Egy emberibb világból emlékezve idézi Dobos László életműve a közelmúlt történelmét. Az embertelenséget mutatja föl, hogy örökre elmúlttá tegye. Megidézi, hogy legyőzze, föleleveníti, hogy örökre elpusztítsa. Ám, hogy emberibb lenne? Ezt csak a remény halhatatlansága bizonyítja. Épp, mert a kérdések s a kihívások nem változtak, kiadónk feladatának érzi azt, hogy az évforduló kapcsán újólag figyelmeztesse az újabb nemzedékeket: nem elég csak a könyvekből tanulni a közelmúlt történelmét.
Ki is volt Dobos László? Kortársai megírták életútját, alkalmi és átfogó értékeléseikben, köszöntőikben, laudációikban; elegendő ezeket felütnünk ahhoz, hogy közel kerüljünk élet- és közéletszemléletéhez.
Jeles író és politikus, jó fél évszázadon keresztül a szlovákiai magyar irodalom és szellemiség legnagyobb formátumú szervezője, vállalkozója, a fél szlovákiai magyar irodalom munkaadója – jelenítette meg alakját Tőzsér Árpád. Jóval részletesebb – más alkalommal – ennél Görömbei András, aki szerint abban, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom a hatvanas évek folyamán nagy lendületet vett, kinőtt a sematizmusból és a provincializmusból, Dobos Lászlónak igen nagy szerepe volt.
Az Irodalmi Szemlét ő szervezte meg 1958-ban, egy évtizeden keresztül ő irányította, s tette színvonalas, tág horizontú folyóirattá. Főszerkesztői szerepkörében a csehszlovákiai magyar irodalom felelős gazdájának tudta magát, rendkívül aktívan dolgozott azért, hogy ez az irodalom minél előbb teljes értékű szellemi rendszerré legyen, megszabaduljon töredékességétől, gyermekbetegségeitől, létrehozza a maga alapvető fórumait.
Megteremtse az irodalmi életet, a tágabb horizontú irodalmi közgondolkodást és a szigorúbb szakmai ítélkezés lehetőségét. A hatvanas években Dobos László valóban tíz ember helyett dolgozott a csehszlovákiai magyar kultúráért – miként ezt Czine Mihály tanulmánya jelezte. Szemléletében elválaszthatatlan a csehszlovákiai magyarság élete és irodalma, a művészetet a csehszlovákiai magyarság nemzetisége tudatának legfontosabb forrásaként és hordozójaként elemzi tanulmányaiban, irányítja a folyóiratban, így vált az Irodalmi Szemle a hatvanas években olyan fontos fórummá, amely az irodalom speciális gondjain túl is felelősséget érez a nemzetiség életéért.
Szerkesztő: Tamási Orosz János. Kiadó: Vámbéry Polgári Társulás.
(Nagy Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
