Brébeuf Szent János áldozópap és társai, a kanadai vértanúk

Brébeuf Szent János áldozópap és társai, a kanadai vértanúk

Kanadai vértanúknak azt a nyolc francia jezsuitát – Daniel Antalt, Garnier Károlyt, Lallemant Gábort, Brébeuf Jánost, La Landei Jánost, Jogues Izsákot, Chabanel Natalist és Goupil Renatust – nevezzük, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Rájuk emlékezünk október 19-én, liturgikus emléknapjukon.

A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben próbálkoztak a huron indiánok térítésével, sikertelenül. 1625-ben jezsuiták indultak Kanadába, de négy év múlva, amikor az angolok háborút nyertek, kiutasították őket, és vissza kellett térniük Franciaországba. 1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal szabadon hirdethették az evangéliumot a huronoknak.

Az őslakosok azonban nem akarták befogadni a hitet. Hiába adták tanújelét a jezsuiták emberszeretetüknek az 1639–40-ben kitört járvány idején, az indiánok nehezen tértek át a keresztény hitre.

A misszionáriusokat nem a huronok, hanem egy másik törzs tagjai, az irokézek ölték meg. Goupil Renatus segítő testvér lett először vértanú, 1642. szeptember 29-én. Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték meg Jouges Izsák atyát, majd másnap La Landei Jánost. Kegyetlen kivégzést kellett elszenvedniük, és helytállásuk a huron indiánokat úgy megrendítette, hogy tömegesen megtértek. „Mintha nem is mi, hanem inkább az angyalok működtek volna köztük” – jegyezte fel a misszió vezetője.

Az irokézek elhatározták, hogy kiirtják a huronokat; 1648-ban háborút indítottak. E harcok során halt meg a másik öt jezsuita misszionárius. A vértanúcsoportot Brébeuf Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük legrészletesebben.

János régi normann család sarja volt. Rouenban lépett be a jezsuiták közé 1617-ben. Először a jezsuiták kollégiumában tanított. 1622. február 22-én Pontoise-ben szentelték pappá. Ezután három évig tanár és gondnok volt a roueni kollégiumban, majd megbízták, hogy utazzon a kanadai misszióba. 1625 áprilisában két jezsuita és egy ferences társaságában szállt hajóra. Első missziós útja nem tartott sokáig. Előbb a hegyi, majd a huron indiánok között működött. Az angolok győzelme után a francia misszionáriusoknak haza kellett térniük. Így 1629 októberében János ismét Rouenban volt. Eljárt egy előadás-sorozatra, amelyet a 17. század egyik legnagyobb lelki tanítója, Louis Lallemant tartott. Ekkor tette le utolsó fogadalmát. 1633-ig Eu városában a jezsuita kollégium tanára volt.

Közben Anglia és Franciaország békét kötött, és ez ismét megnyitotta az utat a francia misszionáriusok előtt. János négy évig irányította a huron indiánok közötti missziót. Iskolát és kórházat alapított, emellett megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát, egy korabeli, keresztény tanításról szóló művet pedig lefordított az indiánok nyelvére. Idővel egyre több huron keresztelkedett meg.

Hírdetés

A vidéken váratlanul járványok törtek ki, amelyekért a jezsuitákat tették felelőssé, ezért 1638-ban Jánosnak vissza kellett vonulnia Sainte Marie-ba. Ekkor a misszió vezetését Lallemant Gábor vette át, aki gyökeresen más missziós módszerrel dolgozott. Népszámlálást rendelt el, amit azért tartott fontosnak, mert a háborúk és járványok miatt a népesség száma nagyon megcsappant. Az adatok szerint a huron misszióban harminckét falu volt, amelyek öt központ köré csoportosultak. E falvakban mintegy hétszáz sátor, kétezer tűzhely volt, és mintegy tizenkétezer ember élt. Az új missziós főnök az apostoli munkát a dél-amerikai redukciók mintájára szervezte meg, és a sok szétszórt szálláshely lakóit egy nagy központba szervezte, amelyek „mini köztársaságokként” működtek.

János rövid ideig együtt dolgozott Chaumonot-val, de aztán egészségi állapotának gyengülése miatt – eltört a kulcscsontja, ami igen sok kínt okozott neki – vissza kellett térnie Québecbe. 1644-ben azonban ismét az őslakosok között volt. Amikor az irokézek megtámadták a huron missziós falut, társával, Lallemant-nal együtt őt is elfogták. Rituális kínzások után megölték őket.

A csoport tagjait 1930. június 29-én avatták szentté. Ünnepüket 1969-ben egy napra tették, és felvették az egyetemes naptárba.

Istenünk, te Észak-Amerika országait de Brébeuf Szent János, Jogues Szent Izsák, valamint társaik igehirdetésével és vére hullásával megszentelted. Add, hogy a kereszténység viruló vetése közbenjárásukra mindenütt egyre gyarapodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás:
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Jezsuita.hu

Fotó: Wikimédia Commons

Magyar Kurír
(sza)


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »