Szeptember 27-29. között a Magyar-Turán Alapítvány csapata ismét Dobrudzsában járt a Kara Ulis Kurultai fesztiválon, amely a régió türk-tatár népeinek hagyományőrző rendezvénye. A Magyar-Turán Alapítvány delegációja a romániai Türk-Tatár Demokrata Szövetség meghívására látogatott el Dobrudzsába.
A kulturális rendezvény alkalmával érdemes kicsit jobban megismerni Dobrudzsa történelmét, amely Kis-Szkíta néven lett római birtok, majd a lovasnomád népek területe lett – a hunok, besenyők, majd bolgárok államához tartozott az Oszmán hódításig. A térség a 19. század végén került az akkor megalakuló román államhoz, majd a balkáni háborúk során Dél-Dobrudzsát is megkapta a frissen létrejött fiatal állam, Románia. A terület történelmének megfelelően az elmúlt évezredben főként bolgárok, tatárok és török népek lakták.
Dobrudzsáról dióhéjban
A történelmi Dobrudzsa területén ma három ország osztozik. A legnagyobb része Romániához, kisebb Bulgáriához tartozik, de egy kicsiny terület északon Ukrajnához került. A soknemzetiségű dobrudzsai régiónak mindig is meghatározó elemei voltak a lovasnomád gyökerű népek. Az ókorban a térséget Schytia-Minor (azaz Kis-Szkítiának) nevezték. A Hun Birodalom széthullása után tartósan a Dunai Bolgár Kánság alakított ki itt államot, és évszázadokig az onogur – török bolgárok országához tartozott. A 9. század derekán az al-dunai térség a magyarok szállásterületének nyugati határa lett. A magyar honfoglalás után a besenyők nyomultak ide a bolgár, majd bizánci dominancia hanyatlása következményeként. A középkor további részében besenyő, kun, majd tatár népek érkeztek nagy számban Dobrudzsa területére. A 14. századtól az Oszmán térhódítás alkalmával az egész Bolgár Birodalom, majd az Al-Duna térsége is török uralom alá került, amely egészen a 19. század utolsó harmadáig tartott. 1878-ban az orosz segítséggel frissen megalakított új állam, az Egyesült Román Fejedelemség része lett (ekkor egyesült Havasalföld és Moldva).
Dobrudzsa felosztása 1878-tól napjainkig / Forrás : Electionworld – wikipedia.org
Az etnikai viszonyok megváltoztatása – avagy a dobrudzsai népek elrománosítása
A soknemzetiségű Dobrudzsában vlachok (azaz magyarosan oláhok, a mai románok elődei) is letelepedtek, amikor kivándoroltak a balkáni őshazájukból. A török uralom hajnalán vlach vajda is kormányozta rövid ideig az al-dunai területeket. A terület lakossága a 20. század elején jórészt tatár, török nyelvű népekből, illetve bolgárokból állt, a románok apró kisebbséget alkottak. Majd az I. világháborút lezáró békében Dobrudzsa déli része is román fennhatóság alá került. A 19. század végén és a 20. század elején a terület új gazdája a Román Királyság hatalmas nemzeti betelepítési programba kezdett, hogy a török – tatár származású többségi lakosság arányát csökkentsék. Első lépésként, még a világháború előtt több mint 40 román nyelvű iskolát építettek, és ennél is több templomot (ezt a folyamatot szokták “hagymakupolás honfoglalásnak” emlegetni). Majd a dél-dobrudzsai területekre több tízezer macedorománt telepítettek be a balkán-közepi román (vlach) őshazából. Az elrománosítás folyamatos volt a térségben a második világháború környéki évtizedekben, majd a kommunizmus alatt is. A román nemzetiség teljes többségbe került, a most használatos hivatalos adatok szerint nagyjából 50-60 ezer főre tehető a dobrudzsai törökök és tatárok létszáma. Érdemes megemlíteni, hogy a terület a középkor folyamán magyar hűbérbirtok is volt. A kommunizmus alatt a román állam az elhurcolt székelység legnagyobb átnevelőtáborait működtette Dobrudzsában.
Dubrudzsai táj / wikimedia.org
A fenti rövidke kis történelmi áttekintés után, elolvasható honlapunkon egy rövid cikk az idei türk-tatár fesztiválról, és a Magyar-Turán Alapítvány csapatainak szerepléséről.
A Magyar-Turán Alapítvány csapata a dobrudzsai türk-tatár fesztiválon 2021-ben
Biró Csaba
A Dobrudzsa – a pusztai népek elfeledett határmezsgyéje bejegyzés először Kurultáj-én jelent meg.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
