Ezen a napon, 472 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én ért véget Eger ostroma. Dobó István hős katonái megfutamították a többszörös túlerőben lévő török sereget.
Hiába volt oly fényes a múlt, Hunyadi János és fia, Mátyás király vitézsége, hiába nyerte meg az összes csatáját Kinizsi Pál, mégis megkopott a régi fény, elszállt a hajdanvolt dicsőség. „Romlásnak indult hajdan erős magyar!” Nándorfehérvár 1521-es eleste óta sorra bukott le a magyar hadi zászló.
Azonban 1552-ben egy maroknyi hős mégis megmutatta: meg lehet állítani I. Szulejmán szultán világhódító hadait, és igenis le lehet győzni a törököt.
Gárdonyi Géza Egri csillagok című klasszikusában ezt mondta Dobó István, Eger főkapitánya az általa védett erősségről: „Ez a vár most az ország! … Itt mindenki a hazát védi. Ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. De ne mondhassa azt ránk a jövendő nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt éltek, nem érdemelték meg a magyar nevet.”
Hosszú út vezet Eger várának 1552-es ostromáig és odáig, hogy az eseményekről a kortárs Tinódi Lantos Sebestyén ezt írhassa: „Szégyönvallását császár hadának // nagy vígaszságát az magyar királynak.”
Egriek, vitézek, végeknek tüköri, / Kiknek vitézségét minden föld beszéli, / Régi vitézséghez dolgotokot veti – írta visszatekintve Balassi Bálint. Ő maga, az európai költőóriás nem vett részt a Dobó István-i várvédelemben; igazoltan volt távol, ugyanis csak két évvel később született meg…
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
