallgatható. Ha nem gondolnám, hogy e jegyzet olvasóját érdemes mielőbb a hangzó bűbájok világába bocsátani, az én mesém is tovább tartott volna.
Fotó: MTVA
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
