Nyitókép: SITA
Aki azt gondolná, hogy a méhek csak úgy véletlenül, szállnak rá valamelyik virágra, az nagyot téved. Egy amerikai kutatásból ugyanis kiderült, hogy ebben az esetben éppen úgy viselkednek, mint azok a vásárlók, akik egy szupermarket óriási kínálatával találkoznak.
Akárcsak az emberek egy nagy élelmiszerboltban, úgy a méhek is rengeteg „termékkel”, esetükben virágokkal találkoznak, és dönteniük kell, melyiket választják, ha csemegézni támadna kedvük. A virágok kétféle táplálékot kínálnak: nektárt és virágport, amelyek virágról virágra másmilyenek lehetnek. A nektárnak például eltérő lehet a koncentrációja, térfogata, utántöltési sebessége és hozzáférhetősége. Olyan másodlagos, az anyagcserében résztvevő vagy annak során keletkező anyagokat, metabolitokat is tartalmaz, mint például a koffein és a nikotin. Ez utóbbiak vonzhatják vagy taszíthatják a méheket, a mennyiségüktől függően. A virágpollenben pedig fehérjék és lipidek is vannak, amelyek ugyancsak befolyásolják a minőséget, olvasható a HVG cikkében.
Logikusnak tűnne, hogy a méhek a leginkább hozzáférhető, legjobb minőségű nektárral és virágporral kecsegtető virágokat keresik fel. Azonban, derült ki egy amerikai kutatásból, nem ezt teszik. Ehelyett, csakúgy, mint az emberek, amikor az élelmiszerboltokban vásárolnak, döntenek arról, hogy melyik virágra szálljanak. Döntésük eredményét a hasonló virágokkal kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalataik és a rendelkezésre álló egyéb virágok befolyásolják. Esetenként még ugyanolyan irracionális „vásárlási” döntéseket is hoznak, mint az emberek.
Kutatások arra utalnak, hogy a poszméhek is ilyesfajta „vásárlói magatartást” követnek. Az egyik tanulmány például arra a következtetésre jutott, hogy a méhek a nektár minőségét a legutóbbi táplálkozási tapasztalatukhoz képest értékelik. A közepes minőségű nektárt tartalmazó etetőre kiképzett méhek készségesen elfogadták a közepes minőséget, míg azok a társaik, akiket arra tanítottak, hogy jó minőségű nektárt tartalmazó etetőt keressenek fel, gyakran elutasítják a kevésbé jót.
A Tennessee Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a virágjellemzők, például az illatok, a színek és mintázatok szolgálhatnak-e egyfajta termékcímkékként a méhek számára. A laboratóriumban méhcsoportokat tanítottak meg arra, hogy bizonyos mesterséges virágszíneket jó minőségű „nektárral” társítsanak. Ez a nektár egy olyan cukoroldat volt, amelyet a szakemberek manipulálhattak – számolt be Claire Therese Hemingway vezető kutató a The Conversation hasábjain.
Az egyik méhcsoportot például megtanították arra, hogy a kék virágokat jó minőségű nektárral társítsák. Ezután közepes minőségű nektárt kínáltak nekik kék vagy sárga virágokkal, és a méhek szívesebben fogadták el a közepes minőségű nektárt akkor, ha az sárga virágból származott, a kéktől ugyanis jobbat vártak.
Egy másik kísérletben két egyformán vonzó virág közül választhattak a méhek, az egyikbe több volt a cukor, de nehezebben töltődött fel, míg a másik, alacsonyabb cukortartalmú könnyebben feltöltődött. A méhek nagyából azonos valószínűséggel választottak a kétféle virág közül. A kutatók ezután egy olyan harmadik virággal bővítették a választékot, amely még alacsonyabb cukorkoncentrációjú volt, vagy még lassabban töltődik fel. Kiderült, hogy e „gyenge” virágok jelenléte, jóval vonzóbbá tette a korábbiakat.
Ez a kutatás messze túlmutat az eredeti célján. A poszméhek és más beporzók viselkedésének megértése fontos következményekkel járhat az emberek számára. A gazdálkodók ugyanis stratégiailag hasznosíthatnák azt a viselkedésmódot, amely alapján a méhek gyakrabban látogatnak meg bizonyos virágokat más virágok jelenlétében, Csakúgy, mint az üzletek a polcokon, ahol a vonzó lehetőségek mellett nem vonzókat is kínálnak, hogy még kívánatosabbá tegyék az előbbit, a gazdálkodók bizonyos virágfajokat ültethetnek kultúrnövényekbe vagy azok közelébe, hogy növeljék a célnövények látogatottságát.
HVG
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »